Alma a fájától

 

Tonhalak gyöngye unatkozott melóban, aztán egy hét alatt összepolkázta ezt, haha.

A történetről: Selena férjeinek nehéz pillanatokat okoz, ha a sárkányok elmennek valahova. Ő azért igyekszik támogatni őket. Jó lenne, ha ezt a véleményét Morzan anyja is osztaná.

Fand: ír mitológiai alak, a neve elvileg olyasmit jelent, hogy könny, a szépség könnye, és Manannánnak, a tenger istenének a felesége.

 

Forrás

 

Alma a fájától

‒ Meg a nagy lófaszt!

Morzan ilyesfajta megnyilvánulásai ugyan nem voltak ritkák, de Selena azért felnézett a reggelije fölötti mélázásból. Brom az asztal túloldalán nem volt ennyire érzékeny.

‒ Hagyd. Szerintem csak beleejtette a budiba a telefonját.

‒ Akkor üvöltene ‒ vetette ellen Galbatorix.

Vártak. Klasszikus hétvégi körkép volt ez, Selenával és Brommal az asztal mellett, míg Galbatorix elegáns, nemtörődöm lazasággal a konyhapultnak dőlt. Morzan nemsokára csak előkerült, egy időben azzal, hogy a kávéfőző életre kelt, tehát a gép szörcsögése mellett vonult be a konyha-ebédlőbe, hogy durcás képpel ledobja magát a helyére.

Vártak tovább. Brom Selenára várt, Selena viszont hallgatott; Terrwyn hiányában Morzan hajlamos volt üvölteni, ha mérgesen valaki megkérte rá, ossza meg, mi bántja. Morzan is tisztában volt ezzel, de ő üvölteni akart, és ezért várta, hogy valaki adja alá a lovat. Galbatorix csak seggfej volt és egészen biztosan élvezte a felgyülemlett feszültséget.

‒ Anyám csak így rám ír a semmiből, hogy mi lenne, ha meglátogatnám, mert szeretne kibékülni velem! Hát komolyan, már a budin se ülhetek nyugodtan?!

Brom óvatosan kinyúlt felé, Morzan viszont morogva elhúzta a kezét és összefonta a karjait maga előtt. Szúrós szemmel meredt a konyha patyolattiszta sarkába. Galbatorix, szerencsére, úgy döntött, hogy ez már elég súlyos helyzet ahhoz, hogy külön kérvény benyújtása nélkül is beavatkozzon.

Selena azóta se értette, hogy pontosan mit is kap Galbatorix ebből a kapcsolatból. Egy kiskanálba is több érzés szorult, és a nemi vágy, mint olyan, ismeretlen fogalom volt számára. Selena egyszer meggyanúsította, hogy csak azért van velük, mert Saphira és Terrwyn kedveli Jarnunvösköt. A mocsok még csak nem is tagadta. Selena pedig azt nem tagadhatta, hogy Galbatorix hatással volt Morzanra, olyan mértékben, amiről ő és Brom nem is álmodhattak.

Annak ellenére, hogy Galbatorix utálta a testi érintést, most mégis végigsimított Morzan állán.

‒ Morzan, kedves ‒ duruzsolta. ‒ Avass be minket is.

Mély hangjától Selenában feltámadt valami, és Brom zavart fészkelődése arra utalt, hogy ő is érzi. Morzan viszont egészen megolvadt, és beledöntötte a fejét az érintésbe, amit Galbatorixtól kapott ajándékba.

És az egészben az volt a fura, hogy Selena nem volt féltékeny.

Mielőtt Galbatorix megjelent, a hármasuk még a legjobb napjaikon is talált valamit, ami miatt összevitatkozhattak és szívhatták egymás vérét. Nem sírta vissza azokat az időket, amikor Brom és Morzan összevesztek és neki kellett közvetítenie kettejük között. Aztán jött Galbatorix, és Morzan ugyan egy fikarcnyit sem változott, de a másik férfi elszipkázta a lekötetlen energiáit. Selena fel nem foghatta, mit esznek egymáson, főleg úgy, hogy Galbatorix nem volt az a taperolós típus, miközben Morzan – Selena tapasztalatai szerint – a fizikai vonzódásnak élt.

Mindegy. Selena nem értette, de ha ez Morzant boldoggá (és elviselhetővé) tette, akkor hajlandó volt elviselni Galbatorix stílusát. Meg hangulatait.

Azt pedig soha nem fogja megmondani a férjeinek, hogy Galbatorix sokkal értelmesebben tudta megmagyarázni az egyes Lovas-furcsaságokat, amik időnként hatással voltak rájuk. A mostani türelmetlenség főleg abból fakadt, hogy Saphira, Terrwyn és Jarnunvösk leléptek meglátogatni egy távolabbi fészket (Galbatorix: meg akarnak verni valakit) diplomáciai okokból (az a valaki beszólt Saphirának és se Terrwyn, se Jarnunvösk nem tűrheti ezt), de az utazás elhúzódhat (az illető megtudta, hogy meg akarják verni és most bujkál előlük. Azért meg fogják találni.)

Morzan talán ezért borult ki azon az üzeneten. Azt fel se vette, amikor az apja nekiállt hisztizni, hogy miért nem hívták meg az esküvőre.

‒ Nem akarok beszélni róla ‒ morogta Morzan.

‒ Válaszoltál neki? ‒ kérdezte Brom.

‒ Nem vagyok hülye! Csak az értesítési sávban láttam.

‒ Hogyhogy nem tiltottad le? ‒ így Selena.

‒ SMS-t küldött. Közösségi médián letiltottam, nem akartam, hogy megint turkáljon utánam…

‒ Turkált utánad ‒ vágott közbe Galbatorix. ‒ Legalább három kamuprofilról biztosan tudom, hogy az övé volt, és még néhányról gyanítom, hogy ő állt mögötte.

Galbatorix gyanúja bárki másnak kézzelfogható, megcáfolhatatlan tény lett volna. Morzan felnyögött és a férfi mellére borult. Selena várta, hogy ellökjék, Galbatorix ehelyett azonban átölelte. Aztán fölényes mosolyt villantott rá a rohadék.

‒ Oka van ám annak, hogy inkább leléptem az apámhoz. ‒ Morzan hangja tompán szólt, elvégre megpróbálta belepréselni az arcát Galbatorix mellizmába. Amaz válaszul a haját simogatta.

‒ Soha nem láttuk az apádat se, édeske. ‒ Selena próbált nagyon gyöngéden szólni hozzá.

‒ Persze, mert egy fasz. Mire megjelentem nála minden cuccommal, már foglalt időpontom volta lovas-próbára, és úgy passzolt le Oromisnak, hogy öröm volt nézni.

‒ Hála az égnek ‒ dörmögte Brom és alulról megkopogtatta a faasztalt. Galbatorix arcán furcsa rángás szaladt át, de nem szólt. ‒ Egyedül megbolondultam volna abban az iskolában.

‒ Te szegény. ‒ Aztán Morzan mégis kihúzta magát és végignézett a társaságon. ‒ Csináljunk valamit, vagy én leszek az, aki megőrül.

Selena rászögezte a kanalát. Galbatorix arca másodszor is megrándult, amikor a kanálról egy darabka zabkása a terítőre plöttyent.

‒ Kirándulunk. Tudni akarom, melyikőtöknek lesz a legvörösebb a képe, amikor hegyet mászunk.

‒ Ez nem fair, Galbatorixon nem látszik annyira, ha elvörösödik!

‒ Neki nem is fogok orált felajánlani vigaszul.

Brom és Morzan elhallgattak. Aztán számító képpel összenéztek, majd egyszerre mozdultak a garázs felé, ahol a túracuccokat tartották.

Galbatorix sóhajtott, és a hüvelykujját a tenyerébe hajtotta, amivel korábban Morzan haját simogatta.

‒ Olyan hosszú ideje együtt vagytok már, és még mindig hatni tudsz rájuk egy ilyen aprósággal.

‒ Mit mondhatnék? Meghajolnak a személyes varázsom előtt.

Galbatorix fekete szemei Selenára villantak, a szája széle pedig fölfelé kunkorodott.

‒ Ez esetben hálával tartozom a személyes varázsodnak, amiért nyugodt hálótársat biztosít nekem.

Selena. Selenának volt a legvörösebb képe, amikor felmásztak arra a hegyre. Pár percig szelektív süketséget tettetett, amíg Brom és Morzan fojtott hangon megtárgyalták, hogy vajon így most önmagában fog-e elvonulni egy bokorba, vagy azért hagyná-e, hogy csatlakozzanak hozzá.

‒ Tudod mit? ‒ kérdezte Galbatorixot. ‒ Kezdem érteni az álláspontodat.

Hiba volt ezt mondania. Galbatorix arckifejezése helyett inkább a látványban kezdett gyönyörködni.

Kellemes pikniket csaptak a hegytetőn. Galbatorix gondoskodott a teáról, Brom az ételekről, Morzan arról, hogy minden eszköz meglegyen, tisztán. Selena dolga az volt, hogy egyben tartsa a csapatot és ne hagyja, hogy egymás nyakára másszanak azzal, hogy melyikük feladata a legfontosabb. Ez az ő feladata általában addig tartott, míg el nem kezdték tömni a fejüket, onnantól kezdve elviselhetőek voltak. Már ha elviselhetőnek lehet tekinteni azt, hogy Brom és Galbatorix nekiállt vitatkozni a magas irodalomról. Selena a maga könnyű strandkönyveivel nem érezte úgy, hogy bele kellene szólnia az értekezésbe, Morzan természetesen nem tudta tartani a száját, de őt diszkvalifikálták, mondván, ha Selena kaszabolós krimijei nyári olvasmánynak minősülnek, akkor ő üljön le szépen a fenekére a szupermarketben is alsópolcos könyveivel.

‒ Milyen nagyra vannak magukkal, hogy tudják, mit jelent a szinesztézia szó ‒ dünnyögte Morzan és átült Selena mellé.

‒ Te is tudod, tanultál róla iskolában.

‒ Trigonometriát is tanultam, mégse tudok róla semmit ‒ mutatott rá.

Selena a vállának dőlt és hallgatta a háta mögötti vitát az irodalmi díjak elfogultságáról és igazságtalanságáról.

‒ Jutottál valamire édesanyáddal?

Nem is kellett ránéznie, azonnal tudta, hogy Morzan fintorog.

‒ Nem hiszem, hogy akarok bármire is jutni vele kapcsolatban.

‒ Az elkerülés nem számít megoldásnak, édeske.

‒ Emlékeztetnélek rá, hogy aki a legutóbb azt mondta nekem, hogy elkerülöm a konfliktusokat, azt arcba vertem.

‒ Igen, és aztán fél évig járhattál bíróságra. Nem szép dolog megütni egy pszichológust.

‒ Akkor ne beszéljen hülyeségeket. Nem kerülök semmit.

‒ Nem, hajlamos vagyok azt hinni, hogy te gyártod ezeket a zűrös helyzeteket. ‒ Felkuncogott, amikor Morzan meglökte a vállával. ‒ A telefonját hogyhogy nem tiltottad még le?

Megrántotta a vállát.

‒ Mittomén. Bíztam benne, hogy ha haldoklik, akkor az ágya mellé hív, hogy biztosítson róla, az eltitkolt, mesés vagyona mind az enyém.

‒ Mert rosszul tartunk, édeske? ‒ duruzsolta Selena és átölelte.

Már ott is volt a jól ismert farkasvigyor.

‒ Nem is tudom, rég volt már, hogy ágyba hoztátok nekem a reggelit.

‒ Hogy aztán hallgassuk a panaszkodásodat, amiért morzsás a lepedő? Kösz, nem.

Azért csak jutott valamire az anyjával kapcsolatban, Morzan ugyanis a hegyről lefele megtorpant és bő öt percig meredt egy naptól kiszívott, száraz fűfoltra. Brom ment vissza hozzá megkérdezni, hogy mi van a fűben, ami filozófiai mélységekbe lökte. Selena nem hallotta, hogy miről beszélnek, csak azt látta, hogy Morzan előbb a hajába túr, aztán elkezd fel-alá járkálni, és hevesen integetni, mint amikor az érveit sorakoztatja föl.

‒ Csodálom, hogy nem te mentél ‒ jegyezte meg Galbatorixnak, még mindig Morzant figyelve.

‒ Pocsék kapcsolatom van a szüleimmel ‒ horkant fel ő. ‒ Felőlem azt csinálnak, amit akarnak. Úgy hiszem, Brom tudja jelen helyzetben a legjobb tanácsot adni neki.

‒ Nekem is normális kapcsolatom van a szüleimmel.

‒ De a te konfliktus-megoldásaid az esetek túlnyomó többségében azt jelentik, hogy a testiség segítségével megfeledkezz róluk.

Selena a másikra nézett. Galbatorix lassan pislogott egyet.

‒ Kérlek, nem Morzan az egyetlen, aki szerint az elkerülés a legjobb megoldás.

‒ Én nem vertem meg a pszichológusom.

‒ Nem, te csak faképnél hagytál vagy ötöt.

‒ Jaj, kussmár.

Odébb sétált és inkább azt nézte, ahogy azok ketten befejezik a diskurzust. Brom nem beszélt hosszan, Morzan válla viszont megereszkedett, aztán hagyta, hogy a másik férfi megölelje, megcsókolja. Egymás kezét fogva ballagtak oda hozzájuk.

‒ Lesz plusz egy megállónk hazafelé ‒ jelentette ki Brom, olyan hamis vidámsággal, hogy mindahányan a szemüket forgatták.

Morzan megírta az anyjának, hogy megy és bemutatja neki a partnereit. Miután az anyja ötmillió szívecskés emojival válaszolt, hátradobta a válla fölött a telefont, ami remekül működött volna, ha nem a hátsó ülésen ül, mert így a telefon a hátsó ablakról visszapattanva pont fejen találta, amitől ideges lett. Az üvöltésére Galbatorix azonnal beletaposott a fékbe, és Morzan már kinn is volt a kocsiból.

– Baszd meg és ha egy autópálya közepén lennénk? – fakadt ki Brom az anyósülésen.

– De nem ott vagyunk – közölte Galbatorix lakonikusan.

Finoman indított és a záróvonalról magasra téve, félig leparkolta a kocsit a járdára. Tekintettel arra, hogy egy településen belül voltak, és éppen szemközt egy rendőrség volt, Galbatorix benyomta az ott parkolok, ahol akarok jelzést, majd leállította a motort, kiszállt, felnyitotta a motorháztetőt, majd a szakállát bölcs mozdulatokkal simogatva figyelte a hűlő motort. Az életkép hitelesítése kedvéért Brom és Selena is kiszálltak, Brom azért, hogy idegeskedjen, Selena pedig azért, hogy a telefonját böködje a járdán.

Túl sokan álltak meg megkérdezni, hogy minden rendben van-e, és szükségük van-e segítségre. Morzan szerencsére még azelőtt visszajött, hogy Galbatorix agyérgörcsöt kapott volna – cserébe mind megbámulták azt a szárazvirág-csokrot, amit indulatos barátjuk a kezében tartott.

– Kuss – jelentette ki Morzan, és bevágta magát a hátsó ülésre. – Csak húzzunk a vérbe.

Galbatorix a kelleténél kicsit erősebben csapta le a motorháztetőt. Az indítás is elég hirtelen volt, hogy amikor az autó leugrott a padkáról az útra, Brom felkiáltott meglepetésében. Galbatorix akkor engedett fel, a szorítása akkor lazult meg a kormányon, amikor Morzan elmotyogott egy halk bocsánatkérést.

Selena tudta, hogy Morzan vissza fogja utasítani, de azért felajánlott neki egy ölelést, hogy a másik eljátszhassa a kemény legényt. Itt a szándék volt a fontos, és hogy Morzan tudta, törődnek vele. Selena látta Bromon, hogy elgondolkodott rajta, felajánl valami hasonlót Galbatorixnak, de a lehetőség, hogy a másik felfed egy titkos katapultáló-gombot, elvette a kedvét ettől.

Galbatorix követte Brom instrukcióit, hogy merre menjen (mert utálta a GPS géphangját és a többiekkel ellentétben Brom csak viccesen sóhajtozott, amikor Galbatorix felülbírálta az útvonalat), és ahogy közeledtek az úti céljukhoz, bekanyarodott a város láthatóan gazdag környékére. Selena hümmögve nézte az ablakból a kisebb-nagyobb kacsalábon forgó palotákat, amiket a húsz-harminc évvel ezelőtt építettek és azóta kisebb-nagyobb módosítással igyekeztek továbbra is megtartani trendinek. Néhány ház inkább tűnt modern építészeti amőbának, mint otthonnak.

Galbatorix egy unalmas, fehér kocka előtt parkolt le. Megint Morzan ugrott ki elsőnek, hogy öles léptekkel vonuljon a kiskapuhoz és erőszakosan rátenyereljen a csengőre. Selena szitkozódott egy kicsit: remélte, hogy Morzan nem a tettre kész idegességét fogja előhúzni, hanem a toporgó-döntésképtelent, és amíg a többiek összesöprik, neki lesz ideje rendbe szedni magát. Mégis először találkozott az anyósával! Akkor is, ha Morzan le se szarta a nőt.

Még mindig a ruháját rángatta magán (mintha az a túrafelszerelés állhatott volna rajta úgy, mint egy kisestélyi), amikor kinyílt a bejárati ajtó.

Selena megdermedt. Nem is tudta, hogy Morzannak van nővére.

‒ Anya ‒ köszöntötte a nőt a férje.

Ketten bámultak egyszerre előbb Morzanra, aztán a nőre, aki állítólag Fand volt, mert Galbatorix természetesen nem volt hajlandó látványosan meglepődni.

‒ Jaj, hát ne ácsorogjatok ott, gyertek be, gyertek be! ‒ állt félre a küszöbről a nő.

Selena pedig rájött, hogy de, ez a nő igenis lehet Morzan anyja, az arca ugyanis csaknem teljesen mozdulatlan maradt, miközben beszélt: klasszikus mellékhatása volt ez a fiatalító igézeteknek. Amikor ellépett a nő mellett, már a többi apró jelet is látta: a merev tartást, a nehezen hajló ízületeket, és Fand ugyan kitűnő észrevehetetlen sminket készített, arra pedig gondja volt, hogy olyan ruhát vegyen, ami csak sejtetett, de nem mutatott, és ahol mégis valamennyire áttetsző volt az anyag, ott is eleget takart. Egyedül a kezén maradt fedetlen a bőr és Selena látta, hogy a varázslat a bőr legfelső rétegét jóformán átlátszatlanná tette, emiatt úgy tűnt, mintha Fand egy nagyon furcsa, testszínű gumikesztyűt viselne. Az arca már annyira merev colt, hogy csak halványan tudott mosolyogni ‒ vagyis többször is át kellett esnie a procedúrán.

Nohát. Selena nem akart ítélkezni, elvégre a saját testével mindenki azt csinál, amit akar, viszont a véleményét fenntartotta, hogy az öregedés feleolyan ijesztő sincs, mint az emberek, akik megpróbálják elkerülni. De az is lehet, hogy ez a véleménye változni fog, amikor rajta kezdenek majd megjelenni ezek a jelek, miközben a három Lovas, akivel együtt él, az időtől érintetlen marad.

A nappaliba belépve Selena mély levegőt vett és megint elismételte magában, hogy ő nem ítélkezik. Az ízlés egy dolog, és nem kell, hogy tetsszen neki. Világos tölgyszínű parketta, tojáshéj-fehér, süppedős szőnyeg, azzal harmonizáló színű függönyök és díszpárnák, valamint homokszín ülőgarnitúra-szett kapott helyet a szobában. A többi bútor csak egy árnyalattal sötétebb fából készült, mint a parketta, a nyugati falon pedig az egyszerű fehérséget egy fehér-tejeskávé színű, geometriás tapéta volt hivatott egyensúlyozni.

Összességében: a helyiségben minden fehér, barna meg bézs volt, de minden olyan világos árnyalatokban, hogy amikor Galbatorix megállt a kandalló mellett, hogy megnézze a párkányon a fényképeket, a bőrszíne sötétebb volt, mint a kandalló fémje.

Fand nagy szemeket meresztett rájuk, meg a sorrendre, ahogy leültek. Galbatorixnak meghagyták az L alakú ülőgarnitúra rövid szárát, Morzan ült a sarokba, mellé Brom, majd Selena, egészen a szélre szorulva. Fand pillantása a kanapé mellé állított, üresen maradt fotelra tévedt ‒ tény, Selena ülhetett volna oda ahelyett, hogy mind a kanapén szoronganak, de Morzan nem volt olyan hangulatban, hogy megfogja Brom kezét, Brom viszont nehezen viselte az ilyen feszült helyzeteket, főleg akkor, ha azok valamennyire az ő hibájából következtek be. Őt legalább annyira támogatta a jelenlétével, mint Morzant.

Fand az üveg dohányzóasztal közepére tette a szárazvirágot egy (fehér) vázába. Az asztalka másik oldalán, a kanapéval szemközt, egy másik üres karosszék állt, Fand jóformán elbújt mögé. Szúrós tekintete ide-oda pattogott Selena és Morzan között. Selena majdnem felnevetett, amikor észrevette, hogy Fandnak még az arcát kővé változtató varázslatok ellenére sincs olyan tökéletes pókerarca, mint Galbatorixnak.

‒ Kértek kávét? ‒ kérdezte Fand, de ahogy ott állt lecövekelve, nem úgy festett, mint aki hajlandó lenne megmozdulni a kedvükért.

‒ Még mindig cikóriakávét iszol, anya?

‒ Hát persze. Az a másik, az iszonyatosan egészségtelen.

Morzan Bromra nézett. Ő próbálkozott becsülettel, de azért a zsigeri undorból valami csak kiült az arcára.

‒ Öhm, nagyon kedves, de nem kérek. Köszönöm.

Fand megvárta, míg Galbatorix is csatlakozik hozzájuk, csak utána ült le.

‒ És a… barátaid, kedveském?

‒ A partnereim ‒ mondta Morzan, dacosan felszegve az állát.

‒ Hogy mondod?

‒ Megírtam neked.

‒ Azt mondtad, hogy a partneredet hozod…

‒ Azt mondtam, hogy a partnereimet hozom. Nem volt ott semmi elírás, anya. Ő a feleségem, Selena, Selena másik férje, Brom, és Galbatorix, a házibarátunk.

Galbatorix itt már felköhögött:

‒ Legfeljebb a tied.

Selena is úgy érezte, hogy helyesbítenie kell:

‒ Emlékeim szerint Brom téged is megkért.

‒ De még mindig nincs gyűrűm, addig nem számít.

‒ Jaj, azért, mert beleejtetted a folyókába! ‒ csattant fel Brom. ‒ Abszolút a te hibád, neked is kell kiszedni!

Selena elkapta a kezét, hogy megszorítsa. Brom zaklatottan fújtatott, de Morzanra abszolút pozitív hatással volt, hogy pörölhetett valakivel. Mosolyogva fordult vissza az anyjához, aki merev derékkal ülve figyelte őket.

‒ És mi lesz így az unokáimmal?

‒ Kérlek, nekem akkor lesznek gyerekeim, ha befagy a pokol.

Fand elfintorodott, már amennyire azt az arca engedte.

‒ Ez lett belőled, fiam? Kocsival hozatod-viteted magad, és számolatlan bújsz ágyba minden jött-menttel?

Egy hosszú, végtelenül hosszú másodperc volt, míg a sértés célba ért. Selena már állt volna föl, Brom felháborodott, Morzan egy szempillantás alatt vörösödött fülig és kezdett volna üvölteni, de Galbatorix mindegyiküket megelőzte:

‒ Hát hogyne, és valamennyiünk nevében kijelenthetem, hogy nagyon tudja élvezi.

Azzal fél kézzel kinyúlt, durván megragadta Morzant a tarkójánál és magához rántotta egy szenvedélyes csókra.

Nem éppen az a viselkedés volt, amihez Galbatorixtól szoktak.

Selena annyira elképedt, hogy majdnem lecsúszott arról, hogy Brom milyen nevetséges arcot vág. De legalább tanúja volt annak, hogy Morzan milyen lelkesen vetette bele magát abba a csókba, hogyan lazult el Galbatorix érintése alatt.

Fand már nem volt annyira lenyűgözve.

‒ Aha! Mert azt képzeltétek, hogy azért, mert ilyen sokan jöttök ide, majd gúnyolódhattok rajtam?! Hogy hagyom, hogy a fiam… botrányossága zavarba hozzon?!

Galbatorix önelégülten fordult a nőhöz, és a zselé halmazállapotú Morzant a vállára húzta.

‒ Ha gúnyolódnék magán, akkor az azért lenne, mert azt hiszi, hogy Morzan rendbe hozza a maga szépészeti beavatkozásainak hibáit.

Fand hátrahőkölt, és a melléhez akart kapni, de a nehezen mozgó ízületei ezt nem engedték; a karja pár centire a mellkasától remegve megállt. Galbatorix kíméletlenül folytatta:

‒ Az egyetlen botrányos személy itt maga, aki azt hiszi, hogy azzal, hogy világra hozta Morzant, feltétlen hatalmat kapott fölötte. Mit képzelt, hogy nem veszem észre, hogy összelopkodott képeket rak ki a fiáról? Bárhol megismerném Morzant, még akkor is, ha lecseréli a ruháit, hogy jobban passzoljanak a maga stílusához. Ne legyen már nevetséges.

‒ Hogy micsoda? ‒ ocsúdott fel Morzan.

Galbatorix engedte, hogy kibontakozzon az öleléséből. Fand nem tudott elsápadni, a smink és a beavatkozások azt nem engedték. Az ujjai viszont karmokként görbültek rá a fotel karfájára, ahogy a fia után fordult.

Morzan megállt a kandallópárkány előtt. Tucatnyi bekeretezett fotó volt ott, előbb egy világos ruhákba öltöztetett, rövid hajú kisfiúról, majd kamaszól, végül egy felnőtt férfiról. Morzan szinte védekezőn húzta át a fonott copfját a válla fölött és markolt rá. Az arckifejezése vihart ígért.

‒ Ezért jegyezted meg, hogy autóval jöttünk, mi? Megtudtad, hogy Terrwyn kikelt nekem. ‒ Felhorkant. ‒ Jó soká tartott. Vagy csak most cseszték el az arcod? Most lett sürgős, hogy jóban legyek veled?

‒ Neked fogalmad sincs… ‒ kezdte Fand sziszegve, de Morzan közbevágott.

‒ Ó, szerintem nem akarod, hogy én mondjak rád bűvölést anya. Nem lennének tiszták a szándékaim.

Azzal sarkon fordult és kiviharzott.

‒ Szép végszó ‒ dünnyögte Brom, és már meg is ragadta Selena kezét, hogy húzza őt magával.

A kiskapunál érték utol Morzant. Megszorította a fémkilincset, de nem nyitotta ki a kaput; ha zárva lett volna, se jelenthetett volna kellő kihívást neki. Nem, ő inkább azért szorongatta, hogy hűvös fémet érezzen a kezében, lehetőleg anélkül, hogy kiszedné Zar’rocot a csomagtartóból.

‒ Édeske ‒ susogta neki Selena. – Morzan.

‒ Csak vigyetek el innen a fenébe ‒ rázta meg a fejét, és úgy feltépte a kaput, hogy megreccsent a tartóoszlop. ‒ Hol van Galbatorix?

Értetlenül fordult meg. Hát nem ott jött közvetlen mögöttük? De nem, a bejárati ajtó még mindig ott volt tárva-nyitva, és Galbatorix nem volt sehol. Brom már indult volna vissza, amikor a férfi megjelent, a hátsó zsebében tartott nedves törlőkendővel tisztogatva a kezét. Még mielőtt rákérdezhettek volna, hogy mi történt, Fand sikoltozni kezdett.

A nő, aki megjelent az ajtóban, már inkább festett úgy, mint aki elég idős ahhoz, hogy felnőtt fia legyen. Bármit is csinált vele Galbatorix, leolvadt róla a smink, a haja pedig sávokban megőszült, kopott feketére fakult. De a szarkalábakkal a szeme sarkában, a kegyetlenség-ránccal az eltorzult szája körül, ezzel az éktelen dühvel az arcán, most sokkal jobban hasonlított a fiára, mint korábban.

‒ Mit műveltél velem?!

‒ Eltávolítottam valamennyi szépészeti varázslatot magáról ‒ felelte Galbatorix nyugodtan, mintha nem egy olyan dolgot csinált volna, amihez a legtöbb mágus hozzá se mert volna szagolni, vagy minimum kért volna egyheti gondolkodási időt. Ő meg most a sofőrüléshez sétált és joviális mosolyt villantott a nőre, mielőtt beült: ‒ És tettem magára egy másikat, ami gennyes kelésekkel fogja beborítani a testét, ha még egyszer ilyen varázslatot szeretne magára helyeztetni.

Fand vonyított, mint a fába szorult féreg, Morzan viszont ugatva felnevetett. Vigyorgott, mint a tök, míg elhajtottak, és arra is gondja volt, hogy lehúzza az ablakot és beintsen az anyjának, míg a nő el nem tűnt az utat szegélyező fák mögött.

‒ Na, ez gyönyörű volt ‒ dőlt hátra mosolyogva. ‒ Torix, ha meg akarsz állni hányni, csak nyugodtan.

Selena felkapta a fejét. Galbatorix a kormánykereket szorította, de úgy, mintha ki akarná tépni a helyéről.

‒ Nem fogok hányni azért, mert megcsókoltalak.

‒ És azért, mert átlépted a határaidat? ‒ kérdezte Morzan kedvesen. ‒ Hé, rendben van.

Előredőlt, Brom ülésének támasztotta a fejét és mosolyogva figyelte Galbatorixot, ő azonban csökönyösen megrázta a fejét.

‒ Nincs semmi bajom. És dőlj hátra, így nem fog rendesen a biztonsági öv.

Selenát hajnalban ébresztette a hólyagja. Bosszúsan kászálódott ki a jó meleg ágyból, és csak egy pillanatra állhatott meg, hogy az ölelkező, édesdeden alvó férjeiben gyönyörködhessen.

A fürdőszobából kilépve vette észre, hogy a dolgozószoba ajtaja alatt fény szűrődik ki. Magára kapott egy fürdőköpenyt, úgy ment kopogtatni. Nem mintha Galbatorixot vagy őt zavarta volna a meztelenség, de mégis udvariasabbnak tűnt. Főleg ‒ Selena a nappaliban világító digitális órára pillantott ‒ hajnal négy előtt tíz perccel.

– Nem tudsz aludni? ‒ kérdezte.

‒ És ha csak dolgozom?

Selena kesernyés mosolyt villantott rá és az ajtófélfának dőlt.

‒ Akkor az asztalodnál ülnél és nem a fotelban egy regénnyel. Mi az, szakkönyv, klasszikus vagy valami szar?

‒ Morzané. Egy leleplező könyv a klímaváltozástól, miszerint az adatokat elsőnek leközlő meteorológus egy sárkányürülék-tároló mellett helyezte le a hőmérőjét és a bomlás okozta emelkedett hőmérséklet a magyarázat a változó adatokra.

Selena a könyvre meredt. Nem volt egy vaskos példány, és Galbatorix már egészen a végén járt. Mellette a földön még két másik puhakötéses könyv hevert, mindkettőre olyan nagy méretben nyomták a címet, hogy Selena a félhomályban fejjel lefelé is el tudta olvasni őket: A Borromeo-összeesküvés, avagy hogyan pénzeli a surdai elit az ellenzéket, a másik pedig Sárkányékszerek házilag ‒ ajándékötletek pikkelyes legjobb barátunknak.

‒ Akarsz beszélni róla?

‒ Legfeljebb Jarnunvöskkel.

‒ Nem a könyvre gondoltam.

‒ Én sem.

Selena nagyot sóhajtott.

‒ Hát jó, akkor nem erőltetem…

‒ Ugye tudod, hogy bármikor elvehetném őt tőled?

Galbatorix fáradtságtól táskás, fekete szemébe nézett. Nem kellett pontosítást kérnie, és nem akart a szívéhez kapni, pedig érezte a szúrást. Meg sajnos a kijelentés igazságtartalmát is.

‒ Tudom.

Galbatorix lenézett a könyvbe. Érdekes, hogy most nem tudta állni Selena pillantását.

‒ Ez bánt? Hogy így vagyunk jól?

‒ Szeretem őt ‒ közölte vehemensen, már majdnem erőszakosan. De ez az erő nyomban el is hagyta. ‒ Nem kéne… így reagálnom arra, ha megcsókolom.

Itt volt a pillanat. Selena nagyot nyelt, és bár félt a választól, amit kaphat, megkérdezte:

‒ Féltékeny vagy ránk?

Galbatorix becsukta a könyvet, aztán elgondolkodva csücsörített és leejtette maga mellé. A könyv hangos puffanással landolt a gerincén és kinyílt. Selena szinte hallotta Brom fájdalmas nyögését, hogy hogyan bánhat így Galbatorix egy könyvvel, még akkor is, ha az beltartalmilag annyit ér, mint a sárkánytrágya, amiről értekezik.

‒ Ő az enyém. Lehetne teljesen az enyém. Rávehetném, hogy elhagyjon titeket, és kényszeríthetném magam, hogy… hogy megadjam neki azt, amire szüksége van. De azzal nem tenném boldoggá.

‒ Nem. Te sem lennél az. És lehet, hogy Morzan legalább akkora seggfej, mint te, de nem akarja bántani azokat, akiket szeret.

– Attól még csak magamnak akarom.

– Tényleg? – kérdezte Selena félrebillentett fejjel.

– Igen – felelt Galbatorix. A tenyerébe bámult, az ezüst spirálra, amivel Jarnunvösk megjelölte. – Ha tehetném, még Terrwyntől is eltépném.

– Összetörnéd vele. – Selena próbálta elfojtani, mennyire elborzasztotta az irány, amit a beszélgetésük vett.

– Igen. Összetörném. De azzal is, ha tőletek szakítanám el. Vagy magamat, ha mégis megpróbálom elérni, hogy boldog legyen. Sehogy nem jó.

Egyszerre megvilágosodott.

– Galbatorix? Mondd, mennyire hiányzik most Jarnunvösk?

– Lehet-e azt szavakba foglalni?

A férfi megdörgölte az arcát, felborzolva ezzel a szakállát, de nem simította le. Ez egy jel volt, szóval Selena beljebb lépett a szobába, hogy lássa a kisasztalt Galbatorix másik oldalán, és a két üres kávéscsészét. Lehetett az több is, de a tény, hogy nem vitte ki a már üres csészét, amikor behozta a következőt, árulkodó volt. Selena soha nem látta még Galbatorixot kiborulni – az Morzan kiváltsága volt –, de az előzetes jeleket már ő is felismerte. Elég régóta táncoltak egymás idegein ahhoz, hogy így legyen.

– Gondoltál rá, hogy elmenj aludni?

– Hogyne. És mint az imént megbeszéltük, arra is, hogy kisajátítsam Morzant. Vagy hogy átvegyem a hatalmat a világ fölött.

– Azért egy próbát tehetnél.

‒ Morzan nélkül? Nem jutnék semmire.

Selena hümmögött, de ő se volt olyan állapotban, hogy tovább győzködje Galbatorixot. További jó éjszakát kívánt neki, és magára hagyta őt A Rejtett Hatalom: hogyan alakították a törpeklánok Alagaësia történelmét? című könyvvel.

Brom felhorkant, de zavartalanul aludt tovább, amikor Selena befurakodott a férjei közé, Morzan viszont felébredt.

‒ Mert nem lett volna jó a másik oldalamon ‒ nyögte és már fúrta volna az arcát Selena hajába, hogy visszaaludjon, de Selena a mellére tett kézzel megállította.

‒ Hiányzol Galbatorixnak.

Nem is kellett többet mondania. Selena belesimult Brom ölelésébe, de még mielőtt elaludt volna, hallotta, ahogy Galbatorix szobájának az ajtaja halkan ki-, majd becsukódik.

Vége