Kopogószellem

A munka ünnepének alkalmából hoztam nektek egy nagyon rövid és nagyon gané kis cuccot.

Tartalom: Matt nem szereti, ha átnéznek rajta. Azt meg pláne nem, ahogy Arthur és Denny a párkapcsolati válságaikat kezelik.

Kopogószellem

Vannak emberek, akiknek életcélja próbára tenni más emberek tűrőképességét. Matthew azon tűnődött, vajon mit vétett az univerzum ellen, hogy Arthurral kell élnie egy fedél alatt. Alapvetően semmi baja kedves bátyjával, csak vannak nehezen tolerálható pillanatai.

Például most ez.

Arthur ideje nagy részében gentlemannek álcázza magát. Idehaza egyedül a hangszigetelt pincében engedi ki magából a punkrocker vadállatot, kivéve azokat az alkalmakat, mikor hazaesik egy fesztiváltól, még bőrcuccban, elkent sminkkel, és annyi piercinggel, hogy egy fémgyűjtésből élő egyhavi jövedelmét fedezné. Éppen az előszobában üvöltözik Dennyvel. Kedvenc hobbijuk.

Egyikük sem akarja ezt a kapcsolatot, mindketten csak a pótlékot látják a másikban, ez tartja össze őket. Arthur morc, reggelente gyilkos hangulatú, és időnként kutyába se veszi Dennyt, mind a dán szívszerelme, Lukas. Arthurnak meg teljesen mindegy, amíg a fickó szőke és kék szemű és hülye akcentussal töri az angolt.

A változatosság kedvéért keresztülnéztek rajta, míg elhordták egymást mindennek.

Tulajdonképpen akkor se látják, mikor nem bűzlenek az alkoholtól. Matthew néha unja ezt az állapotot.

Megvárta, míg a vitájuk csókcsatába torkollik, és eltűnnek Arthur szobájának irányában. Akkor felkelt a konyhaasztaltól, és elkezdte gyakorolni a saját hobbiját. Hosszútávú a dolog, idővel jön meg a látszata, de piszkosul megéri.

Pusztán annyit csinált, hogy arrébb tolta a konyhaasztalt tíz centivel. Aztán a nappaliban minden bútort. Felcserélt két képet a lépcsőházban. Megfordította az előszobatükröt, így a szélén az intarziaminta fordítva ment, megcserélte a bárszekrényben a whiskys és a borospoharakat.

Mikor lekezdte hallani a hangokat a felhangosított zenén át, mérges lett és bement a mosókonyhába. Figyelmesen megszemlélte a szárítón lógó zoknikat. A felük fekete, volt hét bőrszínű, egy piros meg két kék. Mindegyik színből leakasztott egyet, majd eldugta azokat – egyet a kanapé két párnája közé, egyet Arthur cserepes virágai közé az ablakpárkányra, a többit csak a páratlan zoknik végtelen fiókjának aljára helyezte.

Mászkált még egy keveset, aztán úgy döntött, eljött az idő. Lehozta a szobájából a késtartót, ami pont ugyanúgy nézett ki, mint az, ami a konyhában volt, csak a felosztása volt más. Felcserélt két serpenyőt, áttette a kötényt egyik fogasról a másikra.

Apróságok, amiket Arthur észre sem vesz, csak mászkál fel alá, mint egy ketrecbe zárt vadállat, látszódik rajta, hogy valami végtelenül irritálja. A bútorok csak pár centivel vannak arrébb, de Arthur megszokásból ugyanazon az útvonalon megy és mindig elkapja a sarkukat. Matt ilyenkor alig bírja visszafogni feltörni vágyó nevetését.

Végtelenül gonosz és aljas ez a részéről. Viszont, ha Arthur nem veszi figyelembe, hogy ő is itt van, és továbbra is így viselkedik, akkor marad kopogószellem.

Meg egyébként is… olyan jól esik.