Mint pille az éjben

Tiszteletem mindenkinek. Ismét hirtelen felindulásnak lehettek tanúi.

Ami van: DenNor; Részeg!Denny POV erősen mocskos (trágár) szájjal. Merengőn erőszakos PWP-nek minősítették, ott nem lesz fenn. A figyelmeztetést ennek függvényében értelmezzétek.

De tényleg. Nem szedem le, de csak óvatosan ezzel.

18+ TARTALOM, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

Mint pille az éjben

Denny időnként kurvára hálás tudott lenni, hogy a többiek nem értik Lukas nonfaszomtudjamilyen jeleit. Mer' akkor tudnák, hogy miazeget gondol, és nekik is tiszta lenne a helyzet. Mer' Lukas éppen fel van ajazva. Ajzva. Bazmeg. Igen, az a lényeg, kefélni akar, és Denny eléggé szerelmes meg részeg ahhoz, hogy megint megégesse magát.

Merigen. Lukas mindig nyakig begombolkozva jár, egyenesen, mint egy katolikus aggszűz, szájbavágja az öccsét, ha kétértelműen fogalmaz, és elegánsan zavarba jön, ha más. Már ha egyáltalán leesik neki, hogy kétértelmű volt a fogalmazás. Vagy csak úgy csinál, mintha nem tudná. Vagy nem figyelne rá föl.

Vagy Dennyt marhára nem érdekli ez az egész fejtegetés, mert éppen lehajítja az ingét, és Lukas után kap, aki elillan előle, a fal mellé ugrik, szégyenlősen takargatja magát, és az arcizmai kicseszettül halottak, de Denny-t nem veri át, mert Denny ismeri őt, és tudja, hogy ez csak a hívás, a násztánc, mert ha Lukas nem akarná, akkor már régen egy balta állna ki a hátából és magányosan agonizálna a fészer mögött.

De mivel éppen egy szál faszban kergetőznek Lukas baldachinos franciaágya körül, Denny még részegen is levágja, hogy itt és most nem lesz vér meg fájdalom, csak egy kiadós kufirc. Utána még részegen eltűnődik a lét értelmén a plafont bámulva, Lukas agyfaszt kap és kihajítja a gecibe, ő meg holnap reggel nyomorultul és másnaposan fog felébredni valaki fürdőkádjában, de ki a tökömet érdekel, ha egyszer még el sem jutottak a vízszintesig.

Ezen gyorsan javított. Vetődött, és Lukas felkiáltott, elterültek az ágyon, és Denny röhögött, ahogy rövid, gyengéd dulakodás után felülre került, leszorította kedvese karjait, és éhesen végigmérte őt.

Hogy utálja és gyűlöli és megveti Norvégiát, amiért mindig ezt csinálja. Játssza itt a szende szüzet, adja az ártatlant, miközbe' bele tudná vasalni a padlóba. Játszott vele, és ezt Denny mindig is tudta. Lukas csak azért csinálta ezt az egészet, hogy neki imponáljon vele.

Nem mintha Denny-nek nem lenne kurvára mindegy. Beléje van esve, csak még mindig nem mondta meg neki, mer' gecigyáva.

Alkoholtól zümmögő fejjel mérte végig a vékony, de izmos testet. Lukas fehér bőre világított a krémszínű lepedőn, bár Denny csak sejtette, hogy krémszínű. Reggel mintha olyan lett volna, most meg a telehold fényénél nemigen tudta megállapítani. Mi a faszért érdekli, hogy milyen színű a kurva lepedő. Fanden.

Eleresztette a norvég csuklóit. Lukas úgy maradt alatta, kék szemei Denny-ébe mélyedtek, kissé felemelte az állát, és még mindig ártatlannak tűnt. Denny sokadszorra döntött úgy, hogy kivetkőzteti ebből a hamis bőrből.

Lejjebb csúszott és csókot lehelt a hasára a köldöke alatt. Lukas minden mozdulatát figyelte, megbabonázva nézte őt, Denny pedig mindent megtett, hogy lecsupaszítsa, meglássa az igazi Lukast ebben a kurva katyvaszban, amit alkalmi szeretője az évek során magára szedett. Már akkor volt rajta vagy harminc réteg, mikor először találkoztak.

Hosszas küzdelem volt, de Lukas végül megrándult, a szája elé kapta a kezét, ráharapott a csuklójára és belemarkolt a lepedőbe, hogy ne nyögjön fel. Denny győztesen vigyorgott és megismételte a mozdulatot, Lukas pedig erősebben harapott, de felnyögött, szemöldökét ráncolta és egy pillanatra megtört az a kurva ártatlanság.

Csókot nyomott a combja belsejére, lassan haladt fölfelé, másik úton, mint ahogy lejött. Megharapta az oldalát, ahol olyan csiklandós volt, végignyalta a mellbimbóját, és jobb karjára támaszkodva fölé hajolt, elhúzta a szája elől a kezét, megcsodálta az elnyílt ajkak baszottul gyönyörű ívét, mer' ő ilyen kurva romantikus alkat, és rámart a felkínált nyakra.

Érezte, hogyan kapkod a másik levegő után, bőrével a borzongását, nyelvével a másik szapora szívverését. Lukas megremegett, Denny erősebben harapott. A férfi elgyengült, hevert alatta. Maga volt a megtestesült megadás, de Denny nem volt hülye, tudta, hogy ez csak egy rohadt játék, tudta, hogy Lukas már ezer éve az ujjai köré csavarta, és ezzel az egésszel csak megpróbálja elhitetni vele, hogy neki is van beleszólása a dolgokba. Denny tudja, hogy a lófaszt van.

Lukas csak a végletekig meg akarja őrjíteni.

Aprócska mozdulatokkal, gondosan elejtett megjegyzésekkel és jelentőségteljes pillantásokkal csalta bele a csapdájába újra és újra, aztán hagyta magát, úgy tett, mintha átengedné az irányítást, hogy Denny azt higgye, ő a főnök, benne volt minden mocskos játékban, de egy pillanatra sem eresztette el a gyeplőt. Kezdte azt hinni, hogy Lukasból csak a borzongás és a gyönyör az igazi, minden más csak gondosan megkomponált színdarab, ahol ő a rendező, díszlettervező, forgatókönyvíró, Denny meg csak a hülye pöcs, akit bedobtak főszereplőnek, anélkül, hogy tudná, mi a kurvaégben játszik.

Nem bírta. Megcsókolta. Lukas visszacsókolt, és hohó, na az a csók minden volt, csak ártatlan nem. Belenyögött, végighúzta a nyelvét az ajkain, és harrr, Denny-nek forrt a vére.

Végigcsókolta, simogatta, azokkal a titkos mozdulatokkal, amiket évek alatt tanult meg rajta, Lukas pedig újra és újra nyögött, váltott az ártatlanról a tapasztalatlanra, kezei végigrohantak Denny hátán, le és fel, ő pedig kinyújtózott, ahogy a borzongás végigrohant a gerincén. Belecsókolt Lukas vállgödrébe, ő pedig élesen beszívta a levegőt és a nevét suttogta. A hajába túrt és lerántotta magához egy újabb, durva csókra. A fogaik összekoccantak és Denny darabos mozdulatokkal tapogatózott a síkosító után.

Lukas hirtelen elengedte, megszelídült, az ösztönét felülírta az akarata, és Denny utána kapott, mer' aztakurva, ezek szerint ez igazi volt, és ilyen rohadtul kívánja.

Ő már reszketett a vágytól. Fél kézzel leügyeskedte a tégely tetejét. Lukas felfelé lökte a csípőjét, egy pillanatra összesimultak, ő megszédült, és rohadtul meg akarta dugni, csak kell az a kurva krém, mert egyébként Lukas kibassza az ágyból.

A számító kis rohadék kiesett a szerepéből, mikor a hideg krémmel a lába közé nyúlt. Összerándult, káromkodott, Denny mély hangon röhögött. Aztán csak hörgött, mert Lukas a dereka köré kulcsolta a lábait és szinte könyörögve nézett fel rá a párnákról, ettől meg neki nyilván meg kell őrülni, eldobni a kicseszett eszét, és csak arra koncentrálni kiszáradó szájjal, leizzadva, hogy senki nem lehet ilyen gyönyörű. Lukast vagy az égből ejtették le, vagy egy kurva démon.

Végre kész voltak, de kurvaég, Lukas túl erősen karolta át a lábaival. Beharapott ajkakkal nézett fel rá, és bassza meg a tapasztalatlan-álca, ez már valami más. Denny ész nélkül dőlt előre és csókolta, amíg ki nem fogyott a szuszból, síkos ujjaival megmarkolta a férfit, és Lukas ujjai a vállába mélyedtek, végre engedett a szorításon, és Denny-ről sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy habozó alkat lenne.

Egyik kezére támaszkodott, a másikkal Lukasét markolta, összefűzte az ujjaik, hogy legyen mibe kapaszkodnia, míg elviszi az ár. Az ajkaival is kapaszkodott, Lukas nyakán vörösen virágoztak ki a kiszívott foltok. Simultak egymáshoz, közelebb és közelebb, mert Denny-nek elege volt ebből a retkes létezésből, eggyé akart válni ezzel a csábító démonnal, aki elveszi az eszét, lökte magát olyan mélyre, amilyenre csak tudta és remegett, ahogy Lukas a nevét zihálta. Egybeforrni vele, eggyé lenni, megszűnni, mint külön egyéniség… Kurta másodpercekre teljesült a kívánsága, míg a gyönyör görcsbe rántotta.

Utána csak feküdtek. Denny a plafont bámulta és még mindig csatak részegen az élet értelméről gondolkodott. Meg azon, hogy régen keféltek, mert az univerzum is csupa dzsuva lett.

Fel akart kelni, hogy kimenjen egy törülközőért, addig se gondol erre a fájdalmas ürességre a mellében, ami mindig ott van, valahányszor összefekszenek. Lukas nem hagyta. Utánakapott, a karjánál fogva visszarántotta. Denny elzuhant mellette, a norvég pedig rátelepedett, karját-lábát köré fonta és nem eresztette.

– Maradj.

Kérés vagy parancs? Denny nem tudta, de maradt.

Lukas nem nézett rá. A képe még mindig annyit árult el, mintha egy lazacot kérdezett volna az érzéseiről.

Kényelmetlenül feküdt. Morgott és mocorgott, míg kényelmesebben nem feküdt. Az orruk majdnem összeért, a lélegzetük összekeveredett. Lukas gyilkos-hideg pillantása az övébe mélyedt és Denny-nek újfent eszébe jutott, hogy ő egy kicseszettül hülye pasas. Meg hogy ehhez nem ivott eleget.

Nem, nem ivott annyit, hogy ne érezze az ürességet. Itt valami gecinagy átbaszás lesz. Vagy csak a tarkóját simogató ujjak csalták ki belőle és tüntették el a rossz érzést. Lukas hosszan pislogott egyet, majd odafészkelte magát a mellkasához, a fejét az álla alá fúrta.

Denny beletúrt a szőke fürtökbe.

– Mi lenne – suttogta rekedt hangon az éjszakába –, mi lenne, ha így maradnánk? Csak kicsit. Teésén. Úgy mindenki előtt.

– Jó lenne – búgta Lukas, hangjában vágyakozás. – Szeretném.

Denny bensője megmelegedett. Lukas hajába markolt és mélyen beszívta a tenger és az északi szél, a vad természet és a tűz melegének édes illatát. Milyen jó lenne minden reggel úgy ébredni, hogy kettejük összekeveredett illatát érzi a párnákon, hogy Lukas csendes gondoskodása indítja el őket reggelente, és az ő hangoskodása tölti meg a házat esténként. Egészen elgyengültek a tagjai, ahogy belegondolt.

Csak aztán Lukas kihúzta a bordái közül a tőrt, és ráébredt, hogy kurvára csak a vérveszteséget kezdte érezni. Már meg sem tudott mozdulni, mikor Lukas kibújt ölelő karjai közül.

– Szeretlek – súgta a férfi és homlokon csókolta. – De ne ébredj fel.

De Denny felébred.

És hiába ez az egész, hiába az évszázados tapasztalat, újra meg újra bedől, mikor Lukas végigjáratja rajta hideg tekintetét, és Denny nem tehet semmit.

Ő csak egy agyatlan pille a gyertya körül.