Csak egy lépés az ég

Erről a fejezetről azt kell tudni, hogy egybe szántam az előzővel, aztán amikor arról kiderült, hogy az már van 6300 szó, inkább elengedtem és kiraktam úgy. Nos… ez tizenegyezer szó. Hehe. Hasonló szellemben folytatom, mint ahol az előző fejezetet abbahagytam, szóval tessenek bekapcsolni az öveket. Az övbekapcsolást pedig tényleg komolyan gondolom, most nem azért ültem ennyit ezen a fejezeten, mert lusta voltam írni, meg elmentem közben nyaralni, hanem azért, mert én is megzuhantam egy kicsit a felhozott témáktól, szóval egy kicsit… lejjebb csavartam a dolgokat. Amitől az eleje egy kicsit fölösleges lett, de úgy voltam vele, hogy a lelki békém ennyit hajlandó elviselni. Elnézést. Ami lesz: beszélgetés háborúról, népirtásról, ezzel kapcsolatban érdektelenség kifejezése, utalás nemi erőszakra és annak különböző formáira. Szorongás, gaslighting, disszociáció, pánikroham. Ha valamit kihagytam (és ebben egészen biztos vagyok) úgy szégyen a tehenemre. Nem akartam nagyo...

Első nekifutás: oké, Tonhal, tizenhatodik fejezet, erre mióta készülsz, tudod, hogy a címe Hamu, megvan a fele, egy hét alatt kész lesz, igaz? Nyomjuk! A fejezet két héttel később: hehe. Mi lesz: egy kivégzés, kevéssé részletezve, de azért jelen van, egy előrehozott tengerparti rész, és ez az egész fellazítva egy kis Sokkával, mert Sokka mindig jó.   Innen loptam