Csak egy lépés az ég

Le karácsonyi menü: Így hát, karácsony szent napján lesz majd nektek egy Magic Trio! Három hónap csak elég rá, hogy összerántsam, adjak neki egy normális címet, és megbeszéljem velük, hogy ők igenis szeretnének részt venni ebben. :D Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kérdőív kitöltésében! Sose gondoltam, hogy ennyi választ fogok kapni... sanszos, hogy néhányan kétszer küldtétek el, de akkor is szép szám, és nagyon szépen köszönöm ^^

Mert már mindenkinek hiánya van, és még azt gondolnátok, hogy itt a vége. De nincs. Hehe. Az előző fejezetnél elfelejtettem mondani, de az a helyzet, hogy ez a történet már egy fejezet óta hosszabb, mint a Fogd a kezem! , illetve megelőztük a Harry Potter és a bölcsek kövét is. Az előre látott fejezetmennyiség alapján úgy saccolom, hogy előreláthatólag hosszabb lesz, mint az általam valaha írt legterjedelmesebb mű. Amit amúgy nem fejeztem be. Reméljük, ezzel nem az lesz :| Egyikőtök kérdezte, mikor töltök fel fejezetet. Nohát, most éppen 21:06 van, és mivel tudom, hogy nagyon későn érek haza, plusz holnap is elfoglalt leszek, és úristenezafejezetmárittvankészen, így lopom a netet a vonaton és hozok nektek olvasnivalót. :) Ez egy amolyan filler-fejezet. Tudjátok, visszaemlékezéssel, meg ilyenekkel, elvégre előkaparni egy szemszögszereplőt, aki éppen halott, elég nehéz.

Nohát. Láttam ám, hogy néhányan elátkoztatok a Holdig meg vissza az előző kis viccemért… én jól szórakoztam, haha. Mikor kiraktam. Utána azon is, hogy magyarázkodtam, de hát ez van. Legalább volt mit írnom. Jelen fejezet: hát, a szemszög következő szereplője hagyományosan Erzsi, aki éppen most veszítette el a vőlegényét… lehet tippelni, hogy érzi magát … Ajánlott hallgatmány. Ő Dora, csak tessék hozzá képzelni egy babával teli pocakot :|

Mostanában fog kikerülni a Merengőre a Kívánság Üst, amire majd jelentkezni fogok :3 Az ugye majd eredményezni fog tőlem egy random one-shotot egy random fandomban. No de, hogy ne járjatok úgy, ahogy eddig az összes ünnepi fictervezetemmel, parancsoljatok, szavazás. Lent felsorolom vagy négy tervezetem, meg a plotból egy kisebb betekintést, és lehet szavazni, hogy melyik kapcsán erőltessem meg magam. A mostani írásaim mellett, természetesen. (Tonhal már most vért sír.) Jelen bejegyzést a vonaton írom, egy doksiba. Azért, mert nem tudok felmenni a netre és mert mellettem ülnek és nem nagyon szeretek úgy irkálni, hogy mellettem belekukkanthatnak a dolgaimba. (A Nászút vért sír.) Le kívánságlista: több helyütt emlegetett Magic Trio és az ő bukott terveik. Ezt már reklámoztam nektek egy-kétszer. Arról van szó, hogy Arthur, Lukas és Vladimir nagyon szeretnek varázsolni, csak nem mindig megy nekik az úgy, ahogy kellene. És a többiek ezt nem díjazzák úgy, ahogy ők szeretnék. Nagyon ...

Hallottatok már a parvo nevű vírusról? Be van ellene oltva a cicátok? Nincs? Legyen. Múlt héten három cicámat temettem el, szóval… szóval legyen. (Egy perces néma csend Pierre, Eni és Nyomi emlékére.) No de. Vannak pillanataim, amikor kitalálom, hogy maaaajd egyszer mi fog történni egy történetben. Néha le is írom ezeket a gondolataimat, amik az esetek 90%-ban később felhasználatlanul kevernek a doksiban, mert a történet nem úgy alakult, hogy az a jelenet belekerüljön a végső verzióba. Valahol a 8-9. fejezet magasságában járhattam, mikor megszállt az isteni szikra, és az ebben a fejezetben található leglényegesebb momentumot papírra vetettem. Konkrétan papírra. Természetesen nem úgy került bele a fejezetbe, ahogy akkor leírtam, de a lényeg megmaradt. Mindemellett már megint szómenésem volt. Meghúzás előtt a történet 6836 szót számlált. Szükségem van továbbá a meghúzás szó pontos jelentésére, mert utána 6884 lett. Ez általában két normális fejezet hossza. Hiába, úgy látom, ...

'Allô! Igen, elmentem nyaralni és itthagytalak titeket olvasnivaló nélkül. Tudom, gonosz volt ez tőlem, de úgy éreztem, ez a fejezet megér annyit, hogy itt legyek veletek. Egyrészt azért, mert ha a „közérdekű” címkével fémjelzett, történeteket nem tartalmazó posztokat nem számolom, akkor (dobpergés) ez a százötvenedik poszt az oldalon, yass! És másrészt azért, mert a Nászút jelen fejezete ugyan Nászállás (mert fogságba estek, lol), de valószínűnek tartom, hogy a végén kicsit csuklani fogok. Anyukámat ne szidjátok, ő nem sejthette, miféle népet hoz világra. Ha már szóba került anyukám, akkor Story time! Tetszik tudni, kaptam tőle konstruktív kritikát. Le szituáció: már besötétedett, én meg zenére sétálgattam fel-alá a szobámban és próbáltam megszülni egy kapcsolódási pontot ebben a jelen történetben (valamelyik elkövetkezendő fejezethez, ami azt illeti). Béjött tiszteletreméltó anyám, és azt kérdezé: – Húgod merre vala? És mondám: – Húgom elment vala fürdőbe, teste...

Engedjétek meg, hogy idézzem tulajdon fejezet-leírásomat: „ Nem ez életem leghosszabb fejezete, csak már haladni akartam vele, hogy teljes lelki nyugalomban szöszölhessek a fluffommal a háttérben. Ami a változatosság kedvéért folytatásos akar lenni, éppen ezért rágjátok a kefét, hogy mi lehet az. Nem leszek Kae Westa, legalább egy holmimat befejezem, mielőtt kirámolom. * Tonhal nagyon komolyan bólogat *” Csodálom, hogy még egyikőtök se rúgott fel a Holdig, de komolyan. És ez úton is elnézést kérek Kae Westától. Plusz sem a fejezet hossza, sem a minősége nem indokolta a hosszadalmas várakozásotokat. (Bazeg, kibaszott fél év! Hát mi a jó ****)