AITA?

 

Galbatorixot egy évvel ezelőtt leváltották. Béke és nyugalom van… míg meg nem jelenik egy poszt az alagaesiai r/AmItheAsshole subredditen.

 

Tegnap konferencián voltam, nem volt internet és néhány előadás unalmas volt. Ez lett belőle. Az ötlet kidolgozásában ez úton is nagy köszönet SirBananadragonnak/umunschaasnak!

 

 

 

AITA?

 

r/AmItheAsshole 3w ago

by emowetcat

 

A nevelőapám szerint seggfej vagyok, amiért nem adok neki még egy esélyt

 

Én (21 f) és a legjobb barátom (f, a korát pedig ne firtassuk) elég pocsék éven vagyunk túl, és rövid fellendülés után éppen olyan szar lett minden, mint előtte volt. A kormányváltás után tulajdonképpen hajléktalanok lettünk, flangáltunk szerte az országban és csináltuk, amihez értettünk. Meg turistáskodtunk. Néha bekönyörögtem valahova magunkat kimosni a ruháinkat, egyébként mentünk, amerre vitt minket a szél. Nem akartunk még egy telet a szabadban tölteni és elfogyott a pénzünk, ezért mentünk oda, ahol születtem. (A barátom árva, neki tényleg nem volt hova menni.)

Röviden összefoglalva: apámról nincs sok emlékem gyerekkoromból, azok se túl jók. Temetése vagy nem volt soha, vagy nem emlékszem rá. Mindenesetre, a legjobb barátja vett magához és nevelt föl, pontosabban passzolt le másoknak, hogy neveljenek föl. A pénzét hajlandó volt rám áldozni, az idejét és az érzéseit (a mijeit) nem. Nem bánt velem túl jól, főleg azután, hogy egy rövid intermezzo után kénytelen voltam hazamenni. Szerzett nekem munkát (utáltam), de rajta keresztül ismertem meg a legjobb barátomat, akivel ugye most együtt mászkálunk. Elég szar arc volt velem is, meg a saját ismerőseivel is, hogy a beosztottjairól ne is beszéljünk. Hozzátenném, hogy a beosztottjai előtt mindig fényezett, szóval ők azt hitték, hogy én vagyok a szeme fénye. A háború vége után felszívódott. Azt hittem, hogy meghalt. Talán gonoszul hangzik, de egyáltalán nem sajnáltam.

Szóval én és a haverom visszatértünk a szülői házba, és ott volt a halottnak hitt apám a szintén halottnak hitt nevelőapámmal, és kiderült, hogy azok ketten tudnak kedvesek is lenni. Főleg egymással. Velem meg a barátommal továbbra is elég szar arcok voltak, bár a szülőapám kevésbé, ami visszafogta a nevelőapámat is, azt hiszem. Ami fura, mert az apám elég faszarc volt anyámmal, meg velem is, amikor kicsi voltam, de alig emlékszem rá, így kezdek elég bizonytalan lenni abban, hogy is bánt velem régen.

Miután ott találtuk őket a házban, ahol elvileg nem kellett volna lennie senkinek, én és a haverom le akartunk lépni, de nem hagyták. Ott ragadtunk velük, és a végén, mivel nem volt jobb dolgom, elmeséltem nekik, mi mindent láttunk az utazásaink alatt. Kiderült, hogy valami régi haragosuk még ténykedik, és mivel kívülálló félről van szó, talán az új rezsim is elnézné, ha annak az ügynek pontot tennének a végére. (Ne menjünk bele.)

Szóval most megint kempingezünk a barátommal, csak most már apám és a nevelőapám is itt vannak. Úgy emlékszem mindkettejükre, mint érzelmileg távolságtartó alakokra, akiktől jobb nem kérdezni semmit, addig se énrám figyelnek.

Most meg azt látom, hogy mosolyognak, meg hogy látványosan nagyon szerelmesek egymásba (már csak ezért pszichológushoz fogok menni, ha egyszer vége mindennek). Plusz beszélgetnek egymással. És ha kérdezek tőlük valamit, akkor válaszolnak (???), ha egyikük mégis kitérne, akkor a másik tuti elmondja. Ez az én szempontomból jó.

Ami nem jó: úgy csinálnak, mintha új lapot nyitottunk volna, és el tudnám felejteni, hogyan bántak velem régen. Nem. Az lehetetlen. És ettől hirtelen én vagyok a seggfej, amiért nem akarok velük puszi kapcsolatban lenni?

 

Kommentek

not_a_princess: Ez egy kicsit úgy hangzik, mint az a történet Cithríből, hogy a foglyok kötődni kezdtek a rabtartójukhoz.

emowetcat válasza: most mondtam, hogy még mindig utálom őket, ez nem Cithrí-szindróma.

not_a_princess: *hunyorgós gif* biztos vagy benne?

 

BlueFireHero: A család fontos, én azt mondom, adj nekik még egy esélyt!

emowetcat: nem nagyon akarok, elég… bonyolult kapcsolatom van velük így is.

 

HammerTime: tudom javasolni a százkilós kalapácsot

emowetcat: jól hangzik, főleg azokban a pillanatokban, amikor nekiállnak smárolni (bleh)

 

scarletismycolour: miiii, miről beszélsz! menj és írj könyvet inkább, ha ennyire szeretsz hazudozni!

emowetcat: kuss

BlueFireHero: srácok, @emowetcat csak segítséget jött kérni, @scarletismycolour, lehet ám antibók nélkül is mondani, hogy valaki jól ír. Ne legyetek ilyen nyersek egymással! 💙

emowetcat: bocs, nem tudhattad, de scarlet a haverom, aki itt van velem. mint látod, őt már teljesen agymosták.

scarletismycolour: jó is lenne. de legalább apád jobban főz, mint te.

emowetcat: kuss

 

snakebracelet: legjobb barátok? Egyetlen év alatt? Biztos vagyok benne, hogy „csak” legjobb barátok vagytok 😏

emowetcat: csak barátok vagyunk >:(

scarletismycolour: csak legjobb barátok vagyunk. ha szeretnél randizni vele (független források is bizonyítják, hogy jó csávó!), dobj egy üzenetet, összehozok nektek egy talit

emowetcat: @scarletismycolour az isten szerelmére!

 

Goldclaw: Nem te vagy a felelős ezért a helyzetért. Mint törvényes képviselődnek, a nevelőapádnak jobban kellett volna bánnia veled. Céloztál rá, hogy a szülőapád is abuzív volt az irányodban, ami nem helyes. Mindent meg kellett volna adniuk neked, amire fiókaként szükséged volt. Nem tették, és ezért a felháborodásod és a haragod irányukba teljesen helyénvaló. Minden jogod megvan rá, hogy úgy szabadulj meg tőlük, ahogy akarsz. Beleértve a gyilkosságot is.

emowetcat: az üzeneted elején bekönnyeztem, de azt hiszem, félek tőled.

 

ManOf Grief: Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Tudom, hogy nem feltétlen akarod, hogy az apáid pártját fogjam, ugyanakkor valamennyire megértem őket. Miután elveszítettem azokat, akik számomra a legfontosabbak voltak, én sem tudtam jelen lenni a fiam életében. Beleegyeztem, hogy örökbeadják, de nem tudtam teljesen lemondani róla, ezért figyelemmel kísértem az életét. Tudtam, hogy nem kap meg mindent, hogy a neveltetése nem tökéletes, de hát kié az? Most, hogy felnőtt és megbeszéltem magammal, hogy kisebb eséllyel hagyok maradandó nyomot rajta azzal, hogy nem mindig tudok teljes mértékben jelen lenni, felvettem vele a kapcsolatot. Haragszik rám. Talán éppen annyira, amennyire te haragszol a saját szüleidre.

Talán nincs jó megoldás abban a helyzetben, amiben te vagy. De abból, amit elmondtál, úgy érzem, hogy a szüleid mentálisan most jobb helyzetben vannak. Ha úgy érzed, hogy képes vagy esélyt adni nekik arra, hogy jóvá tegyék a hibájukat, szerintem örökké hálásak lesznek neked – én legalábbis az lennék. Szerintem próbáld meg. Nem azt kérik, hogy felejtsd el a múltat: azt szeretnék, hogy részt kaphassanak a jelenedben. Ha nem is úgy, mint az apáid, legalább úgy, mint nem túl közeli barátok, akik az élettapasztalataikkal egyengethetik az életedet. Talán segíthetnek abban, hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, mint ők.

emowetcat: elolvastad egyáltalán, amit írtam? az optimizmusodat mindenesetre értékelem.

BlueFireHero: olyan szépen mondtad 🥹 bárcsak az én apám mondana rólam ilyen szépeket 😭

 

 

r/AmItheAsshole 9h ago

by emowetcat

 

A nevelőapám szerint seggfej vagyok, amiért nem adok neki még egy esélyt – ami azóta történt

 

Az előző poszt: LINK

 

Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket! Gondoltam, elmesélem, mi történt azóta.

A nevelőapám sokkal oldottabb. Életében először mesélt a traumájáról, ami miatt szar alak volt velem, a barátommal, meg mindenki mással is, az apámat is beleértve. Nem teszi megbocsáthatóvá, amit csinált, de rohadjak meg, hanem értem meg. A helyzetében nem hiszem, hogy fikarcnyival jobb lettem volna.

A saját apám valamivel jobb helyzetben volt, ő tudta, hogy a nevelőapámnak mi a baja, és nem akarta tetézni a gondjait azzal, hogy bevallja neki, mit érez iránta. Azt állítja, az elfojtott érzések is szerepet játszottak abban, hogy egy időben (…gyerekkoromban) durva alkoholproblémái voltak. A nevelőapám azt hitte, hogy megutálta őt, és amikor gyerekként rám nézett, csak arra emlékezett (állítása szerint), hogy apám mennyire ridegen viselkedett vele közvetlenül azelőtt, hogy eltűnt.

Ebből szerintem lekövethető, hogy anyám erősen pótlék volt apám életében, és hogy az én születésem felborított egy roppant kényes egyensúlyt.

Ezt végighallgatni kicsit megbolygatta a lelki világomat, pedig mindig is tudtam, hogy nem voltam tervezett gyerek. Meg hogy nem örültek az érkezésemnek.

A barátom szerint túlgondolom a dolgokat, és hagynom kellene, hogy a saját problémáikon szenvedjenek ők, nekem van elég bajom így is. De mégis hogyan tudnám különválasztani ezeket a bajokat?

Nyilván nem segít, hogy kiderült, hogy apámnak sok olyan érdeklődési köre van (pl. vadászat), amik engem is érdekelnek valamilyen szinten. A nevelőapám megtalálta a verseimet és nekiállt megzenésíteni őket. Azért még egy kicsit mérges vagyok, hogy elolvasta őket, de a zenén érződik, hogy próbálkozik. (Az apám közreműködését inkább nem véleményezném, de rajta sokkal jobban érződik, hogy szívből csinálja.)

A barátom szerint itt kéne megjegyeznem, hogy apám sokkal keményebben odateszi magát az érzelmi vonalon. A nevelőapám továbbra is elég zárkózott (valószínűleg a jelleméből fakadóan), cserébe ha kérdezek, akkor válaszol, és ha úgy látja, hogy nem tudok valamit, akkor kisegít. Őrá még mindig nagyon haragszom azért, ahogy a barátommal bánt, de apám annyira szereti őt, hogy nem tudok nagyon gonosz lenni vele.

Azért amikor nekiállnak smárolni, még mindig fel akarom gyújtani őket.

 

Szerkesztés: nem, nem csak smárolnak, de a többire gondolni se akarok.

 

Kommentek

not_a_princess: nem Cithrí-szindróma, mi?

emowetcat: nem >:(

 

BlueFireHero: úgy örülök, hogy sikerült kibékülnötök!! 💙

emowetcat: azt azért nem mondanám

scarletismycolour: tegnap kisírtad a szemed, amikor megölelt és azt mondta, hogy büszke rád

emowetcat: @scarletismycolour mert te nem voltál oda, amikor megdicsértek?!?!?!?!

scarletismycolour: nem én álltam neki teregetni a dolgaimat a neten 💅

 

prettiest-scales: szerintem még mindig le kéne löknöd őket egy nagyon magas helyről

BueFireHero: ne csináld már, inkább örülj nekik 💙

prettiest-scales: túl jó vagy ehhez a világhoz, kicsikém 💙

 

ManOfGrief: A tény, hogy sikerült kapcsolatot építened az apáiddal a köztetek feszülő ellentétek és problémák ellenére, reményt ad nekem. Reményt, hogy egy nap majd sikerül nekem is hidat építenem mindazon nehézségek fölé, melyek most közöttem és a fiam között feszülnek. Szívbéli örömmel tölt el, hogy mind ennyire próbálkoztok!

Talán itt kellene megjegyeznem, hogy az új rendszer nem akarja ellehetetleníteni az előző rendszer hivatali dolgozóit. Programok vannak a rehabilitációra, jól tudom, @lace-and-victory?

lace-and-victory: Igen! Javaslom, keress föl egy szociális szolgálatot, ahol segítenek majd eligazodni, melyik pályázatra érdemes jelentkezned. Bizonyára a lakhatásbeli problémáidat is segítenek majd megoldani, külön források vannak azok számára, akik a rendszerváltás körüli forrongások alatt elveszítették az otthonukat. @emowetcat itt egy LINK, ahol bővebb tájékoztatást találsz! 😊

emowetcat: köszönöm a próbálkozást, de maradjunk annyiban, hogy az apáim, és emiatt én is, elég magas pozícióban voltak ahhoz, hogy ha bejelentkeznénk egy ilyenre, akkor szerintem azonnali lakhatást intéznének számunkra egy börtönben

ManOfGrief: Eszembe juttatod egy régi barátomat. Szerencsére, ő sok évvel ezelőtt meghalt. A „barátja” tavaly, a harcok alatt csatlakozott hozzá. A fiuk eltűnt, sajnos még azelőtt, hogy szót válthattam volna vele. Kár érte.

ManOfGrief: … álljon meg a menet

 

Discord server Galbatorix Is Secretly Alive

channel general-theories

 

manofgrief: most jövök redditről, és az egyik bejegyzésben egyszerűen túl sok minden vág össze ahhoz, hogy kamu legyen. Szerintem Murtagh írta

knives-braids: *gasp*

tanned-academic: Tényleg?

tanned-academic: Volnál szíves bővebben kifejteni?

manofgrief: LINK

knives-braids: hát ez valami oltári lesz xD