Csak egy lépés az ég

Egyszer volt, hol nem volt, eszembe jutott, hogy kilencedikén van a blogom születésnapja, és még egy főcímet is összedobtam, hogy oké, akkor szülinap. Ez asszem elsején volt. Kilencedikén éjfél előtt egy perccel kiment az üdvözlet, egyéb törzsszöveg nélkül. Arra gondoltam, hogy majd kilencedikéig befejezem a Nászút soron következő fejezetét. Hát, nem tettem. Kedves blog, elnézésedet kérem, és utólag is boldog születésnapot kívánok neked. Nektek pedig jó szórakozást ehhez a kis szöszhöz. Előképzettség szükséges: a történet az Assenza világában játszódik, a kisregényben elmeséltek után. A főszereplő Francis, aki egy kicsit morcos Romanóra. Remélem, a végére kiheveri. Avagy: Francis rendezvényszervező, belsőépítész, esztéta. Érdekli a művészet, de néha nem érti. Emma Romano festményeinek szakértője, Romano pedig a festő, aki azokat elköveti. Eva, Marcel és Victor: OC-k, Francis munkatársai. A történet Lyonban kezdődik, egy októberi reggelen. ...

Először is, köszönöm a Blogger megújult verziójának, hogy hozzájárult a most már hagyományosnak mondható statisztika-készítéshez. Kedves egybegyűltek, évértékelő beszéd következik! Öveket becsatolni, rázós menet lesz.

*Tonhal beóvakodik balról, egy tepsi mögé rejtőzve, hátha nem dobáljátok meg szarral* Ööö, helló, itt vagyok, és még néha írok is. No para. Haladunk. (A hazugságvizsgáló kiakad a háttérben.) Na jó, lehet, hogy éppen komoly írói válságban szenvedek. Igyekszem. Meg időt találni arra, hogy ne akarjak meghalni, lol. A megadott linken találjátok az utókarácsonyi ajándékot, avagy a Humalai-lait egyben letölthető PDF-ként, A4-esre formázott verzióban. Igyekeztem belőle kiszedni az összes elütést meg hasonló hülyeségeket, remélem, sikerült. Lesz még itt tartalom. *Tonhal keményen összeszorítja az öklét és heroikus pózban a naplementébe mered. Az arcába repül egy újság.*

O lala! No igen, ez az új egyetem meg dolgok, nem igazán hagyom magamat kibontakozni. Avagy most is más dolgom lenne, szóval egy ilyen extrarövid fejezet következik, mert azért mégis egészen rég jártam erre. Remélem, azért a minőségen ez nem látszik :| Egyébként (ha jól számoltam, és nem fogok megint eltévedni út közben) nagyjából negyven fejezet lesz ez a holmi. Akkor szerintem mindent kibontok, mindent elvarrok és nem lesznek nagy lyukak a történetben. Kicsik valószínűleg lesznek. *Tonhal sír* Ajánlott zene. EGYÉB HÍR, DOBPERGÉST IDE! Kitahito, az Édes-savanyú kritikák (frissítés: azóta Mértékmegőrző ) egyik szerkesztője, volt olyan kedves és kérésemre véleményezte a blogot, annak tartalmával együtt. Ez úton is nagyon köszönöm neki a cikk megírására szánt időt és energiát, illetve elnézését kérem az esetleges kellemetlenségekért. A kritikát ezen a linken elolvashatjátok. Figyelem, az elején van egy cikk-értelmezés, a blogot érintő konkrét értekezés a beszúrt kép al...

Beadandók! Beadandók mindenhol! Nyilván inkább írok, ha már végre megjött hozzá a lelkesedésem, eh? Jelen fejezetünkről: ez elég rövid, mert nem tudok fluffot írni, haha. Az elmúlt komorságok után nesztek, pillantsatok bele, milyen boldogok azok ott a hajón, még mielőtt megint elcseszem a napjukat. :) Fluuuff~~

Felkeltem ma a végtelen elhatározással, hogy whahh, produktív leszek! (Mind tudjuk, mi lesz ebből, lol.) Még mielőtt a szikra kihunyt volna, jógáztam egyet. Menet közben ez a kis szösz felcsillant bennem és úgy voltam vele, hogy úgyis olyan régen láttátok a képes felem, parancsoljatok, egy szösz. Avagy SuFin életérzés pontosan 100 szóban. Alkotó: Pumkinet . A teljes képsor ezen a linken elérhető.

Depresszióm új szintre hágott, avagy minek foglalkozzam bármivel, ha úgyis szar a végeredmény. Ennek most a Nászút issza meg a levét :D Ímhol egy „rövid”, tűnődős, erősen germanizált történet. Szereplők: egy tépelődő Ludwig, egy gyanakvó Gilbert, egy szertelen Ela, egy ponton összekacsinthattok a pimasz Feliksszel és szerencsénk lesz Roderichhez is, aki mellé nem kell jelzőket rakni, mert úgyis tudjátok, hogy milyen. Oh, meg ne feledkezzek Vladimirről, aki ebben a történetben nem negatív karakter :O Mit is csinálnak drágáink? Ludwig hazautazik a Beilschmidt-birtokra, találkozik az ügyvéddel, és utána mehet kirándulni Kelet-Poroszországba, mindezt késő ősszel, mikor már fennáll a veszélye a havazásnak, márpedig hóhelyzetben a vonatok késnek, főleg a boldog békeidőkben, mikor ez a történet játszódik. A vonatok vicces jószágok , amúgy. (*Tonhal az elméje hátuljába lökdösi a töris énjét, hogy ne tolja tele ezt a ficet mindenféle utalással*) Mit akartam még. Ja, megvan. XIX-X...