Az én felelősségem

Ez a történet a 2019-es Kívánság Üstre készült, IaraF kívánságaként.

Vannak pillanatok, amikért az ember végtelenül hálás, például mikor végre-végre van ideje leülni meditálni.

Star Wars, pre-Klónok támadása.

Jelen történetben szó lesz arról, mit tett Obi-Wan, mikor észrevette, hogy Anakin magasabb nála. Szóba kerülnek még egyes ruházkodási problémák, valamint egy kirándulás egy elvileg lakatlan bolygón, de mind tudjuk, mennyire megbízhatóak manapság ezek az online könyvtárak.

Öszefoglalva: Obi-Wan Kenobi életének egy átlagos napja bizonyíthatóan több tizenhat éves Anakin Skywalkert tartalmaz, mint az egészséges lenne.

 

Választott kívánság:

Star Wars

Obi Wan csak állt abban a rohadt gödörben. Az ocsmány, lilássárga színű, csupacsáp izék már elkezdtek hozzá lemászni, míg a primitív bolygó még primitívebb lakói vad üdvrivalgásban törtek ki. Obi Wanbak átfutott az agyán, hogy soha sehol nem sztárolták még ennyire.

Már épp azon gondolkodott, hogyha meghal, csakazértis visszajön kísérteni Anakint, mikor a fiú vad kiáltással és suhintásokkal megjelent mellette.

– Anakin! Kedves tőled, hogy beugrottál. Ugyan a fénykardod hol hagytad?

– Mester, ne gurulj be…

Inkább egy pre-slash sztorit szeretnék olvasni mester és tanítvány között egy kalandjukról még a Klónháború előtt. Ha Padmé szerepel is benne, Anakin legjobb barátjaként szeretném inkább látni :)

Az én felelősségem

Obi-Wan kissé nehézkesen ült le a puffra. Gyógyulófélben lévő bordái néha, egy-egy mélyebb lélegzet alkalmával, még fájdalmasan nyilalltak, ezért különösen óvatosan mozgott. Nem is tudott törökülésbe ülni. Csak az egyik lábát húzta fel, hogy kényelmesen legyen és lehunyt szemmel ereszkedett alá a meditáció békéjébe.

Végtelen hálát érzett ezért. Az Erő a megmondhatója, hogy mennyire szükségét érezte; ha valakinek van egy tizenhat éves, nyughatatlan tanítványa, akkor az élete nem bővelkedik békés pillanatokban.

Az elméje az elmúlt napok, hetek feldolgozatlan eseményeire siklott. Ideje volt átgondolnia mindent, ami az utolsó mély meditációja óta történt. Elég sok minden volt terítéken, ami vagy azt jelenti, hogy túl gyorsan él, vagy azt, hogy tényleg nagyon ritkán adódik ideje így aláereszkedni, megszabadulni a lét gondjaitól, felülemelkedni önmagán, hogy eggyé váljon az Erővel. Talán mindkettő.

Kezdődött azzal, hogy Anakin a tiltások ellenére megint a szobában gyakorolt. Nem sokkal azután, hogy a Templomba került, Obi-Wan megdicsérte, amiért keményen dolgozik, hogy behozza azt a tíz éves lemaradást, mellyel a kortársai mögött van, de megkérte rá, hogy a továbbiakban a lakókörletükön kívül gyakorolja az aktuális technikáit. Anakin nagyon erős volt, és miután megmutatták neki, hogyan tud hozzáférni ehhez az erőhöz, gondja támadt azzal, hogy a megfelelő mennyiségben mozgósítsa azt. Obi-Wan úgy magyarázta neki, hogy olyan ez, mint egy csap: ha tele akar engedni egy edényt, akkor nem csorgatja a vizet, viszont ha egy fiolát akar megtölteni, akkor a zubogó vízsugár csak szétfröcsköl, a fiola alján pedig nem marad semmi. Anakinnak már csak néha voltak gondjai a megfelelő mennyiség eltalálásával, viszont ha elméretezte magát, akkor a felgyülemlett felesleget nem mindig tudta megtartani, és olyankor levert dolgokat. Tízévesen rendszeresen felforgatta a szobájukat, hogy utána behúzott nyakkal kérjen elnézést és menjen el a seprűért. Obi-Wan akkor tanulta meg, hogy a bögréket elmosás után azonnal el kell törölgetni és eltenni a helyére.

Manapság már nagyon ritkán fordul elő ilyesmi, és akkor is moderált formában. Legutóbb Anakin már nem megszégyenülten kérte a bocsánatát, hanem saját magán bosszankodott, amiért elsiklott egy régi lecke felett. Azért stílusosan egy bögrét vert le. Természetesen félig volt kihűlt teával; Obi-Wan napok óta kerülgette, oktatási célzattal, hogy Anakin mikor veszi észre, hogy otthagyta. A tanítványa később állította, hogy azt a bögrét a mestere hagyta ott. Az a kisebb vitájuk a nedves cserepek felett csak arra volt jó, hogy a végén mindketten elbizonytalanodtak, pontosan ki is volt a trehány. Végül kompromisszumot kötöttek: Obi-Wan összeszedte a porcelándarabokat, Anakin feltakarított, és a szekrény tetején lévő dobozból kivett egy új bögrét.

Csak azért emlékezett erre a jelentéktelen eseménysorozatra, mert Anakin lábujjhegyre állt, és az ujja hegyével lepiszkálta a dobozt. Azt, amit Obi-Wan már csak az Erő, vagy egy sámli segítségégével ért volna el.

Ott állt, kezében a csöpögő szilánkokkal és fájdalmasan tudomásul vette, hogy bekövetkezett az elkerülhetetlen, a tanítványa hivatalosan is magasabb nála. Jedihez mérten túl sokára kapott észbe és feddte meg magát a büszkeségnek és a féltékenységnek ezért a pillanatnyi kitöréséért.

Valószínűleg ezekből a fizikai változásokból is fakadhatott a tény, hogy Anakin kezdett elkanászodni.

– Anakin

– Hagyj már.

– Parancsolsz?

– Semmi! – hangzott ilyenkor a csípős felelet.

Sehol egy mester, vagy a tiszteletnek akár egy minimális szikrája. Ha úgy hozták a lehetőségek, akkor nevelési célzattal elküldte folyosót súrolni vagy meditálni. Korábban fénykardleckékre ítélte, de hamar rájött, hogy Anakin szeret a páston állni és a végtelenbe meredve, gondolattalan lépegetni egyik katából a másikba. Az mindegy volt, hogy karddal, vagy anélkül, a fiú ezt egyfajta aktív meditációnak élte meg. A hagyományos fajtájával annál több gondja akadt. Ha nem volt, aki a körmére nézzen, akkor rendszeresen kihúzta magát a kiszabott órák alól.

Obi-Wan mélyet lélegzett. Az egyik bordája szúrt, mire az arca egy alig érzékelhető villanásra megrándult – gondolatban már tovább is siklott az elmúlt hetek eseményeire.

Ott volt az a hét, amikor jóformán minden idejét Dexnél töltötte, a barátja megkérdőjelezhető hátterű kapcsolatai között. A váratlan programot annak köszönhette, hogy Anakin megint elhagyta a fénykardját, de nem is akárhogyan. Obi-Wan akarva-akaratlan tisztelettel adózott a ténynek, hogy léteznek olyan zsebtolvajok, akik egy tatuini koszfészekben szocializálódott padavant képesek észrevétlenül meglopni. Egy jedi fegyver elég kényes árucikk ahhoz, hogy rohangálni kelljen utána, és neki jelentős fejfájást okozott az ügy. Ennek hála nem csak a tolvajt, de egy fél bűnbandát is lebuktatott, ahogy követték a fénykard útját. Éppen eladták volna bolygón kívülre egy gazdag gyűjtőnek, mikor Anakinnal az oldalán rajtuk ütött.

A tanítványa lesütött szemmel figyelte a partvonalról, hogyan rendezi le az ügyet. Obi-Wan nem hagyta neki, hogy közbeavatkozzék. Zord elégedettséggel nyugtázta, hogy még inkább összehúzta magát, mikor megállt előtte.

– Hányszor beszéltük meg ezt?

– Elnézésedet kérem, mester.

– Nem csak a fegyvered, de a hivatásod jelképe is a fénykard.

– Tudom, mester.

– Ez az életed, Anakin! – dörrent rá, és a kezébe nyomta. – Esküszöm, te fogsz a sírba vinni.

A fejét csóválva hagyta ott a helyszínt, ahonnét a biztonságiak éppen elvezették a tetten ért bűnözőket. Csak kettőnek hiányzott végtagja.

Ezután következett a küldetésük, amin Anakin vállát eltalálta egy lövedék. Kiégette a ruháját és csúnya sebet okozott. Obi-Wan ennek kapcsán elgondolkodott, hogy vajon azért nem volt-e soha rövid a tanítványára az ujjasa, mert előbb sikerült leamortizálnia, mint kinőnie őket. Azzal viszont nem feltétlenül értett egyet, hogy az új mellényét szintetikus bőrből kérte, mely valamilyen szinten lézerálló is volt.

– Mégis mi ez? – vonta kérdőre akkor. – Ez a coruscanti törvények szerint már a félig páncélozott öltözetek kategóriájába tartozik. A béke őrei vagyunk, nem katonák, padavan!

– Viszont valahányszor küldetésen vagyunk, a vége mindig az, hogy lőnek ránk! – hepciáskodott. – Az ellátós mesterek azt mondták, ha még egyszer kilyuggatott ruhával megyek vissza hozzájuk, nem csak kér hetet kapok a mosodában.

– Akkor talán nem kéne hagynod, hogy kilyukasszanak.

– Én nem szeretném, hogy lőjenek rám! Viszont ha a plusz meditációs időt fénykardleckékre fordíthatnám, már olyan jó lennék, mint Windu mester.

– A szenvedély nem a jedi útja.

– Nem várhatod el tőlem, hogy lélektelenül vitatkozzak egy érzelmi alapú vitában.

– Ennek a vitának semmi köze az érzelmekhez – rázta a fejét. – Te keverted bele őket.

Anakin összefont karral duzzogott. Obi-Wan erre már reflexből kiszabta neki a plusz két óra meditációt. Anakin este nem is kívánt neki jó éjszakát.

Obi-Wan az emlékei között kanyarogva szelíd várakozást érzékelt. Kinyitotta a szemét, és meglepetten konstatálta, hogy a mellette lévő puffon Plo mester üldögél és türelmesen várja, hogy figyeljen rá.

– Bocsáss meg, hogy nem vettelek észre hamarabb, mester.

A kel dor mester legyintett, hogy ne is törődjön vele.

– Csak egy apróságot… nem is apróságot, egy nemrégiben kiderült eseményt szerettem volna megosztani veled. Én kérem az elnézésedet, amiért megzavartam a meditációdat.

Biccentéssel fogadta a szavakat. Plo mester folytatta:

– Most, hogy a küldetésetek miatt hetekre távol voltatok, az egyik lovag jelezte, hogy a bejárati csarnok kezd egyre koszosabb lenni.

Obi-Wan nem értette, mi olyan fontos a bejárati csarnok tisztításával kapcsolatban, ráadásul neki mi köze van mindehhez. Nem szólt közbe.

– Az efféle helyszíneket a templom személyzete tisztítja, kivéve akkor, amikor a rendetlenkedő padavanoknak kell elvégezniük a munkát.

Obi-Wan kezdte kapiskálni.

– Elvittem Anakint küldetésre úgy, hogy még büntetésben volt?

– Nem kifejezetten, Kenobi mester. Emlékszel arra az ügyre az illegális gyorsulási versenyekkel az alsóbb szinteken?

– De hát az… lassan három éve volt!

– És akkor Skywalker megkapta a csarnok hetente tisztítandó elemeinek takarítását, határozatlan időre.

Obi-Wan azon kapta magát, hogy nyitva van a szája. Gyorsan becsukta.

– Ezek szerint megfeledkeztem róla. Elnézést.

– Nem csak te – szusszant a tanácstag. – Mi éppúgy megfeledkeztünk róla. És ami azt illeti, a takarítók külön kérték, hogy a visszaérkezésetek után beszélhessenek a padavanoddal, mert a dolgozók nem emlékeztek rá, mely elemekről van szó, a droidok memóriájából pedig a féléves rutin memóriatörlések miatt kikerült a menetrend.

Megvakarta az állát. Vadonatúj szakálla sercegett a körme alatt.

– Ha nem vettük észre, akkor biztosan jól végezte a munkáját.

– A biztonsági felvételek szerint a kiszabott napon hajnal négy és öt között csinálta meg – jegyezte meg mintegy mellékesen Plo mester. – Az egyik oktató hajlik rá, hogy Skywalker büszkeségből teszi ezt.

– Megint Ferus Olin? – nyögött fel, Anakin „riválisára” gondolva. A fiú mindenből versenyt csinált, ha ahhoz Ferusnak is köze volt. Gyarkorta a legkevésbé jedihez méltó viselkedést tanúsította a másikkal szemben.

– Parancsolsz?

– Semmi, semmi… nem fontos. Majd beszélek a fejével.

– Köszönöm.

Plo mester felállt és csípőre tett kézzel kihúzta magát, nyújtózkodott. Obi-Wan szeretett volna csatlakozni hozzá, de a bordái mellett a különféle horzsolásai is megakadályozták, hogy ilyesmit tegyen.

– Egy pillanatra, mester. Anakint felmentették a takarítás alól?

– Természetesen nem. – Plo mester mintha megütközött volna a kérdésen. – Addig kap felmentést, amíg Vokara Che azt nem mondja a lábára, hogy meggyógyult, egyébként külön utasítottuk, hogy napközben kell takarítania, Mundi mester javaslata szerint még két hónapig. Gondot okoz ez neked, mester?

Elgondolkodott.

– Szerintem a mostani küldetés sokat fog számítani, mester.

– Bízom az ítéletedben. Azért engedd meg, hogy javasoljam: Tanab mester három nap múlva kezdi az előadás-sorozatát az önmagunkba vetett elvakult hit témájában. Talán hasznos lenne a tanítványod számára.

– Magam is így gondoltam, amikor tavaly elküldtem rá – bólogatott.

Plo mester kuncogott. Obi-Wan érezte az Erőben a férfi pozitív irányba billenő hangulatát. Ezekre a hullámokra hangolódott rá, ahogy a lassú léptekkel távolodó mester hullámzó köpenyszegélyét nézte és ismét lebukott a nyugodt szemlélődésen át az érzelmektől mentes, békés meditációba.

Emlékezett arra a fura kattogásra.

– Nem csináltam semmit! – kapta fel a kezét Anakin védekezőn.

Obi-Wan szkeptikusan felvonta a szemöldökét. A hajójuk újra megrázkódott. Anakin továbbra is kitartott a véleménye mellett és Obi-Wan lassan kezdte elhinni, hogy ez most nem annak köszönhető, hogy kedves tanítványa indulás előtt gyanúsan a hajtóművek irányából került elő.

– Akkor mégis mi ez?

Anakin máris a konzol felé fordult. Obi-Wan meg sem próbálta követni, mit csinál a fiú; mire megszokta az előző hajójuk elrendezését, beállításait és technikai hiányosságait, addigra megint másikat utaltak ki nekik. Ez csak nagy vonalakban hasonlított azokra a típusokra, amikkel Obi-Wan eddig repült, ezért az általánostól eltérő helyen lévő rendszereket még nem sikerült beazonosítania. Nem is nagyon próbálkozott vele, inkább Anakinra bízta, aki vele ellentétben kapásból megmondta, hogy mi mire való. A fiú a másodpilóta székébe szíjazva ült és az utasításnak megfelelően kiélte a gombok nyomogatása iránti szenvedélyét.

Ezen is meditáltak már.

– Stabilizátor – jelentette ki Anakin magabiztosan. – A második főkörben van valami gubanc. Megnézhetem?

– Mennyire befolyásolja az utat?

– A jobbik lehetőség az, hogy időnként így megrázkódik a hajó, meg néha kattog is, a rosszabbik az, hogy a hibás áramkör az egész főkört kiégeti. Akkor végig remegni fog és gondok lehetnek a landolásnál.

Obi-Wan mélyet lélegzett. Az Erőnek éppen máshol lehetett dolga, mert nem mondott semmit.

– Megnézheted. De csak ahhoz nyúlj hozzá, ami tényleg nem működik!

– Rendben!

Anakin vidám rikkantása már a pilótafülkéből kifelé hangzott el. Mire Obi-Wan utánafordult, a lelkes fiú már nyakig a vezetékek között turkálhatott a pöttöm hajó másik végében:

– Mester. Rendben, mester.

Míg Anakin hátul szorgoskodott, Obi-Wan azon tűnődött, miképpen tudná rávenni a tanítványát a megfelelő személyeknek kijáró tisztelet megadására. Szaggatottan sóhajtott, mikor Anakin egy hangos „Bocsi!” kíséretében lekapcsolta a stabilizátor második főkörét és az egész hajó remegni kezdett. Az út hátralévő részében Obi-Wan külön beruházás nélkül ülhetett rezgő masszázsszékben, de legalább nem kellett megszakítaniuk az útjukat azért, hogy a fiú elvégezhesse a szükséges javításokat.

A padavanja olyan nyugodtan találta a székében, mintha egész végig a fűszálak szélben hajladozásáról merengett volna.

– Kész vagyok – húzta ki magát.

– Örülök neki – biccentett, mire a tanítványból még erősebben áradt a büszkeség. – Viszont nyakig olajos vagy. Mosakodj meg, padavan.

A mester-tanítvány kötelékükön keresztül érezte, hogyan kattannak helyre a dolgok a fiúban. Érezte a hirtelen szégyent, az elöljáróval szembeni tiszteletlenséget, melyet ezzel az egy szóval jelzett csak úgy finoman. Elvégre nagyon-nagyon ritkán szólítja őt padavannak; nem volt oda érte, mikor Qui-Gon hívta őt így, volt egy olyan sanda gyanúja, hogy Anakinnak sem éppen a szíve csücske.

– Máris, mester.

Egy viszonylag eldugottabb, de nem kevésbé értékes ásványokkal rendelkező bolygón, a Vohalon landoltak. Kellemesen zöldített, de nem kevésbé modern városban szálltak le, ahol már várta őket a korábban kirendelt jedi, egy idősebb twi-lek hölgy.

A hagyományoknak megfelelően Obi-wan volt az, aki elsőként meghajolt a magasabb rangú mester előtt. A szeme sarkából látta, hogy Anakin engedelmesen követi a példáját.

– Üdvözöllek, Bandai mester.

– Kenobi mester, Skywalker padavan. Remélem, kellemes utatok volt.

– Megfelelő. Miben lehetünk a segítségedre, mester?

– Kövessetek.

Az idősödő mester nem vezette be őket a városba, csak egy, az űrkikötővel szomszédos kisvendéglőig sétáltak el. Egy-egy csésze frissen készült kaf – Anakin esetében csak egy bögre forró csokoládé, mert Obi-Wan még egyszer nem fogja elkövetni azt a hibát, hogy koffeint juttat ifjú tanítványa szervezetébe – mellett Bandai mester megosztotta velük a kialakult helyzetet, mely tartalmazott egy kisebb trónviszályt, némi mocskos belpolitikát és egy gyilkossági kísérletet.

Obi-Wan egyre újabb és újabb bökéseket küldött Anakin felé a kötelékükön keresztül, hogy igyekezzen megnyugodni, de a tanítvány csak nem fért a bőrébe. Végül a combjára tette a kezét, mire a fiú megdermedt, és Obi-Wan érezte, ahogy sietősen megpróbálja megfelelő mintázatba rendezni az érzelmeit.

Bandai mester félbeszakította a mondatát és Obi-Wanra mosolygott. Egy biccentéssel megköszönte, hogy a hölgy időt szakított az oktatásra, és Anakinhoz fordult.

– Ne erőlködj. Lélegezz mélyeket.

A hirtelen beálló csöndben, mely őrá irányult, Anakin minden addigi erőfeszítése úgy hullott darabjaira, mint kártyavár a szélrohamban. Lassan elvörösödött. Obi-Wan a vállára tette a kezét, hogy megpróbálja enyhíteni a fiú zavarát.

– Anakin, koncentrálj rám.

Ez általában segített. Anakin a mestere felé fordította a mentális energiáit, szinkronizálta a légzését az övével és alig egy perc elteltével megközelítette a nyugalom kívánt fokát. Bandai mester kérés nélkül folytatta az elbeszélést.

– Eredetileg azt gondoltuk, hogy egyedül is elég leszek, elvégre a Rend segítségét csak abban kérték, hogy egy jedi legyen jelen mediátorként a tárgyalásokon. Sajnos, amíg az elrabolt koronázási nyakék vissza nem kerül a kincstárba, addig egyik fél sem hajlandó engedni a maga igazából, a tárgyalások pedig elég paprikás hangulatúak ahhoz, hogy mindenképpen szükségeltessen a jelenlétem. Sikerült kiderítenem bizonyos részleteket, de a nyakéket nem tudom visszaszerezni, ezért kértem a tanácsot, hogy küldjenek még egy jedit, aki a segítségemre lehet. Az viszont kissé aggaszt, hogy tanítvánnyal érkeztél. – Anakin megfeszült. – Vajon az Erő sugallata ez, hogy nagyobb nehézségek előtt állsz, mint gondoltam, és neked is elkél majd a segítség?

A konklúzió, hogy ő a segítség, és majd jól megmenthet mindenkit, gyorsan helyreállította a tanítványa lelki békéjét.

– Megteszünk minden tőlünk telhetőt, mester.

– A nyakéket egy fejvadászokból és tolvajokból álló csoport vitte el. A helyi biztonságiak rajtuk ütöttek a bolygó egyik holdján lévő bázisukon, de sajnos sikerült elmenekülniük. Készítettek biztonsági felvételeket, most arra várunk, hogy egy szakértői csoport megvizsgálja.

Obi-Wan megdörgölte az állát.

– Megnézhetnénk ezt a felvételt?

Nem sokkal később már a palotában álltak, az ügy élére állított rendőrtiszt mellett. A férfi nem volt feltétlen elragadtatva, hogy ők aznap már a negyedikek, akik ezzel a felvétellel nyaggatják és zavarják a munkájában. Ezt Obi-Wan csak az idegességéből érezte, és az Erőbe sugárzott éles gondolataival. Anakin mellette fintorgott az összes kényesebb gondolati megjegyzésnél. Obi-Wan a vállára tette a kezét, mire Anakin engedelmesen az ő elméjére koncentrálta a mentális energiáit. Obi-Wan emlékezett rá, milyen volt életében először ilyen nyílt elmével találkozni. Mint amikor beül egy társulatba; az ember akarva-akaratlanul felfigyel a különleges, jellegzetes hangú egyénre. Ez a biztonsági tiszt éppen ilyen volt, vonzotta a mentális tekintetet.

Jó volt, hogy elterelte és megnyugtatta Anakin figyelmét. A fiú első pillantásra megmondta, milyen típusú hajója van a bűnbandának.

– Pontos technikai jellemzőket is tudok mondani, ha szükséges – tette hozzá szerényen.

A tiszt ámulva meredt a fiúra.

– Ez biztos?

– Műszaki kérdésekben egészen ritkán téved – igazolta Obi-Wan. – Megtenné kérem, hogy ráközelít azokra a ketrecekre a hajó teherrámpáján?

– Persze, máris.

A rámpára felhalmozott fémketrecek meglehetősen speciális szerkezeteknek tűntek. Egyetlen képalapú keresőt kellett lefuttatniuk ahhoz, hogy kiderüljön, egy kifejezett állatfaj szállítására találták ki, és a nevezett állatfaj egy értelmes lények nélküli, elmaradt bolygón él és nem mellesleg galaxisközi kereskedelmi embargó van rajta. Azért csempészni csempészik.

Míg a biztonsági tiszt felhívta a szakértői csoportot, hogy passzív-agresszív hangvételben közölje velük, a továbbiakban nincs szükség a szolgálataikra, Obi-Wan kissé hátrébb húzódott Bandai mesterrel.

– Mit gondolsz, mester, visszamennek a bolygóra, ahonnét az állatokat hozták?

A hölgy a botjára támaszkodva hümmögött.

– Ilyen sok ketreccel? Mindenképpen. Ott tervezed kezdeni a keresést, Kenobi mester?

– Jobb nyomunk egyelőre nincs, ezért igen. Üzenek, amint többet tudok.

Így kerültek arra a bolygóra, ami valós időben alig nyolc parszekre volt a kiindulási pontjuktól, viszont a sűrű csillagközi anyagtól a terület hiperűr-útvonalai folyton változtak, így kerülniük kellett. Az adatbázis szerint egy olyan bolygó körül álltak orbitális pályára, melyet nem laktak értelmes lények. Az egész bolygóban nem volt egyetlen vállalatnak sem érdekeltsége, így még arra se vették a fáradtságot, hogy nevet adjanak neki, csak egy hosszú azonosítója volt. Obi-Wan egy elgépelt keresésnek hála talált néhány fiatal naprendszerekről értekező tudományos kutatást is, amikben a rendszer szerepelt, mint kutatási helyszín.

– Futtass le néhány szkennt – kérte Obi-Wan Anakint. – Csempész-telepeket keresünk. Sok fém a felszínen, kialakított leszállópálya, ilyesmi.

– Azokat jobb helyeken elrejtik.

– Ez a hely gyakorlatilag a világ vége, szerintem csempészeken kívül nem jár ide senki.

– Akkor miért van védettség alatt az az állat?

– Mert ez egy fiatal világ, és megzavarjuk a természetes egyedfejlődést azzal, ha eltávolítjuk a fajokat. Meg kell adni a lehetőséget a természetnek arra, hogy kibontakozzék.

Anakin több helyszínt is talált, ami megfelelt a követelményeknek. A letapogató-berendezés egészen jól működött, és Obi-Wan hirtelen hálás volt érte, hogy egy átalakított felderítő-kutatóhajóval utaznak. Néha egészen érdekes dolgokra volt képes a kicsike.

Végül kiszúrták a legígéretesebbnek tűnő helyszínt, majd Obi-Wan leereszkedett az atmoszférába. Elég messze, de nem túl messze tette le a hajót a céltól. Várt rájuk fél nap kellemes séta, de ez megéri, ha az ember nem akarja, hogy lézerágyúval köszöntsék.

A fejlődő világokra jellemző a túlméretezés. Akár a gyerekek, akik elsőre túl nagy fába vágják a fejszéjüket, vagy kapásból a legnagyobb szelet süteményt szeretnék megenni. Hatalmas fák között sétáltak, közben Obi-Wan biológialeckét tartott, rámutatva néhány kidőlt óriásra:

– A saját súlyuk alatt roppantak össze.

Elenyésző mennyiségű rovart láttak, de azok legalább akkorák voltak, mint a fejük. Anakin látványosan undorodott.

– Nem lesz gond belőle, hogy csak úgy otthagytuk a hajót? – vetette fel a fiú. – Ki tudja, hogy milyen anyagokat termelnek ezek a… ezek az izék.

– Nem lesz gond – intette le Obi-Wan. Az Erő azt sugallta, hogy nem lesz semmi gond.

Az Erő azt nem mondta, hogy egy hat méter magas, ragyás bőrű és indokolatlanul sok agyarral bíró teremtmény meg fogja kergetni őket. Arra sem tért ki, hogy a föld, amin járnak, időnként nincs. Mint kiderült, az egész táj olyan repedezett, mint a kiszáradt sár, csak a hatalmas fák gyökerei befonják a tájat, és avarszőnyeggel fedik ezeket a legfeljebb öt méter széles, és legalább ilyen mély hasadékokat. Anakin majdnem nyakát szegte egy ilyen hasadékban. Onnantól kezdve előrelátó módon az ölnyi vastag gyökereken sétáltak tovább.

Megérkeztek. Aztán jól kiderült, hogy az elvileg lakatlan bolygónak nagyon is vannak lakói. Primitív törzs rázta a lándzsáját Obi-Wanra, aki egy oszlopra felfűzve nézhette órákon át a templomuk előtt álló, tízméteres faszobrokat. A csempészeknek építették: az emberforma teremtmények meglepő ügyességgel adták vissza a biztonsági felvételen látott alakokat. A törzs tagjai bőrruhát viseltek, melyeket át- meg átlyuggattak agyarakkal. Többen tüskékkel és agancsoknak látszó faágakkal díszített fejdíszeket viseltek.

Egy undorítóan büdös indával egy oszlophoz kötözve mégsem volt sok kedve egy primitív faj pontos besorolásán gondolkodni. Szabadulni nem tudott; bármivel is kezelték a kötelét, elkábította. Annyira nem, hogy elájuljon, de azt érezte, hogy nincs magánál. Nem volt elég tiszta a feje ahhoz, hogy kinyúljon az Erőért. Igazából minden, amire képes volt, kimerült a nagyjából egyenesen állásban és a reménykedésben, hogy Anakin képes lesz kifőzni valamit egyedül is.

Lehet, hogy legközelebb hagynia kéne, hogy a tanítványa essen fogságba, és majd bajlódik ő a kiszabadítással. Neki ebben mégis több tapasztalata van. Viszont akárhonnan nézi, Anakin csak egy gyerek, és átkozott legyen, ha rosszat akar neki.

Várt. Egy ponton türelmetlen lett, mikor a törzs az istentiszteletük alkalmával körbehordozott egy öklömnyi kővel díszített méretes nyakláncot, mely érdekes módon felettébb hasonlított az általuk annyira keresett darabhoz.

Másfél helyi napot volt szerencséje az oszlophoz kötözve tölteni. Félig kiszáradva, kábultan botladozott a lény után, aki a köteleinél fogva húzta maga után.

Egy fémlemezekkel kirakott víznyelő volt a cél, és Obi-Wan elhatározta, hogy soha többé nem fog orbitális kép nélkül leszállni egy ismeretlen helyre. Mennyi könnyített volna magán, ha képet is kér a bolygóról! Viszont a mi lett volna, ha-kérdések nem barátai egy jedinek. El is engedte őket, és abba a félig meditatív állapotba süllyedt vissza, melyet Anakin mellett tökéletesített. A környezetét érzékeli, viszont az elméje, a bensője önmagában üres, csak azt bírja, mellyel az Erő megtölti. Évekbe tellett neki rájönni, hogy Qui-Gon ezt igyekezett megtanítani neki, csak akkor még nem értette, hogy mire gondol a mestere.

A víznyelő alján a porba lökték. Lecibálták róla a köteleket és magára hagyták.

Sokára, túl sokára tisztult ki a feje eléggé ahhoz, hogy rájöjjön, szabadon tud mozogni. Fel tud ülni. Még vizet is hagytak neki.

Az első korty borzalmas volt. Fájt, égetett, millió szilánkkal szúrt. A második – nem sokkal – kellemesebb volt. Nem állt meg, a szomja erősebb volt. Mohón nyelte a vizet.

A zavartsága egy jelentős részét a dehidratáltság is okozhatta. Csak akkor realizálta, hogy amire ő azt gondolta, hogy víznyelő, az egy simára tapasztott falú, tizenkét méter mély akna. A bennszülöttek az akna szélén jártak körtáncot, a ruhájukat borító tüskék egymáshoz értek, kattogó-pattanó hangokkal szolgáltatva a táncnak az aláfestő zenét. Az akna falán hatlábú, lilássárga jószágok kezdtek ereszkedni, melyeknek a hat karmos lábuk és végtelen csápjuk volt. Nem voltak éppen szívderítő látvány.

Simogatta a lelkét a tény, hogy ilyen jó szórakozást nyújt, de úgy érezte, még egy kicsit korai volna megtérnie az árnyékvilágból.

– Hol vagy már, Anakin? – dörmögte.

Az első ragadozó leért az akna aljára. Obi-Wan meggörnyedt testtartást vett fel, készen rá, hogy ugorjon, ha a lény támad. Viszont a védekezést mindig megelőzi a tárgyalás.

Kinyújtotta az egyik kezét.

– Hé, helló. Helló, szépségem.

Az utolsó szót erősen átgondolta, de még mielőtt komolyabb barátkozásba kezdhetett volna a lénnyel, egy parittyából követ lőttek az állat hátsó részének. Tomporának. Nem volt benne biztos, hogy van neki olyanja. A fájdalomtól megugrott állat már neki is támadott Obi-Wannak.

Villámgyorsan félreugrott, közben megkockáztatott még egy pillantást a falakra. Összesen öt állatot küldtek rá. A fal sima, csak a jószágok karma vájt bele ujjnyi lyukakat. Tizenkét méter magasra nem tud felugrani, és nincs idelenn még egy oszlop sem, ahhoz pedig túl széles az akna, hogy a két fal között jobbra-balra lendülve felmásszon.

Még egy állat leért. Az első megvárta, míg a második sréhen megközelíti a jedit, csak akkor támadott, kihasználva a vakfoltját. Az Erő figyelmeztetésére Obi-Wan újra ugrott, és amint földet ért, már lendült is tovább, mert a második állat szintén nekiugrott.

Mire a harmadik állat is leért, Obi-Wan átlátta a ragadozók technikáját. Köröz, lecsap. Sosem támadnak egyszerre, mindig láncolatban. Ahogy szaporodtak lenn az állatok, Obi-Wan úgy készült fel rá, hogy egyre többet kell ugrania. Arra nem készült fel, hogy az első és az ötödik ragadozó között elég idő telik el ahhoz, hogy az első újra támadjon, újrakezdve a láncolatot. Csakhamar legalább olyan gyors táncot járt, mint a helyiek odafenn.

Annyira nem élvezte.

A következő támadó jószág – már nem tudta, melyik, elvétette a számolást – felvonyított, mikor egy kő eltalálta az orrát. A pillanatnyi szünetben megállt szusszanni, és majdnem a nyakába kapta a padavanját, aki leugrott mellé.

– Nem ez volt életed ötlete, azt ugye tudod? – meredt a fiúra.

Anakin csálé vigyort eresztett meg felé. A helyiek agyaras ruháját viselte és volt nála egy szütyő, tele kövekkel, ezekkel állt neki megdobálni a jószágokat.

– Anakin, hol a fénykardod?

– Erre most nem igazán érünk rá…

– Anakin!

– Ott a kötél, csak menj! – kiáltotta a fiú és egy istenes Erő-taszítással egymáshoz vágott két vadállatot.

Ettől a helyiek tánca megszakadt. A kör felbomlott, és ők kiáltozva kaptak az arcukhoz, rohantak egymáshoz vagy éppen borultak térdre. Obi-Wan nem törődött velük – a kötél fel lendült, és három húzással fenn volt.

Anakinnak persze nem volt szüksége ilyesmire. Aki megdöntötte a Templomban az elmúlt ezer év összes magasugrási rekordját, annak minek a kötél.

– Balra! – rikkantotta Anakin.

Engedelmeskedett és a falunak háttal, a félreugró falusiakkal mit sem törődve, rohanni kezdett az erdő felé. Anakin szorosan a nyomában volt. Obi-Wan értékelte ezt – a fiú a maga nevetségesen magas Erő-érzékenységével simán lehagyhatta volna, még ilyen félig képzett állapotában is.

Ilyenkor mindig egy csepp félelemmel vegyes ámulattal gondolt arra, hogy vajon mi lesz a fiúból, amikor felnő. Mégis miféle erőket tud majd megmozgatni? Egy kicsit mindig elszégyellte magát, amikor hálát érzett, amiért Anakin nagyobb hajlandóságot mutatott a fizikai, mint a mentális technikák gyakorlása iránt.

Mikor a fák között hátratekintve már nem látta a falut, megállt kifújni magát.

– Mi tartott eddig? – kérdezte levegő után kapkodva.

– A hajóval akartam jönni – fújtatott Anakin is. – Tudod, szép belépő lett volna, tuti, rájuk hozta volna a frászt.

– És?

– Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy nem lesz a hajónak semmi baja, mester?

Obi-Wan mélyen beszívta a levegőt és csípőre tette a kezét.

– Na mesélj.

– Én már úgy találtam! – emelte fel a kezét védekezőn. – A burkolatot széjjelmarta valami sav, a hajó belsejében meg akkora lárvák vannak, mint a lábszáram!

Obi-Wan fáradtan bólintott.

– Remek, ez a hely sem fog felkerülni a kedvenc bolygóim listájára. Na mindegy. Honnan szerezted a ruhát?

– Leakasztottam egy kötélről. Éppen száradt. Miért nem próbáltál kiszabadulni?

– Valamivel kezelték a köteleket, teljesen elkábultam tőle.

– Heh.

– Legközelebb majd te leszel a fogoly, és meglátjuk, hogy neked hogy megy – bökött rá. – Viszont a nyakék a faluban van.

– Igen? – kérdezte Anakin felvillanyozva.

– Igen. A templomban őrzik, afféle szent tárgynak tűnt.

– Ühm, mester.

A tényre, hogy Anakin magától, mindenféle figyelmeztetés nélkül így szólítja, Obi-Wan felkapta a fejét.

– Mondd.

– Hogy fogunk innen kijutni? A hajó nagyjából használhatatlan. Akármiből vannak itt a dolgok, eléggé leamortizálták a rendszereket.

– Ez esetben várunk. A helyiek istenként tisztelik a mi bandánkat; időnként csak benéznek.

– De az akár hetekbe is telhet!

– Ez esetben gyakorolhatod a türelem erényét, ifjú padavan…

Obi-Wan mocorgott egy kicsit a meditációs puffon, hogy a megmacskásodott lábaiban újrainduljon a vérkeringés. No igen, ezen a ponton kezdődött a kálváriájuk azon a csoda szép bolygón… Ott maradtak a falu közelében, már csak azon jól felfogott okból, hogy megtudják, mit esznek errefelé a népek. Noha visszaszerezték Obi-Wan övéről a tarsolyokat, és Anakin is visszavedlett a maga ruhájába, a vészhelyzetekre tartogatott fehérjeszeletekkel legfeljebb két napot húzhattak ki. Kiderült, hogy Anakin allergiás a helyi bozótoknak legalább a felére. Obi-Wan csak a negyedére. A megdézsmált élelemtől felváltva kaptak hascsikarást és gyomorrontást. Elég volt egy hét, hogy mindketten rongyosak és szánalomra méltóak legyenek. A második hét közepén mind a ketten belázasodtak és eléggé elvesztették az időérzéküket ahhoz, hogy ne tudják tovább mérni az időt.

Viszont Anakin megtalálta a menet közben elhagyott tiszteletét. Obi-Wan ennek valahogy nem tudott örülni. Komolyan egy életveszélyes szituációra van szükségük ahhoz, hogy a fiú hallgasson arra, amit mond és mesternek szólítsa?

– Szerinted keresnek minket, mester? – kérdezte egy nap Anakin síri hangon.

– Lehet. Nem sokat tehetnek.

– De tudják, hova jöttünk. Bandai mester biztosan elmondja nekik.

– Igen. De egy ilyen küldetés hosszú is lehet, plusz ha be kell épülni, akkor nem szabad hívást indítani, vagy üzenni, te is tudod.

– De arról volt szó, hogy jelentkezünk, amint tudunk.

– Hát, ez most éppen az amint tudunk-időszak.

Anakin lehorgasztotta a fejét. Obi-Wan vállon veregette, és folytatták a csendes egyetértésben üldögélést a húsz méter magasan lévő ágvillában.

Mire a csempészek megérkeztek, Anakin láthatóan soványabb lett. Az arca beesett, a sorozatos betegeskedéstől egészen szürkés árnyalatot öltött. Sötét karikák ültek meg a szeme alatt, a tunikája pedig lötyögött rajta. Egy idő után felvette az éhezők görnyedt testtartását.

Fájt így látnia a fiút. Önmagát, a saját ostobaságát és az önhittségét okolta a helyzetükért. Elvégre csak egy orbitális leképezésre lett volna szükség. Vagy arra, hogy ne hagyja ott a hajót csak úgy, mint bantha a dűne árnyékos oldalát. Ismét emlékeztette magát, hogy a múlton rágódás nem viszi előbbre az ügyüket.

Milyen kár, hogy éjszakánként, amikor rendszerint szakadt az eső, és ők ketten a nedves, elnehezült köpenyeik alatt próbáltak minél jobban összebújni és kevésbé reszketni, nem tudott megszabadulni ezektől a gondolatoktól. Elég volt egy újabb remegéshullám, mely végigfutott a tanítványa testén és Obi-Want mardosni kezdte a bűntudat. Olyankor kicsit szorosabban ölelte a fiút, aki úgy fészkelte magát oda mellé és hajtotta a vállára a fejét, mint gyerekkorában, mikor éjszakánként rosszat álmodott és odamászott mellé.

Amúgy meglett a fénykardja. Akkor vesztette el, amikor ellopta a ruhát. Akkor látták viszont, mikor a nyaklánccal együtt körbehordozták az esti szertartáson. Anakinból akkor csak úgy áradt belőle a szégyen. Obi-Want nem vitte rá a lélek, hogy megint megszidja.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy összetegye a két kezét, amikor meglátta a csempészek leszálló hajóját. Megtette helyette Anakin.

– Hála az Erőnek!

– Még ne hálálkodj! Előbb jussunk le erről a szikláról – mondta Obi-Wan. – Mondom a tervet. Odamegyünk, te a fénykardodért mész, én meg a nyakékért, aztán elfoglaljuk a hajót.

– Igen?

– Megállunk a rámpán és nagyon előnyös alkut fogunk kínálni a tisztelt társulatnak. Avagy elvisznek minket, vagy kipróbálhatják, milyen váratlan nomád-táborozásra menni.

Anakin napok óta először adta jelét bárminemű vidámságnak. Obi-Wan hirtelen sokkal szebbnek látta a világot.

Az a bizonyos terv nem volt olyan egyszerű, mint ahogy a fa tetején előadta. Nem is ment olyan simán. A helyiek még élénken emlékeztek a veremben történt dolgokra és nem restelltek az „isteneik” segítségére sietni. Az állatkáikat is hozták. Obi-Wan nem érzett semmit, amikor levágta őket. A lándzsával hadonászó primitív helyieket már inkább kímélte volna, még úgy is, hogy az egyik lándzsa felsértette Anakin jobb combját.

Ekkor döntött úgy az egyik csempész, hogy két jedivel egyszerűbb úgy elbánni, amikor ők éppen nem vele foglalkoznak. Két jól elhelyezett hődetonátorral kirobbantották az egyik marha magas szobor alól a talapzatot, és rájuk döntötték azt.

Talán ha nem lettek volna olyan szánalmasan legyengülve, akkor megbirkóznak vele. Így csak annyira sikerült meglökni a szobrot, hogy nem vágta agyon őket. Cserébe Anakin eltörte az amúgy is sebesült lábát, Obi-Wan pedig megtudta, hogy milyen fájdalmas a bordatörés. A szilánkokra hasadó fa mindkettejükön sok sebet ejtett.

– Pucolás! – kiáltotta az egyik csempész. – Srácok, lépünk!

Obi-Wan, noha csillagokat látott és csak pihegni tudott – már ott is állt a csempészek hajójának rámpáján. Első osztályú látványt nyújthatott a tanítványához méltóan nyomorult kinézetével, melyen nem sokat javíthatott a frissen növesztett, torzonborz szakáll, plusz a nyakában lógó koronázási ékszer.

– Alkut ajánlok – jelentette ki krákogva.

A hattagú banda vezetője sugárvetőt rántott, de nem tüzelt. Obi-Wan felszegte a fejét és megszorította a fénykardja markolatát.

Egyikük sem mozdult. Obi-Wan a szeme sarkából látta, hogy Anakin a szobor romjai mellett vicsorogva felül és megrántja a lábát, hogy a törött csont a helyére csússzon. Obi-Wan szíve ennek láttán kihagyott vagy három dobbanást. Rá akart kiáltani a fiúra, mikor ő talpra küzdötte magát, de nem merte elfordítani a tekintetét a csempészfőnökről. Helyette a mester-tanítvány kötelékükön keresztül küldött neki egy óvatosságra intő jelzést. Anakin válasza valahol a dacos elhatározás és a gondoskodás miatti köszönet között volt.

– És mi lenne az alku? – kérdezte a csempész.

– Elvisztek minket a Vohalra.

– Hogyne – horkantott. – És nekünk mi a jó abban, hogy engedelmeskedünk két félhalott jedinek, he?

– Például nem leszel teljesen halott. – Anakin aktiválta és a nő álla alá tartotta a fénykardját.

A csempészek, akik eddig meg voltak győződve róla, hogy Anakin már kiesett a pikszisből, most összerándultak meglepetésükben.

– Méltányos ajánlat. – Mivel egyre hátrébb hajolt a torka elé tartott zümmögő fegyvertő, a nő hangja hörgősebb lett.

Anakin azonnal elvette a fegyvert és kikapcsolta. Szigorú tekintettel nézte a csempészeket, akik Obi-Wan figyelő tekintete mellett szép sorjában felmentek a hajóra.

A helyi törzs tagjai a földre borulva óbégattak. Obi-Wan nem volt meglepve; nem mindennapi, ha az embernek egyszerre több ismerőse is meghal, ráadásul erőszakos halállal, arról nem is beszélve, hogy az isteneit legyőzi két jött-ment, akik közül az egyiket pár hete még ki akarták végezni néhány csupacsáp szörnyeteggel.

– Legközelebb igyekezz finomabban megoldani – mondta Obi-Wan Anakinnak. Saját jól felfogott érdekében huttul igyekezett helyretenni a tanítványát, hátha a csempészek a műveletlenek közé tartoznak és nem beszélik a nyelvet.

Anakin fejet hajtott, de nem válaszolt. Tizenkét éves lehetett, amikor megmakacsolta magát és inkább ráfeküdt a közösben vétett összes hibájára és hiányosságára, de Obi-Wan mérget vett volna rá, hogy azóta nem volt olyan, hogy a fiú egy ismeretlen szó helyett a hutt ekvivalensét kérdezte volna. Inkább körbeírta. Pedig Obi-Wan csak az ő kedvéért sajátította el a nyelvet.

Leszámítva a tényt, hogy hat olyan személlyel utaztak együtt, akik amúgy a hátuk közepére sem kívánták őket, és gyakorlatilag senki nem mert pihenni, az útjuk eseménytelen volt. Obi-Wan legalább egy gyilkossági kísérletre számított, de ez elmaradt. Az orvosi segítségtől is eltekintettek, legalábbis Anakinnak szent meggyőződése volt, hogy biztosan megmérgeznék őket, amint lehetőségük adódna rá. Így maradt a fiú egyébként is cafatokra hasadt köpenye, mint kötözőanyag a sérült lábának.

A leszállópályán elváltak útjaik. Obi-Wan és Anakin Bandai mesterrel a legközelebbi kórházba, a csempészek egy szakasz rendőrrel a fegyházba mentek. Míg a helyi orvosok úgy-ahogy összefoltozták őket és rendesen helyretették Anakin lábát, Bandai mester átadta az itt-ott kissé megkarcolódott nyakéket a béketárgyalás tagjainak. Obi-Wan úgy döntött, nem várják meg a tárgyalások végét. Keresett egy Coruscantra tartó hajót, kunyerált rajta két helyet és most élvezhette az Ezer Forrás Termének finom, vízillatú levegőjét az arcán, a jedi gyógyítók minden tudásával a bőre alatt, hogy mihamarabb meggyógyuljon.

Amíg él, nem fogja elfelejteni Vokara Che, a Gyógyítás Csarnokának vezetőjének az arcát.

– Ej, ej, Kenobi mester, hogy te mindig itt kötsz ki minálunk. Öregít a szakáll.

– Tényleg?

– Igen. Kevésbé tűnsz kamasznak tőle.

Ez a kijelentés volt az, ami meggyőzte, hogy meg kéne tartania ezt a szakállt. Talán segíteni fog emlékeztetni Anakint a kettejük között lévő korkülönbségre.

– Elnézést, Kenobi mester – hallott valakit nagyon-nagyon messziről.

Mintha víz alól bukkant volna fel. Egy örökkévalóságnak érződött kinyitni a szemét, és a puffja előtt álló fiatal padavanra nézni.

– Vokara Che mester hívat téged, mester.

– Ma már találkoztam vele – vonta össze a szemöldökét Obi-Wan.

– A tanítványodról van szó, mester.

– Ah.

Már kelt is fölfelé. Elvégre Anakinról van szó; az ő tanítványa, az ő felelőssége. Biztosan most végeztek a csontforrasztás napi adagjával, ami után Anakinnak legalább másfél órát nyugton kéne feküdnie. Pontosan tudja, hogy a tanítványa erre képtelen. És komolyabb összegben fogadna rá, hogy erről van szó.

Maga mögött hagyta a növényekkel beültetett belső udvart. Nem fájt a szíve a megszakított meditációért, elvégre jedi volt. Elengedte az érzéseket. És mondhatni, hozzászokott már ahhoz, hogy minden napra van valami, ami miatt bosszankodhat egy kicsit. Illetve, valaki. Gondolt már rá, mi lesz majd akkor, amikor Anakint lovaggá ütik és többé nem lesz már mellette, nem fog árnyékként siklani a nyomában, nem fognak együtt új leckét tanulni, hogy aztán a fiú elhalmozza a kérdéseivel.

Elhessegette a gondolatokat. Ideje volt a jelenre koncentrálni.

Kinyúlt az Erőbe és megérezte Anakin frusztrációját. Elfojtott egy mosolyt, és állapotához mérten igyekezett megszaporázni a lépteit. Ideje ágyba parancsolni egy örökmozgót.

Vége