Csak egy lépés az ég

Tudván azt, hogy az elkövetkező időszakban hol leszek, meg hol nem leszek, mire lesz időm meg mire nem lesz időm, igyekeztem egy kicsit felzárkózni, és elhoztam nektek minden idők legrövidebb fejezetét. RIP Tonhal. A fejezet tartalmáról: depressziózás á Le Sancte Trinite. Ennek ugyan abszolút semmi köze a történethez, de ilyen crossovereket nem írok. Pedig jó lenne. Ha nekikezdenék, akkor pláne nem fejeznék be semmit.

Én megpróbáltam mindent. Ha nem látod a szöveget, a Blogger egy kurva és ezen a linken el tudod olvasni rendesen.   S zóval. Volt ez a kisebb malőr, hogy az istennek nem akartam nekikezdeni a szerkesztésnek. A következőt az hozta, hogy a gépem nem hajlandó behozni a Pinterestet, már megint. És akkor még nem írtam a kálváriáról, amit végigjártam a Bloggerrel, ugyanis szerepel a címben néhány speciális karakter, emiatt ő ezt a részt nem hajlandó értelmezni. Blogger, anyád. Assetudom, hogy ez a kép volt-e már.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Boldog új évet! Megint eltelt egy év, én meg megint nem csináltam semmit. Nem, idén egészen konkrétan nem csináltam semmit. Csak egyszer tettem ki a „konyec”-címkét, pedig nagyon szeretem. Mint kiderült, a határidők megszabása nekem valahogy nem kenyerem; lássátok csak, hol is van az a nagyon-nagyon megígért karácsonyi fic? Tudjátok, hol van? A gépemen, félkészen, és nagyon erőlködöm rajta, de az istennek nem akar normális minőségű lenni, azt meg remélem, megértitek, ha nem akarok sz*rt elétek tenni. Tavaly panaszkodtam rá, hogy év végén előbújt belőlem az írói válság. Idén nem azzal, inkább a magánélettel voltak gondjaim, melyek eléggé elhavaztak ahhoz, hogy az utolsó negyedévben a blogba csak hálni járjon a lélek. Meg persze lusta disznó is voltam, amin jövőre (már idén) szeretnék segíteni. (♪~ ᕕ(ᐛ)ᕗ)