Zavaros víz I.

 Kicsit megszomorodtam ettől a történetemtől. SirBananadragonnak volt egy remek ötlete, hogy egypercesekben írjak hozzá folytatást. Ennek az első részét olvashatjátok most.

Morzan döntést hozott: azt akarja, hogy Murtagh szeresse őt.

Ideje apukát faragni a fickóból. Már ha egyáltalán lehetséges.

 

Forrás

 

Zavaros víz

I. Forrás

Selena szeretett túlozni, éppen ezért Morzan nem is vette túlságosan komolyan, amit mondott. Azt leszámítva persze, hogy megígérte, a segítségére lesz. Pontosan arra az ígéretére mutatott rá, amikor a nő megpróbálta lebeszélni róla, hogy vele tartson, miután a javasasszony leküldött egy cselédet, hogy tájékoztassa őket, Murtagh felébredt a mély, gyógyító álomból, amit Morzan bocsátott rá.

– És ha megijeszted?

– Miért talán egy idegen vagyok? Milliószor találkoztunk már!

Selena érthetetlen pillantást vetett rá. Aztán megtorpant és Morzan legnagyobb meglepetésére, kinyújtotta a kezét, hogy ő se mehessen tovább felfelé a keskeny csigalépcsőn.

– Vannak szabályok – mondta a nő.

– Valóban? – vonta fel a szemöldökét. Mégis mióta utasítgatta őt Selena?

– Azt mondtad, azt akarod, hogy szeressen – így Selena és keményen a szeme közé nézett. – Az nem fog egyik pillanatról a másikra menni.

A szemét forgatta, de még figyelt is, amikor karba font kézzel hallgatta, hogyan hadar el Selena egy kupac dolgot, amit nem csinálhatott a gyerek körül.

– Levegőt vennem azért szabad? – kérdezte gúnyosan, amikor a nő végre elhallgatott.

Választ sem várva ellépett mellette. Kis felesége persze nem hagyta magát lerázni, éppen olyan szorosan volt a nyomában, mint amikor közösen mentek besurranó küldetésekre. Ez a gondolat (meg a hozzá kapcsolódó emlékek) kegyességre sarkallták, hát kinyitotta neki az ajtót és megengedte neki, hogy előre menjen.

Murtagh az ajkát harapdálva ült az ágyon, az arcán kövér könnycseppek gördültek lefelé. Selena abban a pillanatban merészelt megfeledkezni Morzanról, már repült is a gyerekhez. Félretolta a javasasszonyt, és ölelte, csókolta a kisfiút, aki az anyja ruhájába temette az arcát.

Morzan a szoba közepéig jutott, amikor a fia észrevette őt. Azon nyomban megdermedt. Háttal simult Selenának, és ő nézte, tágra nyílt szemekkel. Még a sírást is abbahagyta. Meglepően bölcs döntések a részéről.

Nem egészen tíz másodpercet néztek farkasszemet, akkor Selena elunta a finomkodást és elég erővel vágódott neki az elméje védelmének ahhoz, hogy feltűnjön neki a dolog. Aztán a nő elég hangosan üvöltött a fejében ahhoz, hogy engedjen neki és távozzon.

Ahogy némileg bosszankodva megindult lefelé, pár lépés után feltűnt neki az oldaláról hiányzó súly. Megfeddte magát, amiért csak úgy hátrahagyta Zar’rocot a nagyteremben.

Nem volt ott cseléd a tegnapi fiaskó óta és Morzan ezen a legkevésbé sem volt meglepve. Mindig olyan kis érzékeny volt mindenki, ha bármi olyasmi történt, ami nem fért bele a megszokott hétköznapokba. Lehajolt a kardért, és egyetlen szóval eltüntette az élére száradt vért, ami elhalványította a szikrázó ragyogását. Rövid habozás után aztán a padlóról is eltakarította. Érdekes módon, a vérrel együtt egy folton a padló lakkozását is sikerült felszednie, amitől a kedve kissé… mindegy. Nem sokat lendített rajta, hogy a bor még mindig kancsóban állt az asztal közepén. Lehet, hogy a hegyek között, a méter vastag falak mögött nem volt olyan dögletes meleg, mint a síkságon, vagy a Leona-tó körüli településeken, de most komolyan, szoba-hőmérsékletű bor?

Felhorkant.

Fel-alá járkált. Selena összefoglalójára gondolt, meg arra, hogy egy tábornoknak mindig kötelessége tudni, hogy egyes fegyvernemek hogyan vethetők be egy csatában.

Mint például a lovasság – gondolta és lehajolt felszedni a földről egy lakkozott falovat, aminek hiányzott a farka. Roppant hasznosak tudnak lenni, de semmi értelme csatába hívni őket, ha az ellenfél egy Árny-verte mocsárban bujkál.

Soká tartott, mire Selena végre-valahára előkerült. Tartózkodó arckifejezéssel állt meg, szokatlanul nagy távolságot tartva tőle és mindenféle kertelés nélkül kérdezett:

‒ Figyeltél egyáltalán, amikor mondtam, hogy ez nem fog egyik pillanatról a másikra menni?

– Ezt mégis honnan veszed?

– Murtagh egy gyerek. Gyerekként fog reagálni.

– Jaj, ugyan már! Szerintem éppen elég embert láttam már ösztönösen reagálni ahhoz, hogy meg tudjak birkózni vele.

Azért csak az asztalhoz lépett. Ebben a hosszas várakozásban egészen megszomjazott. Letette a lovacskát és megragadta a nyakas kristályüveget, hogy töltsön magának egy pohárral, amikor Selena megjelent mellette és a dugóra tette a kezét.

‒ Ezt ne.

‒ Parancsolsz? ‒ A hangja veszélyesen halk lett.

‒ Hangos vagy, ha iszol ‒ jelentette ki a nő, és a teste megfeszült, hogy Morzan látta benne a félelmet, és csöpp elégedettséget érzett miatta. Selena szeme összeszűkült. ‒ Megijed tőled, amikor hangos vagy.

‒ Ezt eddig nem mondtad.

‒ Nem várhatod el tőlem, hogy egy ötperces rövid ismertetőben teljes, lebontott karakterjellemzést mondjak róla, főleg most!

‒ Miért, történt valami, ami miatt egyik pillanatról a másikra megváltozott? Azt hittem, olyasmi nem történhet!

Kihúzta Selena keze alól az üveget, aztán kihúzta belőle a dugót.

Selena rátette a kezét az üvegre, hogy ne tudjon önteni magának. Morzan látótere kezdett szűkülni, az agya hátsó részében hallani kezdte a dobolást, ami csak gyújtós volt a dühe tüzének.

‒ Ezt most hagyd abba, vagy kihajítalak.

‒ De akkor viszem a bort is.

‒ Elvennéd tőlem az egyetlen örömöm az életben, asszony?

‒ Magam és a fiunk nevében is köszönöm, bár eddig is biztos voltam benne, hogy nem tartasz sokra minket.

‒ Szeretnéd, hogy még ma szájon vágjalak, ugye?

Selena levette a kezét az üvegről. Morzan töltött.

‒ Azt mondtad, azt akarod, hogy szeressen ‒ jelentette ki.

‒ Azt mondtam ‒ rántotta meg a vállát.

‒ Jó gyorsan feladtad ‒ horkant fel a nő.

Azzal kiment. Morzan hüledezve bámult utána. Már majdnem utánakiáltott, hogy mégis mit képzel, hogy csak úgy faképnél hagyja, de az imént beszélték meg, hogy Murtagh nem szereti a hangoskodást.

Lehet, hogy írna kéne egy listát, hogy mi mindent nem csinálhat a kisfia körül. Még mielőtt bármit elfelejt.

Szóval nem kiabált, csak a bajsza alatt káromkodott, ahogy lecsapta a poharat és a felesége után sietett. Illetve, csak akart, de két lépés után megtorpant, visszafordult, megragadta a lovacskát és csak aztán vette üldözőbe a feleségét.