Csak egy lépés az ég

Nyo!Németországnak csak erre futotta, mikor megjelent mellette Olaszország. Gyönyörű ez a kép. És majdnem.

Gondoltam, kikapcsolódásnak megírom a korábban „frying pangle”-címmel beharangozott holmimat… aztán Gilbert nekiállt angstolni… és ez lett belőle. Kánon kedvenc poroszunk kb. 20 éves. Nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges. Sokáig nem volt senkije, és imádja az öccsét. Jelen Gilbertünk kicsit idősebb. Neki van családja, de bár ne lenne. Bármit tesz, elismerésre nem számíthat. Nagyon szeretne újra az a nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges ember lenni, mint régen volt. Bizony isten, semmi bajom Roderichhel. Egyéb karakterek: a Német Szövetségi Köztársaság tagországai. Úgy döntöttem, mégis kapnak címkét. ( VDM , haha) Ebben a fejezetben: Marlene „Ada” Diest – Vesztfália Theobald „Theo” Werden – Rajna-vidék Luca von Haugwitz – Szászország (a c-t k-nak ejtsd, ez férfinév) Alig lehet olyan képeket találni, amiken nem mosolyog ÉS nincs egyenruhában. Ez a kép egyik kritériumnak sem felel meg.

Ezen fejezet megért vagy nyolcvankét változatot, és ültem rajta huszonöt napot. Remélem, megérte rá várni. Plusz komolyan elgondolkodtam, hogy ez a történet most kiről is szól igazából… Ha már itt vagyunk, tessék egy Scott is.

Anglia és Izland, talán egy kis l'amour, talán egy kis együtt töltött idő… Official kép, mert egy ponton ilyen fejet fog vágni.

Az a helyzet, hogy ennek a ficnek története van. Látom, égtek a vágytól, hogy tudjátok. Tegnap kirakták Merengőre az ehavi kiemelteket, én meg azóta a Nirvánában élem nem-létem boldog perceit. Azt hittem, Kasei már utál, de csak van valami oka annak, hogy kikerült oda az a sztori, nem? Hát nem? Fura, hogy éppen ezt élem meg az életem betetőzéseként. Lehet, hogy nem járok eleget emberek közé. Éppen emiatt nagyon komolyan elhatároztam, hogy igenis megcsinálom azt a tizenhatodik fejezetet. Az lett belőle, hogy meglett annak az eseményvázlata, a korábban „törisamerika” munkacímen lehivatkozott történelmi angstnak a fél cselekménye és drámája, illetve összeszedtem egy féltucat anyagot a „Prussi3”-hoz is… és lett a végén ez. Tekinthetünk rá Prussi2,5-ként, mert annak indult, aztán ez lett. És mivel ez lett, átpakoltam Merengőn történetcsokorba, hogy egyszerűbb legyen, meg három-négy részt már csak illik őket egy helyre rakni, nem? (És kinn lett volna korábban is, ha nem alszom el...

Ez a tizenhatodik fejezet csak azért se akar olyan lenni, amilyennek én akarom, elsietni meg sose jó. Szóval ja, spin-off fejezet, avagy azoknak, akik egy kicsit több Arthur-Francisre vágynak, illetve szeretnék tudni, hogy is volt az a két hetes kihagyás pontosan. Ez a történet erősen viseli a saját nézeteimet, ergo aki azt hiszi, hogy az első puszi után Anglia tsundere-énje pirulva hagyja majd, hogy megdöntsék… hehe. A tizennyolcas karika nem véletlen került rá. Gondoltam rá, hogy teszek bele egy kis történetet, de ööö… majd eldöntitek, hogy sikerült…

Hatodik, befejező rész. Az a helyzet, hogy ezt a fejezetet átírtam háromszor, mire olyan lett, amilyennek akartam. És mivel már beharangoztam, hogy hat rész, nem volt szívem félbetörni, szóval kaptok egy gigahosszú darabot. Ajánlott zene: ugye mondtam, hogy Abel Korzeniowski teljes munkássága itt fog kikötni. Ha nem nyerte el a tetszésed, és tényleg sírni akarsz, akkor hallgasd ezt . Főleg a közepétől kezdve. Azért nagyon szeretem mindegyikőtöket :D