Csak egy lépés az ég

Most, hogy itthon vagyok második hete, kegyeskedem frissíteni… egy novellával. Nem megy nekem ez az írás mostanában, akár van időm, akár nincs. Lehet, hogy itt velem van a baj. Jó, hogy leesett ilyen hosszú idő után, ugye? Azért nem kell aggódni, a Nászút is készül, csak nem pont azzal a lendülettel, amivel elkezdtem. Mostanában jött velem szembe egy írós bingó, amin kénytelen voltam jelölni, hogy a feltöltések rendszeressége jelentősen megváltozik a harmadik fejezet után. Lehet, hogy háromfejezeteseket kellene írnom. Amúgy, akartam posztolni egy keserédes GerItát még a hónap közepén, csak a szerkesztés közben felvetődött bennem a kérdés, hogy akartok-e keserédes GerItát olvasni… Arra jutottam, hogy nem. Ha mégis, jelezzétek kalimpálással és kirakom azt is. Jelen kis történetünkről: a Merengőn volt egy kis pályázat, bezártság témára. Arra kezdtem el írni, de aztán máshogy jöttek ki a dolgok. Amúgy is túl vidám ez a történet a bezártsághoz. Ez a történe...

Ha már egyszer erre jártam, gondoltam, fejezetet is hozok, mert mégis milyen dolog, hogy csak ilyen ritkásan vagyok itt… és egyéb kifogások, amikkel tele van a padlás. A gond az, hogy a „ritkás” nem fejezi ki pontosan, amit publikálás terén csinálok, hát még amit az írással művelek. Még nagyobb gond, hogy ezt az írásaimon is kezdem érezni, ami nem kifejezetten előnyös. Jelen fejezetről: csupa érdekes dolog történik. Többek között azt is megláthatjátok, mennyire nem tudok tömegjeleneteket írni, illetve mennyire próbálkoznak egyesek lenyúlni a nehezen kiharcolt rivaldafényt.

Egyszer volt, hol nem volt, eszembe jutott, hogy kilencedikén van a blogom születésnapja, és még egy főcímet is összedobtam, hogy oké, akkor szülinap. Ez asszem elsején volt. Kilencedikén éjfél előtt egy perccel kiment az üdvözlet, egyéb törzsszöveg nélkül. Arra gondoltam, hogy majd kilencedikéig befejezem a Nászút soron következő fejezetét. Hát, nem tettem. Kedves blog, elnézésedet kérem, és utólag is boldog születésnapot kívánok neked. Nektek pedig jó szórakozást ehhez a kis szöszhöz. Előképzettség szükséges: a történet az Assenza világában játszódik, a kisregényben elmeséltek után. A főszereplő Francis, aki egy kicsit morcos Romanóra. Remélem, a végére kiheveri. Avagy: Francis rendezvényszervező, belsőépítész, esztéta. Érdekli a művészet, de néha nem érti. Emma Romano festményeinek szakértője, Romano pedig a festő, aki azokat elköveti. Eva, Marcel és Victor: OC-k, Francis munkatársai. A történet Lyonban kezdődik, egy októberi reggelen. ...

Először is, köszönöm a Blogger megújult verziójának, hogy hozzájárult a most már hagyományosnak mondható statisztika-készítéshez. Kedves egybegyűltek, évértékelő beszéd következik! Öveket becsatolni, rázós menet lesz.

*Tonhal beóvakodik balról, egy tepsi mögé rejtőzve, hátha nem dobáljátok meg szarral* Ööö, helló, itt vagyok, és még néha írok is. No para. Haladunk. (A hazugságvizsgáló kiakad a háttérben.) Na jó, lehet, hogy éppen komoly írói válságban szenvedek. Igyekszem. Meg időt találni arra, hogy ne akarjak meghalni, lol. A megadott linken találjátok az utókarácsonyi ajándékot, avagy a Humalai-lait egyben letölthető PDF-ként, A4-esre formázott verzióban. Igyekeztem belőle kiszedni az összes elütést meg hasonló hülyeségeket, remélem, sikerült. Lesz még itt tartalom. *Tonhal keményen összeszorítja az öklét és heroikus pózban a naplementébe mered. Az arcába repül egy újság.*

O lala! No igen, ez az új egyetem meg dolgok, nem igazán hagyom magamat kibontakozni. Avagy most is más dolgom lenne, szóval egy ilyen extrarövid fejezet következik, mert azért mégis egészen rég jártam erre. Remélem, azért a minőségen ez nem látszik :| Egyébként (ha jól számoltam, és nem fogok megint eltévedni út közben) nagyjából negyven fejezet lesz ez a holmi. Akkor szerintem mindent kibontok, mindent elvarrok és nem lesznek nagy lyukak a történetben. Kicsik valószínűleg lesznek. *Tonhal sír* Ajánlott zene. EGYÉB HÍR, DOBPERGÉST IDE! Kitahito, az Édes-savanyú kritikák (frissítés: azóta Mértékmegőrző ) egyik szerkesztője, volt olyan kedves és kérésemre véleményezte a blogot, annak tartalmával együtt. Ez úton is nagyon köszönöm neki a cikk megírására szánt időt és energiát, illetve elnézését kérem az esetleges kellemetlenségekért. A kritikát ezen a linken elolvashatjátok. Figyelem, az elején van egy cikk-értelmezés, a blogot érintő konkrét értekezés a beszúrt kép al...

Beadandók! Beadandók mindenhol! Nyilván inkább írok, ha már végre megjött hozzá a lelkesedésem, eh? Jelen fejezetünkről: ez elég rövid, mert nem tudok fluffot írni, haha. Az elmúlt komorságok után nesztek, pillantsatok bele, milyen boldogok azok ott a hajón, még mielőtt megint elcseszem a napjukat. :) Fluuuff~~