Megint újév van

 

Egy olyan nyuga új évnek, mint ez a kép, feltétlen örülnék, azt hiszem

 

 

2021 évértékelő beszéd

megint egy új év és én megint statisztikákat csinálok

ficírás helyett 

Szokás mondani, hogy az ilyen értékelő dolgoknál próbáljunk meg a pozitívumokra koncentrálni. Éppen ezért engedtessék meg, hogy ez úton is megköszönjem az anime alkotóinak, hogy megáldottak minket egy hetedik évaddal. Mélységes-mély köszönetem.

A gond az, hogy valahol itt kifogytam a pozitív gondolatokból. Értékelni meg elég nehéz úgy, hogy nem nagyon van mit, eh? *hide the pain Harold*

Az idei év termése, publikálási sorrendben:

• Mi történt azon a szigeten? – januári kihívás, tengelyhatalmak és szövetségesek, több fejezetes crack, összesen 10 424 szó

• A sínre tett orvos – hosszabb novella, Ludwig megismerkedik Gilbert haverjaival, meg egy osztrák állomásfőnökkel és annak felettébb vidám feleségével, 5581 szó

• Franciaóra – hosszabb novella, Natalia még gyerek és mindenkit becézünk, 4044 szó

• Szerelem a korona idején – kisregény, beharangozott FrUK, a kirakott öt fejezetben 18 505 szó, fél éve hozzá se nyúltam (aztán 12.29-én a publikálás utáni dopaminhullám hozott bele még egy fejezetet, szóval lesz mit kiraknom a szülinapra, juhé!)

• Rutin – rövidebb novella, Feliks szemlélődései, 1594 szó

• A házad egy múzeum, tesó – egyperces, Amerika, Kanada és Anglia szereplésével, 423 szó

• Halott ember nem beszél – hosszabb novella, Romano szemszöggel véletlenszerű országok szívatják egymást, 7756 szó

Úgy látom, idén nem tudok kedvenc szereplőt felmutatni. Talán Ludwig a visszatérő játékos, aki valahol áll és vagy értetlenül vagy megvetően néz és nem érti, hogy mi a franc van. Ebből a szempontból Ludwig egy nagyon hálás karakter.

Mennyi az annyi: 48 327 szó.

Ezek a számok amúgy azért viccesek, mert

2017: 214 691 szó, viszont ebben azt hiszem, a kezdetektől fogva minden benne volt

2018: 147 500 szó, egy fokkal reálisabb adat

2019: 77 583 szó, ekkor kezdtem el az egyetemet

2020: 57 319 szó

Mióta műszaki képzésre járok, drasztikusan csökkenő tendenciát vélek felfedezni a mutatóimban. Főleg azért, mert 2019 szeptembere után hét bejegyzés született, ebből egy rendszerüzenet.

A teória alátámasztására természetesen megnéztem, hogy miképpen alakult a havi szóátlag, mióta tart ez a hülyeség.

2019. szeptember-december: átlag havi 4696 szó, január-augusztus viszonylatban viszont 7349 szó

2020. évi átlag: 4776 szó

2021. évi átlag: 4027 szó

Az a mocsok egyetem…!

A legenda szerint jövőre már könnyebb lesz. Minden évben ezt mondják. Azért kíváncsi vagyok, hogy tényleg úgy lesz-e.

Írás szempontjából azt mondom, hogy stagnálunk, srácok. Néha könnyebb, néha nehezebb, de alapvetően úgy érzem magam, mint egy rozsdás droid. Ezt részint annak tudom be, hogy kevesebbet gyakorlok – mert ugye, ezt is gyakorolni kell –, meg azt, hogy mivel mindenhonnan angolul ömlik ránk minden, rengetegszer azt veszem észre, hogy sokkal kevesebb szóval fejezem ki magam. Amit csinálok, az nem annyira színes-szagos, mint régebben. (...?) Plusz a karantén alatt nem igazán mozdultam ki a négy fal közül, szóval a kevesebb interakcióval nehezebben merítek ihletet más emberek megnyilvánulásaiból és minden erre a belső kis Tonhalra hárul, aki nem feltétlen szereti a figyelmet. Uramisten, valaki állítson le, mielőtt nekiállok itt mélyreható elemzéseket gyártani.

Dolgok a jövő évre: szeretnék befejezni dolgokat. Ezt már emlegettem az igen saját regényem kapcsán is. (Befejeztem azóta? Nem.) Szeretném befejezni a dolgokat, amiket elkezdtem. Az új dolgokkal kapcsolatban is ez a legnagyobb gond: legalább négy olyan novella van, aminek idén nekikezdtem, eljutottam a közepéig-háromnegyedéig, aztán letettem és azóta is ott vannak.

Mióta úgy tekintek az írásra, mint valamire, amiben lehet és kell is fejlődnöm, sokkal uh, nehezebben adok ki valamit a kezemből. Javítani akarom. Az elejét, meg a közepét, a végén rádobom aztán azt mondom, hogy ajjé, kész van, mehet is.

Van még hova fejlődni, az a lényeg.

Jelenleg befejezetlen írásaim, és ami mögöttük van:

Nászút; gondolkodom rajta, hogy a továbbiakban a norvég tengernagy Niels Thomassen néven szerepeljen. Talán feloldaná a blokkot… viszont feltétlen rosszul érezném magam, ha ki kéne cserélnem a nevet valami másra.

Ritmusváltás: a korábbi problémákat elvileg orvosoltam (höhö, orvos), viszont a történet folytatásáról még nem sok fogalmam van, ami volt, azt már húsz éve elfelejtettem. Újra kéne olvasnom az egészet, jegyzetekkel együtt, akkor valószínűleg sok minden előjönne. Viszont kiderült, hogy gyorsabban haladunk, ha egyszerre egy dologra koncentrálok, szóval… talán lehet, hogy ez marad a lista alján. Majd egyszer.

Szerelem a korona idején: lehet most ez a No.1? Kedves, aranyos, fluffos, csak azt olvassuk, ahogy Arthur szenved a saját hülyeségétől.

Szemelvények egy harcos életéből: ez a világ minden depressziója egy dologban. Ezt nem tudom, mikor szoktam írni, de utána legalább egy hétre megborulok.

Országhotel az Alpokban: emlékszik még erre valaki? Kb. az első írásom volt a fandomban és kínosan érzem magam, ha eszembe jut. Inkább ne is beszéljünk róla.

Tovább, előre, feleim! Reméljük a legjobbakat 2022-re. A mondás másik fele úgy szól, hogy készüljünk a legrosszabbra, de leteszem a nagyesküt, hogy bármi történjék ez a blog megmarad, rajta minden marhaságommal együtt.

Boldog Új Évet!

(Ha valakit feltétlen izgat, akkor véletlen alkottam két Marvel egypercest is, összesen 1417 szó terjedelemben.)