Egy korszak vége (FIC)
Gondoltam, hozzáteszem a fejlécben, hogy ez egy fic címe, nem pedig az, hogy bezárom a bazárt xD
Amit kaptok: egy cikket, ami félig szakmai-félig bulvár. A Birodalom és a vardenek zenekarok, a tavalyi év pedig roppant érdekes volt a zeneiparban. (a linkek közül egyik se rickroll, eskü.)
![]() |
Arcaena Hírmondó
Egy korszak vége
Cikket írta: Nyakigláb Jeod
Kell-e bárkinek bemutatni a korszak meghatározó zenei alakjait? Du Weldenvarden, Knurla, vagy éppen Langfeld Háza – de ők elbújhatnak az őket inspiráló alakok mögött. Nem titok, hogy az ütemet már mióta a Birodalom és a folyton változó Varden-formáció diktálja.
A Vardenek arénákat tömtek meg a legutóbbi turné-sorozatuk alatt: a leköszönő Adzsihád után a lánya, Nasuada lett a formáció frontembere, és az új vér nem hazudtolta meg önmagát. A merész, fiatalos hangzás mellé új koreográfia is érkezett. Az elmúlt évben robbant be a köztudatba Eragon Bromsson és a koreográfusa, Saphira (csak névrokona Brom Holcombsson jól ismert ügynökének): modern tánc kategóriában taroltak, és ezzel Eragon lépett az ifjú díjazottak listájának élére.
De a Vardeneket érintő változásoknál talán fontosabb a Birodalom. Már csak azért nem, mert egy korszak zárult le most, hogy Galbatorix, az együttes frontembere és fő dalszövegírója (Shruikan mindig kihangsúlyozza, hogy ő inkább a dallamvilágért felel) idén bejelentette a visszavonulását.
Idézzük fel a tavalyi évet! A Birodalom csepegtetve adta ki az új albumot, ami megelőzte az utolsó turnét. Hasonló stratégiát választott a Varden-formáció is, éppen ezért a „Lovasok” és a „Háború” című lemezeket szinte együtt emlegették, már csak azért is, mert a két együttes ezután gyakran egymást követő napokon lépett fel egy-egy városban.
A lemezekről és a turnékról pontokban, ha már szinte egyszerre érkeztek:
A megbűvölt törzsek és Farthen Dûr: a Birodalom utolsó közös produkciója Durzával, aki a szám sikertelensége miatt vissza is vonult. Eragon Bromsson első közös produkciója bolt ez a Vardenekkel, ami átütő siker lett – és mindenki többet akart, de Eragonra várni kellett, ugyanis a videoklip forgatása alatt súlyosan lesérült.
Ezután köszönt le Adzsihád és jelent meg a Rablás a Birodalomról, ami a rajongóik körében nagy sikert aratott, mindenki más szerint viszont csak odaszúrás volt a Vardeneknek.
Az ünnepek alatti csöndre utólag tekinthetjük úgy, hogy a vihart megelőző, csalóka nyugalom volt, ugyanis tavasszal mindkét oldal nagyot robbantott: Eragon visszatért, hogy újabb produkcióval tegye emlékezetessé a Füst és szikra című, zeneileg közepes számot. Nem meglepő, hogy a Birodalomtól érkező, témájában hasonló Égő Mezők lemosta a színről: ez volt Murtagh Morzansson (igen, a Birodalom gitáros-virtuózának és háttér-vokalistájának, annak a Morzannak a fia) első szereplése Birodalmi színekben – érdemes megjegyezni, hogy ha belelesünk a Farthen Dûr klip stáblistájába, akkor ott szerepel a neve a háttértáncosok között. A Birodalom viszont előtérbe helyezte, és Murtagh be is mutatta, mit jelent, ha valaki klasszikus balettművész. A klip fő koreográfusa szintén új: ez volt Tövis legelső munkája, nem volt korábbról tapasztalata, de remek táncot rakott össze.
Nagyot szólt az Árnyak halála a Vardenektől, amiért a legjobb gitár-szólónak járó díjat Arya Dröttningu zsebelte be (és ami miatt Morzannak volt néhány keresetlen megjegyzése a zenei díjakat illetően), de sokkal nagyobb volt a visszhangja a Birodalom-Du Weldenvarden koprodukcióban megjelent Gil’ead című számnak. Sok kritika érte a régi Rend, majd később a Du Weldenvarden egyik karakteralkotójaként ismert Oromist és Glaedrt, amiért megpróbálták tartani a lépést Tövis és Murtagh újabb, lehengerlő táncával. Talán nem meglepő, hogy Oromis és Glaedr be is jelentették a visszavonulásukat. A közvélemény továbbra is azon a véleményen van, hogy be kellett volna látniuk, már nem bírják az iramot, és méltósággal kellett volna menniük, nem pedig ilyen katasztrofális lebőgés után.
A Birodalom ezek után kis szünetet tartott, míg a Vardenek kiadtak néhány új, langymeleg számot: a Lándzsa a várakozásaikkal ellentétben nem volt maradandó, a Kétszáz pedig inkább volt elborzasztó, mint lenyűgöző.
Újabb nagy sikerért várni kellett, míg a Birodalomtól megérkezett a Kapuőr. Murtagh és Tövis újabb rendkívül drámai előadást mutattak be, kritikusi oldalról viszont több megjegyzés is érkezett, hogy Galbatorix úgy énekelt, mintha nem érdekelné az egész. Talán ezért is futott nagyobbat a Katedrális a Vardenektől, ahol ugyan nem Eragon táncolt, viszont Saphira káprázatos műsort állított össze.
Talán a Vardenek is érezték, hogy nem kifejezetten erősek a következő számaik, ugyanis ezután egyszerre dobták ki a Lakúna, és a Kőszívek című számaikat, amiket mindenki nagyjából egyszer hallgatott meg.
A Vardenek Ostroma jól indult, viszont alig egy nappal később került ki a Birodalomtól a Nevek Neve, ami olyan szinten magával ragadta a közönséget, hogy az Ostrom azóta se tért magához.
És most kezdődik a csavar. A Birodalom a lemez utolsó számának megint egy Du Weldenvardennel közös, Barst című produkciót szánta, a klipben Roran szereplésével, viszont utóbb arra jutottak, hogy ez a szám inkább Weldenvarden, mint Birodalom, éppen ezért került át a Weldenvarden lemezére, ahol közepes sikert aratott.
Ebben a döntésben nagy szerepe volt annak, hogy ekkor jött ki a Vardenektől az Érezz! című szám, ami a Nevek Neve dübörgése mellett majdnem eltűnt a süllyesztőben, hogy onnan majd évtizedek múlva kaparja elő valaki. De csak majdnem, ugyanis éppen Galbatorix volt az, aki egy roppant érzelmes élő-bejelentkezés során méltatta a számot, ami ezek után hihetetlen sikert ért el. Külön siker, hogy mindezek után a Birodalom készített róla egy feldolgozást is – a karrierjük során először vettek át más együttestől alkotást, hogy áthangszereljék –, ami még nagyobbat szólt, mint az eredeti.
És pont azért, mert az Érezz! ennyire megérintette Galbatorixot, a turné indulásának előestéjén új számot írt, amit a rajongók élőben hallhattak először. A stúdió-dal csak a turné után készült el: a Waíse néiat a közönség és a kritikusok szerint is roppant drámai lezárása volt az albumnak, méltó búcsúzás egy Galbatorixhoz hasonló kaliberű zenésztől.
(A Varden-formáció lemezén az Érezz! után még kijött a Koronázás, az Új világrend és a Feldolgozás, de ezekről nem beszélünk.)
Összefoglalva: a Varden lemez hosszabb, de pont a hosszúsága miatt több töltelék-szám is található rajta. A Birodalom feszes, odacsapó műveket hozott. Ugyanakkor, ők a maguk kiforrott stílusában alkottak, és bár ez is olyan megindító és kiszámíthatatlan volt, mint az eddigi műveik, a Vardenek újításai mégis nagyobbat szóltak: magasabb eladásokkal, és több meghívással dicsekedhetnek. A Birodalom ugyan magasabb közönségszámokat produkált, de ebben közrejátszhat a „búcsúturné” hívószó is. Hallottuk már ezt pl. Durzától, aki a Yazuac langymeleg fogadása után bejelentette a visszavonulását, csak azért, hogy visszatérjen A megbűvölt törzsekre és aztán még egyszer bejelentse a visszavonulását. A Mocsokpofa alkotójától nem is számítunk másra.
Galbatorix viszont a turnét követő, a Birodalom utolsó, nyílt sajtó előtt adott interjúján így fogalmazott:
„Visszatekintve, egy évszázadnak tűnik. És éppen ezért elég is volt. Mindig is a gyász, a mentális betegségek és a traumafeldolgozás volt az együttesünk fő csapásvonala, de ideje van az elengedésnek is. Éppen ezért nem játszunk már bizonyos számokat, még akkor is, ha a rajongóinknak ez csalódást okoz.”
Amikor a jubileumi emlékkoncertekről kérdezték, Galbatorix csak nevetett.
„Én nem az a fajta zenész vagyok, aki ilyesmiből fogja fenntartani magát, amikor megszorul a nadrágszíj. Nem mondhatja rám senki, hogy hülyeségekre szórtam el a megkeresett pénzem, és egyelőre a jogdíjakból is szépen megvagyunk. Nem, én nem akarom többé ezeket a dalokat énekelni. Jó, talán a feloszlásunk ötvenéves évfordulójára hajlandó leszek megenyhülni.”
Ezek után az újságíró megjegyezte, hogy Galbatorix akkor már bőven száz fölött lesz, mire Galbatorix a tőle megszokott stílusban kegyeskedett megmondani neki, hogy valóban, százegy éves lesz akkor. Utóbb többen sérelmezték, hogy Galbatorix megjegyzéseket tett az újságíró összeadási képességeire, de az énekes-dalszövegíró nem reagált ezekre.
[Az interjúról bővebben, benne Jarnunvöskről, a Rend feloszlásáról és a Birodalom alapításáról ebben a cikkünkben lehet olvasni.]
Olyan tehát visszatekinteni a tavalyi évre, mintha a korszak nagyágyúi versenyeztek volna, hogy ki tud nagyobb csinnadrattával nyugdíjba menni. A már említett művészek mellett másoktól is búcsúztunk: Brom Holcombsson elment vidékre és utólag értesítette a kiadóját és a Varden-formációt SMS-ben, hogy annyira tetszik neki ez a dolog, hogy vissza se megy. Islanzadí kiadott egy közleményt, hogy bánja, amiért részt vállalt az idei turnén – a gitárművésznek már korábban is voltak problémái a pengető-kezével, ami a stúdió-forgatásokon és a turnén súlyosbodott. A helyét a Du Weldenvardenben a Varden-formációból ideiglenesen kivált Arya Dröttningu vette át. Nem ő volt az egyetlen, aki otthagyta a Vardeneket – az Égő Mezők nagy sikere után a Knurla vezéralakja, Hrothgar ugyancsak nyugdíjba ment, a helyét Orik vette át, aki addig a Varden-formáció fő ütőhangszer-kezelője volt. Az ő megüresedett helyét vette át a formációban Roran. Ugyancsak búcsúztak az Ikrek, akiket a Varden-formáció és a Birodalom lemezkiadói oldaláról ismerhetünk – a visszavonulásukhoz a rossz nyelvek szerint köze van egy éles szóváltásnak, ami köztük és Roran között történt.
A tavalyi évben részünk volt néhány igen kiemelkedő előadásban. El lehet-e felejteni, hogy a Homokfesztiválon műszaki hiba történt a színpadon, ami miatt Nasuada megsérült, és csak annyira volt hajlandó levonulni, hogy harminchat másodperc alatt bekötözzék, míg a zenekar az év legfeszültebb átvezetését játszotta? A következő előadásokon is kötéssel a karján jelent meg és elutasította a feltételezést, miszerint rossz hatással van az egészségére az ilyen megfeszített munka. Hasonlóan emlékezetes volt, amikor Galbatorix az Érezz!-feldolgozás első előadása alatt egy nyolcadot késett, ugyanis magát is meglepte azzal, hogy élő előadás közben bekönnyezett. (Igen, hiszek abban, hogy ez valódi volt – már csak azért is, mert az összes későbbi előadáson Galbatorix nagyon-nagyon koncentráltan énekel, és láthatóan emlékeztetni magát arra, hogy hol is van pontosan.)
Mindezek után természetesen meg kell említenünk a lezárást is, avagy azt a bizonyos interjút, ahol a magánéletével kapcsolatban legendásan zárkózott Galbatorix ezúttal nem söpört félre egy bizonyos kérdést: azért vonul vissza, hogy megházasodjon és gyerekei legyenek?
Az énekes-dalszövegíró így válaszolt:
„Az én kultúrámban ugyan elfogadott a poligámia, de mind én, mind a párom túl ragaszkodóak vagyunk ahhoz, hogy ezt bejátsszuk. Ami azt illeti, lassan tizenöt éve boldog házasságban élek és van egy fiam is.”
Mindezek után megosztotta az újságírókkal, hogy az inzilbêth-i kultúrában nem feltétlen a gyűrű jelenti az elköteleződést – neki és a férjének éppenséggel fülbevalójuk van.
Morzan Manannánsson, alapító tag ekkor szólt közbe és közölte az újságírókkal, hogy ő az a bizonyos házastárs és értékelné, ha a továbbiakban a rajongók „kevésbé másznának be az én vagy a férjem gatyájába.”
Több kérdésre nem válaszoltak az ügyben, a sajtótájékoztató óta pedig a nyilvánosságtól visszavonultan élnek. Bővebb információt Orrintól, a Langfeld Ház énekesétől tudunk, aki élőben közvetítette egy napját, amit Ilireában töltött (a vlogot azóta törölték, itt írtunk róla), a ma már az Ilireai Királyi Operaház egyik vezető balettművészeként tevékenykedő Murtagh Morzanssonnal:
„El tudod képzelni? Ott voltam a suliban, az összes tinilány az apám arcát viselte a pólóján, sóhajtoztak, amikor meghallották valamelyik számát és arról álmodtak, hogy majd valamelyiküket egyszer feleségül veszi. Aztán hazamentem és ott döglött a kanapén, és undorítóan szerelmesek voltak egymásba az apukámmal.”
Az énekes reagált a videóra:
„Voltunk? Kikérem magunknak a múlt időt, ugyanazon a kanapén döglünk, továbbra is nagyon szerelmesen.”
Murtagh azóta nem válaszol magánjellegű kérdésekre. Orrin a továbbra is nyílt a rajongóival szemben, arra a kérdésre azonban nem válaszol, hogy milyen jellegű kapcsolata van Murtagh – vagy éppen Nasuada Nadarasdaughterrel.
Most tehát izgalmas időszaknak nézünk elébe, amikor egy korszak zenei ízlését meghatározó alakok elköszöntek. A megújult Vardenek már most izgalmas zenei hangzást hoztak, amire reagált a Langfeld Ház és a Knurla is. Ugyancsak újdonságot hozott Saphira művészete, aki olyan tánc-elemeket hozott be a klipekbe, melyekkel korábban nem találkoztunk. Tövis részéről nem új mozdulatokat láthatunk, elvégre a klasszikus balett meglehetősen merev, ugyanakkor a környezet és az összeállított tánc-mozdulatok mindenképpen magas szintű kreativitásról árulkodnak.
Lehet, hogy ezt a változást érezték meg a nagy öregek, és félve attól, hogy nem tudják tartani az iramot, inkább távoztak?
További ajánlott cikkeink:
25 kiszivárgott kép Murtagh Morzansson gyerekkorából! – Galbatorix főzött a családra?
Hogyan tovább? Galbatorixot a jogi egyetem iskolapadjában kapták lencsevégre!

Megjegyzések
Megjegyzés küldése