Csak egy lépés az ég

Ha már egyszer erre jártam, gondoltam, fejezetet is hozok, mert mégis milyen dolog, hogy csak ilyen ritkásan vagyok itt… és egyéb kifogások, amikkel tele van a padlás. A gond az, hogy a „ritkás” nem fejezi ki pontosan, amit publikálás terén csinálok, hát még amit az írással művelek. Még nagyobb gond, hogy ezt az írásaimon is kezdem érezni, ami nem kifejezetten előnyös. Jelen fejezetről: csupa érdekes dolog történik. Többek között azt is megláthatjátok, mennyire nem tudok tömegjeleneteket írni, illetve mennyire próbálkoznak egyesek lenyúlni a nehezen kiharcolt rivaldafényt.

A születésnapokban az a jó, hogy minden évben eljönnek, ugye? Idén is szeretnék nektek kedveskedni valamivel, ha már eljutottam arra a pontra, hogy szeptembertől mehetek oviba. ( ◕ ‿ ◕ ✿ ) Mit is hoztam? Természetesen folytatásost, ami készen van. És ezúttal is jól elhúzom majd az utolsó fejezetet, ha. Amúgy, a főszöveget március utolsó hete és április 15-e között írtam – szóval a szakdoga utolsó stádiumában. Igen, látjátok, ennyire érdekelt. Az utóbbi másfél hónapban meg jól átdolgoztam, mert a Nászút alaposan megszívatott, haha. Értekezés a belbecsről: ez a történet szigorúan romantika-mentes. Romano-mentességet ellenben nem lehet megállapítani. Romantische Zeit azért sincs, mert vagy testvérek vagy fogadott testvérek. Incest akkor lesz ezen az oldalon, ha elérem, hogy ne legyen incest. Nem lesz. Ha Hollandiát egyszer összehozom Belgiummal, az még nem az. Nem tudom, hogy ki rajzolta, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy az utóbbi idők szexi Litvánia-gyárosa a bűnös...

Diplomatikusan fogalmazva: ez egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam. Nem diplomatikusan: Tonhal, mi a ?! Majdnem két hónapja volt, hogy, bármit hoztál az éhezőknek! Hát… ja. Előbb az említett fogadalom, utóbb meg az érzés, hogy ha már ennyit hiányoztam, akkor talán illene valami értékelhetőt lerakni elétek. Utóbbi nélkül ezt még november elején kiraktam volna, ugyanis az ígéretemet megszegve, egy depressziós pillanatomban Romanót segítségül hívva angstoltam egy sort. Fogadjátok szeretettel.

Második fejezet, a történet folytatódik, a feszültség fokozódik! (Milyen szépen tudok lelkesíteni akkor is, ha egyszer a világon semmi eredeti nincs ebben a történetben... :| ) Amúgy hazudtam, lesznek a filmhez képest változások, mert gondoljuk végig logikusan: Eamusnak van egy rakás ötlete, az ő helyét pedig most Alfred tölti be éééés… értem én, hogy Amerika nem egy hülye ember, de no. A másik icike-picike probléma, hogy a későbbiekben Ludwignak kéne kiselőadást tartania az érzelmekről. Lol. Szóóóval, egyes emlegetések erejéig Matthew is szerepet kap. És most zenét ! Ez a felirat pláne fontos