Csak egy lépés az ég

Azt csak remélni merem, hogy a sokat emlegetett Főni kiléte izgatta a fantáziátokat. Mert most megtudjátok, ki az! : 3 Egyébként könnyedség, Ludwigság, nehezülés. Ludwignak most egy igazán egyéni oldalát ismerhetitek meg, avagy Tonhal nem tud írni, ezért inkább fura olasz popzenét linkel be . Még mindig nem tudok összefoglalókat meg reklámokat írni. Lehet, hogy inkább a választási plakátok kampány-szövegeit kéne fogalmaznom. Ez a fejezet átesett egy radikális átíráson. Tetszik tudni, a dátum október 31. Ami a Reformáció Napja, és Németországban az ünnep. Én ezt csak akkor tudtam meg, mikor már majdnem kész voltam. :') Érdeklődtetek, miből dolgozom, így elmentettem a fejezet alatt meglátogatott oldalak hivatkozásait. Itt megnézhetitek :) Ez a 10 000 évente egyszer feltűnő, varázslatos mosolygó-Ludwig. Szerencsét hoz. Hatását akkor fejti ki, ha kommentelsz, vagy ráböksz a "nem tetszett" gombra.

Alakul, alakul. Lassan, de biztosan. Megint Roderich, mert már régen volt. Váratlan felfedezések és kellemes meglepetések tarkítják ezt a napját. Mivel egészen biztos vagyok benne, hogy nem tudom a kánon szerint írni a szereplőket, így fogadjatok olyan zenét, aminek kicsit több köze van hozzá... illetve, miért is kéne? Eredetileg Chopint akartam belinkelni, de parancsoljatok, egy kis baljós muzsika ^^ Nem sok köze van a fejezethez, de nem hagyhattam ki

Hm, az elmúlt publikálások sorrendjét elnézve, már réges-régen egy adag Fyrirgefðu mérnek kéne következni… de ez jön, hehe. Gilbert nem akar koherens és jó minőségű szövegben szerepelni, az a helyzet. De azt már nagyon ígéri, hogy a következő fejezetben tényleg történni fog valami. Meg olyan sokan írtátok, hogy szegény Gilbert, hogy úgy döntött, ő nem egy szánalmas teremtmény, és az október csak egy rossz hónap volt. S ha már itt tartunk: a történet naptára szerint jelen fejezetünk kezdő-jelenet péntekje 2016. október 28.-ra esik. Gilbert születésnapja a történetben február 19. Ez a Német Lovagrend alapításának dátuma, mely nyilván hamarabb volt, mint a Porosz Királyság deklarálása. Amúúúúgy, gondolom, észrevettétek, hogy oldalt nőtt egy chatablak. (Mármint azok, akik nem telefonról vannak, hahaha lol) Nem kell félősnek lenni, használjátok nyugodtan ;) Beszélgessetek, reklámozzátok magatok, vagy egyéb ismerőseiteket, megdobálhattok mémekkel, adott esetben lehet sür...

Nem ezt akartam kirakni, nem most akartam kirakni, de így sikerült. Okoljátok a téli depresszióm, ami úgy döntött, hogy a meteorológiai tavasszal akar beütni. Valamiért ez a zene segített túllendülni/rövid időre felülemelkedni rajta így, tizenkét nap után. A világon semmi köze a fejezethez. Ha a továbbiakban megint szó nélkül és jó hosszú időre eltűnök, akkor éppen az ágyamban fetrengek, csokit eszek végtelen mennyiségben és megpróbálom megfejteni a világ létezésének a titkát, mindezt úgy, hogy semmi produktívra nem vagyok képes. Ha előfordulna, akkor előre is elnézést miatta. Nem tervezek belőle rendszert csinálni. Mint megtudtam, ebben a vacakban úgy 220 bekezdés van. Legalábbis ennyiszer kellett kicserélnem a html-ben a betűméretet "small"-ról "normal"-ra. Az életben nem voltam még ilyen hálás azért, hogy magyar vagyok... elképzeltem, hogy mi érzett volna egy angol, mikor megnyomta az F-kerest, és szembesült vele, hányszor mondta azt valamire, hogy ...

Sálálálá, Roderich-szemszög. Nagyon modoros lett? Lehet. Nagyon sok benne az utalás arra, hogy nem igazán tud mit kezdeni Tino stílusával? Az is lehet. Tud bánni a fegyverekkel? Előfordulhat. OOC lett? A fentiek alapján egészen biztosan. A többi karakterről annyit, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy most úgy döntöttem, hogy konkrétan Roderich szemén keresztül fogjátok látni a többieket. Ha félreért valamit, akkor ti a félreértett változatot fogjátok kapni. Ha úgy gondolja, hogy Tino folyamatosan mosolyog, és idegesítő hangszíne van, akkor kénytelenek lesztek megismerkedni Tino idegesítő oldalával. Előre is elnézést. Nem akartam poéngyilkos lenni, így a releváns tengeri legendák sommázását a történet végén olvashatjátok. Svájc dacosságában jelentős szerepet játszott, hogyan állnak hozzá a svájci bankok az ügyfeleikhez. Jelen fejezethez sokat adott ez a kép.

Múltkorjában láttam ennek a fejezetnek a tökéletes leírását, szóval engedjétek meg, hogy Adele -t idézzem: „Oh boi.” Siggi izlandi beszédéhez a Google asszisztált. Érezzétek magatokat Dennynek, nem tettem hozzá a fordítást, de ha kíváncsi kukacok vagytok, akkor megnézhetitek ;) Nem ez életem leghosszabb fejezete, csak már haladni akartam vele, hogy teljes lelki nyugalomban szöszölhessek a fluffommal a háttérben. Ami a változatosság kedvéért folytatásos akar lenni, éppen ezért rágjátok a kefét, hogy mi lehet az. Nem leszek Kae Westa, legalább egy holmimat befejezem, mielőtt kirámolom. * Tonhal nagyon komolyan bólogat * Egy kicsit retekrégen volt, amikor utoljára zenét mellékeltem a szöveghez. :| (Hogy a frissítésekről ne is beszéljünk :'D)

Tegnap este indokolatlan módon jókedvem támadt, szóval a „Hetaliaötletek” című, igen kreatívan elnevezett dobozból összekapartam a negyedik fejezetet. A cím is utal rá, hogy ebben a fejezetben az égvilágon semmi nem történik: egy kis szomszédolás, egy kis kórházi belső élet, megismerkedünk Gilbert háziállatával, meg a fél migrációs közösséggel. Egy nem teljesen közönséges, de azért nem is kirívóan különleges nap. Egészen pontosan egy csütörtök. Ez azért fontos, mert…