Csak egy lépés az ég

*Tonhal beóvakodik balról, egy tepsi mögé rejtőzve, hátha nem dobáljátok meg szarral* Ööö, helló, itt vagyok, és még néha írok is. No para. Haladunk. (A hazugságvizsgáló kiakad a háttérben.) Na jó, lehet, hogy éppen komoly írói válságban szenvedek. Igyekszem. Meg időt találni arra, hogy ne akarjak meghalni, lol. A megadott linken találjátok az utókarácsonyi ajándékot, avagy a Humalai-lait egyben letölthető PDF-ként, A4-esre formázott verzióban. Igyekeztem belőle kiszedni az összes elütést meg hasonló hülyeségeket, remélem, sikerült. Lesz még itt tartalom. *Tonhal keményen összeszorítja az öklét és heroikus pózban a naplementébe mered. Az arcába repül egy újság.*

O lala! No igen, ez az új egyetem meg dolgok, nem igazán hagyom magamat kibontakozni. Avagy most is más dolgom lenne, szóval egy ilyen extrarövid fejezet következik, mert azért mégis egészen rég jártam erre. Remélem, azért a minőségen ez nem látszik :| Egyébként (ha jól számoltam, és nem fogok megint eltévedni út közben) nagyjából negyven fejezet lesz ez a holmi. Akkor szerintem mindent kibontok, mindent elvarrok és nem lesznek nagy lyukak a történetben. Kicsik valószínűleg lesznek. *Tonhal sír* Ajánlott zene. EGYÉB HÍR, DOBPERGÉST IDE! Kitahito, az Édes-savanyú kritikák (frissítés: azóta Mértékmegőrző ) egyik szerkesztője, volt olyan kedves és kérésemre véleményezte a blogot, annak tartalmával együtt. Ez úton is nagyon köszönöm neki a cikk megírására szánt időt és energiát, illetve elnézését kérem az esetleges kellemetlenségekért. A kritikát ezen a linken elolvashatjátok. Figyelem, az elején van egy cikk-értelmezés, a blogot érintő konkrét értekezés a beszúrt kép al...

Beadandók! Beadandók mindenhol! Nyilván inkább írok, ha már végre megjött hozzá a lelkesedésem, eh? Jelen fejezetünkről: ez elég rövid, mert nem tudok fluffot írni, haha. Az elmúlt komorságok után nesztek, pillantsatok bele, milyen boldogok azok ott a hajón, még mielőtt megint elcseszem a napjukat. :) Fluuuff~~

Felkeltem ma a végtelen elhatározással, hogy whahh, produktív leszek! (Mind tudjuk, mi lesz ebből, lol.) Még mielőtt a szikra kihunyt volna, jógáztam egyet. Menet közben ez a kis szösz felcsillant bennem és úgy voltam vele, hogy úgyis olyan régen láttátok a képes felem, parancsoljatok, egy szösz. Avagy SuFin életérzés pontosan 100 szóban. Alkotó: Pumkinet . A teljes képsor ezen a linken elérhető.

Depresszióm új szintre hágott, avagy minek foglalkozzam bármivel, ha úgyis szar a végeredmény. Ennek most a Nászút issza meg a levét :D Ímhol egy „rövid”, tűnődős, erősen germanizált történet. Szereplők: egy tépelődő Ludwig, egy gyanakvó Gilbert, egy szertelen Ela, egy ponton összekacsinthattok a pimasz Feliksszel és szerencsénk lesz Roderichhez is, aki mellé nem kell jelzőket rakni, mert úgyis tudjátok, hogy milyen. Oh, meg ne feledkezzek Vladimirről, aki ebben a történetben nem negatív karakter :O Mit is csinálnak drágáink? Ludwig hazautazik a Beilschmidt-birtokra, találkozik az ügyvéddel, és utána mehet kirándulni Kelet-Poroszországba, mindezt késő ősszel, mikor már fennáll a veszélye a havazásnak, márpedig hóhelyzetben a vonatok késnek, főleg a boldog békeidőkben, mikor ez a történet játszódik. A vonatok vicces jószágok , amúgy. (*Tonhal az elméje hátuljába lökdösi a töris énjét, hogy ne tolja tele ezt a ficet mindenféle utalással*) Mit akartam még. Ja, megvan. XIX-X...

Halihó! Nem felejtettelek el titeket, és nincs velem semmi különös. Ja, nagyjából ennyi. Akkor miért van itt pangás, MÁR MEGINT?! Nagyjából azért, mert olvasgattam a nyáron, a változó stílusok hatással voltak rám, azokat ki kellett heverni, utána rájöttem, hogy fordulóponton vagyunk (a Nászútról beszélek, haha), szóval észnél kell lennem. Ennek kapcsán újra kell olvasnom az egész eddig megjelent cuccot, hogy minden részletről tudjam, mi merre hány méter. Ennek hallatán természetesen az élettől is elment a kedvem, és mire észbe kaptam, már szeptember volt, én meg újra egyetemre kerültem. Jelen pillanatban még az akklimatizáció zajlik, avagy igyekszem megtalálni a határokat: mennyi időt vesz el az egyetem, mennyi időt szánok a nem létező barátaimra és mennyi időt vesz el a moderálás Merengőn? (Nem annyit, mint kellene, Nym és Odette mindig elhappolnak mindent.) Nagyjából ennyi. Veletek mi van, éltek még?

Ühm, helló. Rémlik, hogy ezt a nyár végéig ígértem. Miután a mai nap kompletten kipucoltam a teljes meris listát (naggyon hosszú volt, hűű, nagyon, azta, milyen hosszú volt…) és már tényleg nem volt mivel elbasznom az időm, elültem, és megszerkesztettem ezt a… ezt. Mivel már kész van vagy három napja. Egyébként van indokom a késésre. Meg arra, hogy miért nem volt itt semmi augusztusban az ördögszekereken kívül. Tudjátok, mi az? Az, hogy megígértem, ez lesz kész. Cserébe jól rástresszeltem és nem haladtam semmivel. Emiatt nagy tapsot szeretnék kérni ennek a youtubernek , rávett, hogy csináljak valamit, ne csak sajnáljam magam egész nap, lol. Van egy félkész ficem ilyen német tesók életérzéssel, boldog békeidők-kora. Nincs benne semmi eget rengető bölcsesség, vagy bármi más. Befejezzem? Ne fejezzem? (*Tonhal nyöszörög*)