Csak egy lépés az ég

Második felvonás. Jó hosszú szülinapom lesz *v* Tök jó, hogy az egész be van időzítve és én csak hátradőlve élvezem. Egy fenét. Vagy hétmilliószor belejavítok, szívom a fogam, és publikálás után tutira megint találni fogok benne 70 elírást. Ebben a fejezetben betekinthettek a múló hétköznapok varázslatos szürkeségébe. Még mindig crack, mert nem tudok írni. Tino, amikor szóba kerül a netes ismerkedés

Sziasztok! Biztosan észrevettétek, hogy megváltozott a felugró értesítés. Már nem csak annyi van odaírva, hogy cookie-kat gyűjtenek, hanem egy elég hosszú és aggasztó szöveg van odabiggyesztve. Nem tudom, ki volt az, aki megijedt, mikor ezt megpillantotta, de ne ijedjetek meg. Eddig is ezt csinálták, csak nem kellett ilyen részletesen kifejteniük. Ellenben most, hogy megváltozott az Európai Adatkezelési Akármicsoda, aminek szégyen, hogy nem tudom a nevét, mert az összes létező oldal, amin fenn vagyok, kénytelen volt ezt frissíteni és nekem el kellett fogadnom újra, szóval most hogy ez megváltozott, már ki kell írniuk. Ez volt a lényegtelen dolog, most térjünk rá arra, ami viszont fontos lehet számotokra. Beszélgessünk egy kicsit a Ritmusváltás című történetemről, meg arról, hogy egy darabig nem lesz folytatása. Nem azért, mert többé nem szeretem, vagy mert olyan kemény lelki válságot okoz az írása... hanem azért, mert egy AKKORA LOGIKAI BUKFENC van a történetben már most , hogy...

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Megint kiütközött rajtam, hogy remekül tudok írni, ha valami mást kéne csinálni. Meg az, hogy ha egyszer megszülöm, hogy hogyan legyen tovább, akkor megy minden, mint a karikacsapás. Megint annyit beszéltek, hogy az utolsó jelenetet át kellett raknom a következő fejezetbe. * Tonhal halódik * Kitaláltam ehhez a történethez egy rakás dolgot, aztán kiderült, hogy a relatív történelmi pontosságra való törekvés ellehetetleníti ezek használatát. Pl. a tonettszék még nem létezett a tizennyolcadik században. * Tonhal halódik lvl 999 * Lehet, hogy egyszerre csak egy történetet kéne írnom, az sokat javítana a produktivitásomon, mert csak egy irányba koncentrálnám az energiáimat. Mivel ezt a mondatot le kellett gépelem, ezért csak gondolatban tudtam Feli módjára gesztikulálni. Natevajonkivagy.