Fyrirgefðu mér #2

Sigurður-szemszög, és a már emlegetett kegyetlenség.

Ha éltetek már meg kínt: valamit gallyravágtam a gépemen, és a bátyám áthajolt a vállam felett, megcsinálta, de nagyon csendben volt. Azt szerintem a családom már megszokta, hogy írok, de... nos, azt nem vertem nagy dobra, hogy slash fanfictiont, hehe. Kedves bátyus valamit bűvölt az egyik ablakban, nekem meg úgy három perc csendes ténykedése után tűnt fel, hogy a másikban éppen Denny szexuális életéről megy a csevej.

Kicsit... nem tudom, olyan ideje belefojtanom magam egy kanál vízbe-hangulatom támadt.

És a frissítés alapján lehet tippelni, hogy éppen mibe ölöm az energiámat az egyetemi meló helyett...

Fyrirgefðu mér

#2

Sigurður harmadszorra is ásított. Semmi jelentősége nem volt, nem fogja megváltoztatni a világ folyását, ezzel egyszerűen a nappali tudomására hozta, hogy kész, vége, elmegy aludni. Denny még nem ért haza. Ha tartják magukat a rutinhoz és nem jön haza kettőig, akkor nem is fog reggelig. Senkit nem hozott a házba azóta, hogy egyszer Sigurður kiment, mikor hallotta, hogy a küszöbön bénázik a kulcsokkal. Mint kiderült, el volt foglalva azzal, hogy összecsókolja az aktuális cicababát. A nő elkerekedett szemmel, elborzadva bámult az inasra. Lehetőséget sem adott Dennynek kimagyarázni a helyzetet, már képen is törölte és felszegett fejjel elvonult. Ugyan utána hagyta magát meggyőzni, de Denny tanult az esetből, és inkább máshol bújcizik.

Csak és kizárólag akkor töri meg a rutint, ha kidobják. Nem túl gyakran, de megesik. Sigurður azt nem szereti. Jöjjön haza tajtrészegen, röhögcséljen egy kicsit, mikor meglátja, és meséltessen magának Andersent lefekvés előtt, javítsa ki az összes rosszul ejtett hangzóját és énekelje el a Deutschland über allest Danmarkkal helyettesítve. Sigurður minden alkalommal elgondolkodik rajta, mégis hogyan tud ilyen állapotban hazakerülni, vagy megdumálni valakit, hogy lefeküdjön vele. Különösebben nem érdekli, ő csak drukkol, hogy ne jöjjön haza kielégületlenül, mert akkor ott lesz a bensőjében az üresség, amivel nem tud mit kezdeni. Denny nem szereti azt az érzést. Egyszer a mellkasára hajtotta a fejét és italtól kásás hangon elmesélte neki, miért tekinti a munkája részének azt, hogy levezesse rajta a szexuális frusztrációját.

Sokadszorra pörgette át álmai iskolájának honlapját és a jelentkezési feltételeket. Ismét elhatározta, hogy holnap dél és egy óra között, mikor Denny már a másnaposságból kilábalt, de még nem részeg és az igazgatósági ülésről hazaesve nekiül a papírmunkának, akkor bemegy hozzá, és odaadja neki a felmondási nyilatkozatát. Újra elképzelte, milyen képet vág majd Denny, mikor átfutja a nyomtatványt, és tudatosul benne, hogy mostantól nem lesz inasa. Sigurður, aki az elmúlt három évben minden parancsára ugrott, minden szeszélyét teljesítette, és elfogadta, hogy porig alázza, vagy minden tekintélyétől megfosztja, aki megbékélt a ténnyel, hogy aprópénzért eladta magát egy milliárdosnak, hogy olykor rabszolgaként, olykor alkalmi szeretőként bánjanak vele, elmegy és nem jön vissza soha többé.

Hagyta, hogy lebegjen a lelki szemei előtt a kép. Megfogalmazta magában a felmondási nyilatkozatot, a szavak a törvény mély basszusán rezegtek benne, aztán megint csak az történt, hogy elérkezett a hajnal kettő.

Az antik kandalló tetején az óra kattant egyet, a ház ura viszont nem robbant be a bejárati ajtón. Sigurður sóhajtott, felkelt, lesimította a a nadrágján a ráncokat, és nyújtózkodva, álmosan merev tagokkal indult meg a maga aprócska kis szobája felé.

Útközben talált még magának néhány apró-cseprő tennivalót. Adott enni a halaknak – aznap másodszorra, mert amikor üzleti úton, vagy Koppenhágában vannak, akkor az itteni személyzet elég rapszodikusan teszi ezt, szerencsétlen úszkáló gyökerek néha napokig nem kapnak kaját, mert nem macskák, hogy jelezzék, ha igényük van –, berakott egy adag ruhát mosás-szárítás programra – csak és kizárólag a saját ruháit, Dennyéit tisztíttatják –, és jó előre beprogramozta a kávéfőzőt, hogy reggel hat ötvenre legyen kész egy adag friss, gőzölgő, maróan erős kávé. Általában korábban szokott kelni, de három-négy óra alvásra mindenképpen szüksége van, ha szeretne értelmes arcot vágni, és Denny a partik után mindig nagyon sokáig alszik, akkor pedig nincs szüksége a szolgálataira.

Köpenyben és mamuszban lépdelt a fürdő felé, mikor nyílt a bejárati ajtó, és Denny esett át a küszöbön. Dünnyögve káromkodott, míg feltápászkodott, és a sörösüvegébe kapaszkodva igyekezett visszanyerni az egyensúlyát. Nem volt olyan vidám, mint egyébként, sőt, kifejezetten dühösnek tetszett, meg kétszer olyan részegnek, mint általában. Sigurður nagyon remélte, hogy hajnal fél háromkor senki nem volt a liftben, mert akár penthouse-ban laknak, akár nem, azért a szomszédoknak mindig van véleménye, és ez nem a legpozitívabb, ha valakinek minden ruházata kimerül egy, a homlokán Naruto-stílusban megkötött nyakkendőben.

Sigurður megállt. Átfutott rajta, hogy még sarkon tud fordulni, és vissza tud rohanni a szobájába, hogy magára zárja az ajtót, vagy tigrisbukfenccel vetődik a szófa mögé, esetleg felkapja a vázát és leüti a főnökét. Nagyon sok ötlete támadt, de egyiket se valósította meg. Csendesen nézte őt és megvárta, míg Denny realizálja, hogy ott áll előtte.

Lassan fókuszált rá és a mellére ütve elbődült:

– Mer' asziszi, hogy én majd! Mer' nem hagyja magát a kurva…

Érdekes az a pár pillanatnyi hatásszünet. Denny roppant állóképességgel rendelkezik, hogy finoman fogalmazzon. Pár másodperccel hamarabb villan fel a szemében a vágy, mint hogy a testén meglátszik.

Sóhajtva tette le a fürdős holmiját a kanapé karfájára, és mire Denny odabotladozott mellé, már a síkosítót is elővarázsolta. Érezte a férfi ujjait a haján, az arcán, a fürdőköpenye alatt. Szorongatta az aprócska tégelyt, és reménykedett, hogy a főnökét lány hagyta ott, mert akkor csak térdre kell ereszkednie, és tűrni, hogy két erős kéz a haját markolja, és kétszer-háromszor fogat kelljen mosnia, hogy végre eltűnjön a nyelvéről az undorító íz. De nem, férfi volt.

Szinte kétségbeesetten próbált ellazulni, találni egy lélegzetvételnyi időt Denny szenvedélyes rohanásában arra, hogy bekenhesse magát a síkosítóval. Részegen Dennyt annyira nem érdekelte, hogy fáj-e a partnerének, csak saját magával törődött. Sigurður is, amíg a kanapé háttámlájába kapaszkodva, fájdalmas fintorral tűrt. Márnemtartsoká. Ez volt a mantrája ilyen helyzetekre.

A főnöke homloka a hátát érte. Zihálva lökött még egy utolsót, nyögött egyet, és kifeküdt a padlón. Mire vízszintest ért, már aludt. Sigurður nehezen húzta ki magát, nyilallás állt a gerincébe, ami összerántotta a testét. Megint napokig fognak fájni a csontjai, és látatlanban is a pokolra kívánta a férfit, aki kidobta Dennyt.

Visszabújt a köntösébe és ágyba dugta alélt kenyéradóját. Utána következett a fürdőszoba, és a hosszú fürdő, a remény arra, hogy lemoshatja magáról ezt a… ezt a valamit. Hogy kiázik az érzés. Remény arra, hogy a következő nemibeteg-tesztje is negatív lesz. Valahogy bele kéne vernie ebbe a szerencsétlenbe, hogy a koton nem olyan ördögtől való dolog, mint ahogy ő azt gondolja. Vagy csak kasztrálnia kéne, az sok dolgot megoldana, például nem kéne fél óráig forgolódnia az ágyában, hogy olyan pozíciót találjon, amiben nem fáj a létezés.

Sigurður egyike azoknak az érdekes teremtményeknek, akik képesek reggel felkelni. Aki kinyitja a szemét, és ébren van, felkel, kimegy a fürdőbe, megmossa az arcát, aztán felöltözik és megy a dolgára. Öt perc, maximum tíz. Mire kinn van a konyhában, a kávé már éppen iható hőmérsékletűre hűlt, legyen áldva a modern technológia.

Ezután következik a reggeli rutin: lemenni a boltba, hogy átvegye a rendelést, és kiválassza a zöldségpultból azokat a holmikat, amiket nem bíz az eladókra. Posta, mosoda, vállalat, ahol találkozott Denny titkárnőjének a titkárnőjével, aki átadta kötelező heti programot tartalmazó pendrive-ot. Kínosan ügyeltek arra, hogy minden ponton környezettudatos legyen a cégük – ha már a szoftverfejlesztés mellett a zöldenergiába fektettek, akkor ne legyenek azok, akik bort isznak és vizet prédikálnak. Dennyt az asztalán várta az újrahasznosított papírra nyomtatott lista, a tableten a Wall Street Journal és a vállalat kimutatásai. Minden alaposan megrágva jutott el hozzá, a főnökének csak csettintenie kellett, és a lényeget kapta kézhez.

Kínlódó fintorral cipelte be a lakásba a holmit. Nyilallt a dereka, a gerince a tegnap esti közjátéktól.

Mikor Denny tíz órakor nyúzott arccal, szétfeküdt frizurával megjelent, Sigurður már tudta, hogy aznap nem lesz valami produktív. És hogy halovány elképzelése sincs róla, hogy mi történt az éjjel. Amikor eléggé kivolt ahhoz, hogy ő kelljen neki, akkor sosem emlékezett rá. Józanon még soha nem próbált nyomulni, amiért Sigurður hálás volt… de boldogabb lett volna, ha minden állapotában távol maradna tőle.

Gondolni sem akart a legelső alkalomra. Viszont ez is olyan, mint minden ezen a világon – egy idő után elveszíti az újdonság varázsát. Megszokni nem lehet, de másnap már nem rezzen össze, mikor Denny a nyakába zuhan és aszpirinért hörög. Kivette a kezéből a szerencsére még bontatlan sört.

– Az asztalon, a croissant mellett. Vízzel öblítse le.

– Igazi hangulatgyilkos vagy, mondtam már? – nyöszörögte a férfi, és az asztalhoz vánszorgott.

– Elnézését kérem, amiért nem hagyom, hogy egész nap sajnáltassa magát.

– De én szeretném.

– Kérem, öltözzön fel, ötven perc múlva tárgyalásra kell mennie.

Denny feltartotta a mutatóujját, hogy várjon. Nagy kortyokban nyelte a vizet, majd jóleső sóhajtással koppintotta le a poharat. Rövid hatásszünet után lefordult a földre. Hangosan puffant. Sigurður túl rég ismerte ahhoz, hogy ezen fennakadjon, inkább csak csípőre tette a kezét, mikor a férfi felvonyított:

– Nnnnemakarommm!!!

A hűtőhöz akart menni, de Denny elállta az utat. Átlépte és egy utolsó lesajnáló pillantás után turkálni kezdett a tej után.

– Uram, legyen szíves.

– Nincs szíved, Siggi.

– Nincs – bólintott.

– Jégből van az is.

– Abból.

– Pedig azt hallottam, hogy Izland az év nagy részében zöld.

– Az.

– Figyelsz te rám?

– Nem.

– Ezért fizetlek? Jó, ez egy költői kérdés volt, alig kapsz valamit. Biztos nem kérsz fizetésemelést?

A főnökére sandított, aki már a pultot támasztotta.

– Uram, az elmúlt három évben kétszer jutott eszébe idejében megküldeni a fizetésemet. Egyébként pedig én kezelem a magánszámláját. Bármikor előfordulhat, hogy kisemmizett emberként kel fel, én pedig egy elefántcsontparti luxusüdülőben kortyolgatom a kókuszlevet.

Denny felnevetett. Aztán két kezébe fogta a fejét és hörgött.

– Miért nem tudnak azonnal ható pirulát csinálni, a fene egye meg… és nem csinálnál te ilyet.

– Nagyon biztos magában.

– Hát persze. Elefántcsontparton a magadfajta jégcsapocska elolvadna. – Kedveskedve megcirógatta az arcát. – Viszont az van, hogy szerintem az előbb eltörtem a bal vállamat, mert tökre fáj, és még hajat kéne mosnom…

A szoba minden sarkát végigjárta a tekintete. Nem mondta ki, mit szeretne, de a végén bemutatta legszebb bánatos kutyapillantását. Sigurður mély sóhajjal visszatette a tejet a hűtőbe, és intett, hogy Denny lehetőleg még ma mozduljon a fürdő irányába.

Kinyitotta a csapot, és míg ő a víz hőmérsékletét állítgatta, addig Denny ellenőrizte a tükörben, hogy mennyire néz ki vállalhatatlanul, illetve a vállát is megnézte. Azt a vállát, amelyikre az előbbi székről levetős-mutatványa után érkezett. Egy szolid fintorral véleményezte a vizsgálódását, majd letolta az alsónadrágját.

– Nem is tudtam, hogy volt rajtam nadrág, mikor elindultam – tűnődött hangosan.

Felnézett, és azon nyomban eltakarta magát, majd a prűd nőket utánozva, fejhangon felsikoltott:

– Siggi, ez nem neked való látvány, fordulj el!

– Uram, én húztam önre nadrágot – tájékoztatta. – És van egy olyan sanda gyanúm, hogy többször láttam mezítelenül, mint a tulajdon édesanyja. Legyen szíves, üljön be a kádba.

Denny már ezer éve leengedte a karjait és szégyentelenül ácsorgott a csempén, mire befejezte. Még mindig a fejében kopácsoló manókról zsörtölődve mászott be a porcelánkádba. Sigurður odaadta neki a gumikacsáját. Ezt a trükköt fél év után tanulta: el kell terelni Denny figyelmét, és akkor tisztességesen meg tudja mosni a haját. Ez a procedúra elég körülményes, és azzal kell kezdeni, hogy szétszedi a tegnapi darabot, ami betonkeménnyé szilárdult. Mindig ez van, ha Denny magának lövi be a haját, nem hiszi el, hogy kevesebb zselé is megtartja, mindig rátolja a fél tubust. Aztán Sigurður szenvedhet vele. Bezzeg, mikor ő csinálja meg a haját, akkor később nem kér segítséget a szétszedéshez!

A férfi leengedett hajjal egy jelenség. Mikor először látta úgy, csak azért tudta, hogy ő az, mert egy pillanatra sem hagyta magára. Denny most is vidáman tutúlt a kacsájának, miközben Sigurður egy fésűvel bontogatta, majd határozott, mégis gyöngéd mozdulatokkal megmosta a haját. Egészen úgy viselkedett fürdés közben (is), mint egy gyerek.

– Kész vagyok – jelentette be. – Öt perc múlva visszajövök, addigra kérem, fürödjön meg.

– Csak egyszer az életben nem mondanád, hogy mit kell csinálnom – sóhajtott hátrahajtott fejjel.

– Ezért alkalmaz engem – emlékeztette.

– Meh. Jól van, jól van, kész leszek.

Természetesen nem lett kész. Sigurður az óráját nézve, hangosan számolta a másodperceket, közben a lábával verte a ritmust, Denny pedig haldokló vízi-dinoszauruszt játszott. Még jó, hogy a kitartása nem a legjobb, gyorsan feladta. Leült a tükör előtti székre és megtörölközött, amíg Sigurður megtörölte a haját, aztán fésűvel, hajszárítóval és végtelen fodrászkellékkel elérte, hogy úgy nézzen ki, mint aki most tesztelte le a hálózati feszültséget. Eközben úgy tervezte, hogy ismerteti a napi programot, de Dennynek derogált figyelni és valahányszor megszólalt, közbevágott.

– A mai ülésen…

– Meséltem már, milyen fasza új sört csinált Gilbó? Atom, de tényleg.

– Meglehet, de…

– Egészen pazar lett, én mondom.

– Uram…

– Persze tudom, hogy hol a határ, de érted.

Inkább hagyta. Azt már nem, mikor Denny úgy döntött, hogy vezetne. Az egy dolog, hogy éjszakánként részegen furikázik New York utcáin, de napközben csak nem kéne sörösüveggel a kezében parádéznia.

– Mondom én, hogy hangulatgyilkos vagy! – dohogott a dán. – Fogadjunk, ez a középső neved. Siggi Hangulatgyilkos Izlandsson.

– Értékelem a próbálkozását a nevem megjegyzésére.

– Siggi, de tényleg. Mi lenne, ha egyszer az életben mosolyognál? Na?

Rögvest be is mutatta, mire gondol. Mivel pedig éppen egy bedugult kereszteződésben ültek, Sigurður felé fordulhatott, hogy a pillantásával egyrészt valami értelmet próbáljon a dánba verni, másrészt megmutassa, mennyire nem nyűgözi le, amit csinál. Dennyt nem hatotta meg, csak nekiállt duzzogni, hogy nem értékeli az ő fergeteges humorát.

Megállt az épület alatti parkoló Dennynek fenntartott helyén. A liftig elkísérte a főnökét, ott a kezébe nyomta a papírokat, megigazította a nyakkendőjét és lesimította a zakójáról a láthatatlan porszemeket.

– Kérem, ne próbáljon vicceket mesélni – nézett fel a főnökére. – A Bondevik Vállalat vezérigazgatója köztudottan nem értékeli az ilyesmit, és…

– Várjunk egy pillanatot – vágott közbe Denny. Sigurður elképedve állapította meg, hogy egycsapásra megkomolyodott. – Lukassal kell tárgyalnom?

– Ismeri őt? – vonta fel a szemöldökét.

– Persze, Hetás ő is… – Kis szünet után hozzátette: – Meg tegnap este kihajított a szobájából.

Ezzel a mondattal Denny elérte, hogy Sigurður egycsapásra meggyűlölje a fickót.

– Meh, ha csak feleannyit ivott, mint én, akkor nem emlékszik rá – legyintett Denny. – Ha meg nem, akkor csak ajánlhatom magam.

Hát igen, ezért fájnak most Sigurður csontjai.

– Valami finomat csinálj ebédre, jó? – lapogatta meg a vállát Denny.

– Van konkrét kívánsága?

– Biksemad.

Tízből kilencszer ezt válaszolja. Ma csak azért is frikadellert fognak enni.

Megvárta, amíg Denny beszáll a liftbe. Még arra is hajlandó volt, hogy visszaintegessen neki, mikor az üvegajtó bezáródott, és a férfi megindult felfelé.

Három éve dolgozik neki. Egy hónap alatt bővítette a főző-tudományát a teljes dán konyhával, a másodikban jogosítványt szerzett, a harmadikban megtanult dánul, az első év végére pedig angolul. Az már csak részletkérdés, hogy addigra odalett a világba vetett maradék hite is.

Folyt. köv. 

Frikadeller: háziasan ízesített, kisütött vagdalt sertésgombóc

Biksemad: serpenyőben kisütött húsdarabkák kockára vágott krumplival és hagymával