Boldog Új Évet!

Boldog új évet!

Hát. Az újévi fic ugyanúgy járt, mint a karácsonyi. Becsületemre legyen mondva, az legalább úgy indult, ahogy én gondoltam. Csak aztán megcsúszott a kezem, és megírtam a Törisamerika munkacímű holmi „második” részét. (háddemégazsincskész…)

Amúgy az évértékelő beszédet a blog szülinapján akartam megejteni (január 9.), de akkor arra már tényleg hozok majd valamit :|

Lássunk neki!

Végre átnyálaztam a címkéket, és rendbe tettem mindet. Továbbá létrehoztam egy táblázatot a karaktereknek, fenn van Google Drive-on, nyilvános megtekinthetőséggel. Ott van fenn minden, amit a drágáimról összeszedtem (és odaírtam). Úgy van megcsinálva, hogy lehet hozzá megjegyzéseket fűzni. A besárgázott nevekkel nem vagyok kibékülve.

2017-ről. Szép év volt (és nagyon hosszú). Az újévi fogadalmamat teljesítettem. Mert nem tettem ilyesmit, heh. Idén talán lesz, mégpedig az, hogy befejezem az elkezdett holmijaimat ><

Az Országhotel az Alpokban vérkönnyeket sír a távolban. A Ritmusváltásról nem is beszélve.

Ha már felemlegettem az utóbbi kettőt: rájöttem, hogy Magyarországgal nagyon nehezen írok. Egyrészt, nagyon nehéz összehozni úgy, hogy „politikailag korrekt” legyen (ez mindenkire vonatkozik), másrészt mégiscsak a szülőhazám, és néha olyan érzésem van, mintha a szüleimet figuráznám ki. Olyankor elképzelem, milyen lenne, ha Gilbert lenne az apukám, és ez az érzés rögtön elmúlik.

Indokolatlanul szeretek statisztikákat gyártani. Imhol láthassátok, mit alkottam.

A leghosszabb egyben posztolt fic címét az Uneksija birtokolja 9659 szóval.

A legrövidebb a Most virslit vagy pastát...? 100 szóval.

Bátorkodtam lefordítani egy angol ficet, a végeredmény 1233 szó lett, Merengőn fenn van Nyelvi korlátok címen.

Párosok: Fej-fej mellett végeztek SuFinék és FrUK-ék, utóbbiak nyertek, ha a színen töltött karakterszámot is figyelembe vesszük. Ezüstérmes: PruHun-pár és DenNorék. A bronzot GerItáék vihetik haza. Egyébként volt még: LietPol, SwissAus, és egy-egy fejezet erejéig felbukkantak, illetve megemlítve szerepeltek sokan mások.

Amit egy másik olvasott/látott dolog alapján írtam és nagyon erősen külső hatás alatt állt: Eredet (ha, az egész szövegkönyv), Csillagok, Helyettem is, Kanada függetlensége, Most virslit vagy pastát...?, Facebook-fic meg az Idill. Ezek voltak azok, amikre emlékszem, lehet, hogy még többnél közrejátszott az univerzum közvetítése.

Szám szerint négy írásomon gondolkodom, hogy leszedem és kivágom a kukába. Még háromnak van rá esélye, hogy egyszer átírom.

Mennyi az annyi:

Az év során felpakoltam ide 20 rövid és 13 hosszú novellát, illetve 8 regény/kisregény összesen 55 fejezetét. Ez a szép nagy szám magában foglalja a Fogd a kezem! spin-off fejezetét és az epilógusát is. Ez összesen 88 bejegyzést tett ki, ami 214 691 szót tartalmazott. Plusz-mínusz néhány, a címet néha beleszámoltam, néha nem.

Segítség: a Harry Potter és a Főnix Rendje 257 045 szó, a Halál Ereklyéi pedig 198 227.

Regények és kisregények: hetet szeretnék felhozni, az Eredetet nem vagyok hajlandó saját műnek tekinteni.

Csillagok – 6+1 fejezet és 24 137 szó

Édesapa – 6 fejezetben 33 300 szó

Fogd a kezem! – 16 fejezet + Epilógus + 1 spin-off fejezet, összesen 79 111 szó

Befejezetlenek:

A mágia ára – 5 publikált fejezetben 13 948 szó

Fyrirgefðu mér – 5 publikált fejezetben 12 249 szó

Ritmusváltás – 3 publikált fejezetben 8713 szó

Szemelvényekegy harcos életéből – 3 publikált fejezetben 10 963 szó

Konklúzió:

Hát. A számokat elnézve, szép évet zártam. Ha összeszámolnám a félkész-dokumentumaimat is, illetve az egyéb segédanyagokat meg úgy mindent alles zusammen, akkor lehet, hogy azt kapnám, hogy a gépemen rejtező szemét több, mint amit megosztottam veletek. (Nem kizárt, de nincs az az Isten, hogy bemerészkedjek a mappáimnak azon Tiltott Rengetegébe…)

És ebben az összesítésben még nem szerepelnek a teljesen saját kreálmányok.

Asszem grafomániás vagyok.

Mi volt még:

Egy pár hónapos (…) írói válság, elhavazás az egyetemen, és a szembesülés, hogy mérhetetlen mennyiségű időt és energiát tudok az írásba ölni. Remélem, használható a végeredmény.

A gépem egyszer fura hangokat adott ki, én meg kezemet tördelve, rettegve reménykedtem benne, hogy előbb lesz fenn minden Drive-ban, mint hogy meghal. Szerencsére feleslegesen keltettem a pánikot, nem történt semmi.

Ettől függetlenül igyekszem naprakészen tartani a biztonsági mentéseket. Csak ilyen ki tudhassa-alapon. Sírógörcsöt kapnék és felvágnám az ereim, ha elszállnának a segédanyagaim. Ennek a mondatnak a leírása elgondolkodtatott; az egyetemi mappám csak a pont kitétele után jutott eszembe. Ez már durva hobbi, heh?

Így elnézve, szép évet zártunk. Remélem, 2018-ban tudom hozni, vagy tovább emelni a szintet, és ilyen szép számokat hozhatok majd az évértékelőben. Remélem, a továbbiakban is meg tudlak mosolyogtatni titeket, vagy éppen könnyeket csalok a szemetekbe, esetleg elgondolkodtatlak benneteket. Elvégre, ha nem váltok ki belőletek valamilyen érzést, akár azt, hogy „mi ez a szar”, akkor semmi értelme az egésznek.

Köszönöm a kb. 18 000 oldalmegjelenítést is. Annak legalább a fele én voltam, amíg próbáltam kitalálni, hogy mi az, amit eltoltam, és próbáltam helyrekalapálni, de még akkor is egy nagyon szép szám.

Előre az új évbe, és ha azt hiszitek, hogy egy fikarcnyival is jobb leszek, akkor csalódnotok kell, a humorom ugyanilyen égetnivalóan pocsék marad mindörökre, családi átok :|

Ui.: Ha jól látom, akkor alig két órát töltöttem ennek a bejegyzésnek az összeszedésével.