Csak egy lépés az ég

Sálálálá, Roderich-szemszög. Nagyon modoros lett? Lehet. Nagyon sok benne az utalás arra, hogy nem igazán tud mit kezdeni Tino stílusával? Az is lehet. Tud bánni a fegyverekkel? Előfordulhat. OOC lett? A fentiek alapján egészen biztosan. A többi karakterről annyit, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy most úgy döntöttem, hogy konkrétan Roderich szemén keresztül fogjátok látni a többieket. Ha félreért valamit, akkor ti a félreértett változatot fogjátok kapni. Ha úgy gondolja, hogy Tino folyamatosan mosolyog, és idegesítő hangszíne van, akkor kénytelenek lesztek megismerkedni Tino idegesítő oldalával. Előre is elnézést. Nem akartam poéngyilkos lenni, így a releváns tengeri legendák sommázását a történet végén olvashatjátok. Svájc dacosságában jelentős szerepet játszott, hogyan állnak hozzá a svájci bankok az ügyfeleikhez. Jelen fejezethez sokat adott ez a kép.

Múltkorjában láttam ennek a fejezetnek a tökéletes leírását, szóval engedjétek meg, hogy Adele -t idézzem: „Oh boi.” Siggi izlandi beszédéhez a Google asszisztált. Érezzétek magatokat Dennynek, nem tettem hozzá a fordítást, de ha kíváncsi kukacok vagytok, akkor megnézhetitek ;) Nem ez életem leghosszabb fejezete, csak már haladni akartam vele, hogy teljes lelki nyugalomban szöszölhessek a fluffommal a háttérben. Ami a változatosság kedvéért folytatásos akar lenni, éppen ezért rágjátok a kefét, hogy mi lehet az. Nem leszek Kae Westa, legalább egy holmimat befejezem, mielőtt kirámolom. * Tonhal nagyon komolyan bólogat * Egy kicsit retekrégen volt, amikor utoljára zenét mellékeltem a szöveghez. :| (Hogy a frissítésekről ne is beszéljünk :'D)

Tegnap este indokolatlan módon jókedvem támadt, szóval a „Hetaliaötletek” című, igen kreatívan elnevezett dobozból összekapartam a negyedik fejezetet. A cím is utal rá, hogy ebben a fejezetben az égvilágon semmi nem történik: egy kis szomszédolás, egy kis kórházi belső élet, megismerkedünk Gilbert háziállatával, meg a fél migrációs közösséggel. Egy nem teljesen közönséges, de azért nem is kirívóan különleges nap. Egészen pontosan egy csütörtök. Ez azért fontos, mert…

Arról volt szó, hogy előbb megírom a következő fejezetet és csak utána posztolok. Nem tudom, hogy ez hol sikkadt el. :| Anno Domini, mikor megfogant bennem a történet magva, az egyik alább szereplő jelenet volt az egyik sarokpont. Nekikezdtem a megírásának és a negyedik bekezdésnél szembesültem vele, hogy hacsak nem írok hozzá egy felvezető-fejezetet, akkor az egész novella magyarázás, az meg nem oké. Szó ami szó, a két sarkos jelenetből elérkeztünk az egyikhez. A vicc az, hogy egy csomót ültem rajta, és a változatosság kedvéért kétszer újraírtam, aludtam rá, meg minden… szóval ja. Tonhal nem tud írni #superfact.

Adtam egy rövidebb címet a Hogyan nősüljünk retardált porosz módjára címen elhíresült történetemnek. Mert nem szeretem a hosszú címeket :P Ha már egyszer kiírtam róla egy kérdőívet és olyan sokan könyörögtetek érte. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem ez az írásom csúcsa. Amúgy. (Vicceszene) Casting: Magyarország: Héderváry Erzsébet – per pillanat matróz, de még annak sem tökéletes Poroszország: Gilbert Beilschmidt – fedélzetmester, tüzértiszt Spanyolország: Antonio Fernández Carriedo – a kapitány, Chiara férje Dél-Olaszország: Chiara Vargas – kormányos, Antonio felesége Franciaország: Marianne Bonnefoy – hajószakács Amerika: Alfred – matróz, őrszem Kanada: Matthew – matróz, őrszem Lengyelország: Feliks Łukasiewitz – matróz, konyhai segéd, Dora férje Litvánia: Dorotėja Lorinaitienė – matróz, Feliks felesége Észtország: Eduard von Bock – térképész Az ikrek kapcsolatát leginkább ez a kép fejezi ki:

No lám, Tonhal még él. Teljes mértékig közérdekű: aláírásgyűjtés zajlik éppen, hogy legyen a Hetának hetedik évada. Nem túl, de azért közérdekű: megcsináltam és olvadoztam egy sort a Hetás kérdőívem értékelésénél. Ehhez kapcsolódik, hogy eluntam a mindenféle személyes szemetem ide felpakolását, és csináltam egy Tumblr oldalt , ahova nagyon sok macskás képet fogok posztolni. S'amink van: egy adag beszélgetés, véleményem szerint roppant ócskán megírt Hongkong, és +18-as tartalom. (Egyébként jejj, az eddigi leghosszabb fejezet)

Első és legfontosabb: végtelenül hálás vagyok nektek, amiért ilyen sokan kitöltöttétek azt a kis kérdőívet *-* Komolyan, én azt hittem, hogy lesz vagy 2 válasz, abból az egyik az enyém. A sajátomat kitöröltem, és tudjátok, hányan írtatok? Tízen. Srácok, nagyon-nagyon köszönöm. Lássuk, mit hoztam! Hatodik fejezet, és kivételesen tartottam magam a saját magam írta forgatókönyvhöz. Ha minden jól megy, akkor három-öt fejezeten belül a végére érünk. Attól függ, mennyire kerülök romantikus hangulatba, és itt most nem az érzelemre, hanem a stílusra gondoltam. Ez egyfajta átvezető. Még az előző posztolásánál gondoltam rá, hogy azzal együtt kéne kiraknom, de hosszas tűnődés után arra jutottam, hogy így lesz a legjobb, és inkább olvassatok egymás után két Denny-t. Aki jelen fejezetben abszolút nem hajlandó viselkedni. Oh, és van egy visszatérő, de teljesen új szereplőnk. Emlékeztek még az újságíróra, aki megszerezte Denny otthoni számát? Ezúttal be is fog mutatkozni. ...