Vinfengi

Haladjunk tovább a második történetben felvetett vonalon, avagy: Frigga beavatkozásának hála, Loki könnyebben vette az örökbefogadásának hírét. Ergo, marad Asgard hercege. De ha nem avatkozik be a Földön, akkor Thor hogyan nyeri vissza a kalapácsát? Természetesen sehogy.

AU, Thor POV, a Bosszúállók kezdetén vagyunk, de Thor a Földön van. Van Bifröszt meg minden. Meg ideges SHIELD ügynökök és ideges asgardiak.

A kép DKettchen munkája

Vinfengi

Thor dudorászva lökte meg a kórház kijáratát. Szép idő volt. El kéne menni kocogni, aztán beülhet abba a fain bisztróba a Norgskögg kocsma mellett. Vagy egyből a kocsmába megy. Á, előtte még felhívja Jane-t, már vagy három napja nem hallotta a hangját.

Ekkor szúrta ki a fekete terepjárót, aminek az ajtaját öltönyös urak támasztották. Megtorpant. A jármű anyósüléséről Phil, Coul fia szállt ki. Thor boldog kiáltással tárta köszöntésre a karjait.

– Phil!

– Jó látni, uram – mosolygott rá a férfi. – Velünk jönne?

– Hogyne, hát van más választásom? – nevetett és vállon veregette az ügynököt. A férfi térde megroggyant.

Annyira sem álltak meg, hogy Thor beugorjon a lakásába – a Patkánylyuk, ahogy Darcy nevezte –, még akkor sem, amikor felvetette, hogy reggel otthon hagyta a mobilját és a főnöke meg két munkatársa már leszúrta, amiért nem lehet elérni.

– Még mindig nem sikerült megszoknom a világuk minden furcsaságát – mesélte boldogan. – De Norvégia nagyon tetszik, kicsit olyan, mint otthon.

– Azért bátorkodtunk ajánlani.

Phil mindig olyan kedves, és mindig bátorító. Thor őszintén örült neki, hogy ő jött érte.

– Hova megyünk? – kérdezte, amikor Phil átterelte egy repülőgépbe.

– Nem túl messze.

– Holnap nyolckor kezdek.

– Már beteget jelentettünk maga helyett.

Thor megtorpant és az ügynökre nézett. A férfi mosolya kitartott.

– Valami gond van?

– Maguk tényleg szeretik, ha a dolgok úgy mennek, ahogy azt maguk akarják, igaz?

– Egyszer kérdezte, hogy ki a főnököm. Most találkozhat vele.

Thor hümmögött és besétált a repülőbe. Olyan volt a rámpa felhúzását és az ajtók bezárását végignézni, mintha önként vonult volna börtönbe. Egy olyanba, ami azzal fenyeget, hogy összetöri magát benne. Hiába, olyan fiatal ez a faj, Thornak néha még voltak fenntartásai a technológiai fejlettségükkel kapcsolatban.

Az, hogy egy repülő erődön szálltak le, a legkevésbé sem nyugtatta meg. Miután az apja elzárta az erejét, a teste megváltozott. Thor újabban azon kapta magát, hogy nem mer mondjuk nekivágni egy könnyű sziklafalnak, mert attól fél, hogy ha leesik, nem tud felkelni többé. Gyerekkorukban azzal hülyéskedtek, hogy hordóban gurították le egymást a hegyoldalon, most meg ilyen apróságoktól fél. Egy kicsit szégyellte magát miatta. Meg sajnálta az embereket, amiért a legjobb bulikból kimaradnak.

Coul fia nyomában átvágott a hajón. Viszketett a tenyere, ahogy megérezte a fém fali panelek mögött az elektromos energia áramlását. Csábította, édesgette, hívogatta, de mióta Midgardra került, legfeljebb egy vízforraló lekapcsolására volt képes, és ahhoz is megfeszített koncentrációra volt szüksége. A vezetékek surrogását azért jó volt hallgatni. A vitát, amibe belecsöppentek, már annál kevésbé.

A hajó hídjára érkeztek. A legénység látványosan a munkájával foglalkozott, Phil sokat emlegetett főnöke, Fury, pedig egy öltönyös kisfickó tirádáját hallatta összefont karral. Egy asztal mellett álltak, aminél ketten ültek: egy férfi, aki kínosan érezte magát, és egy tollat babrált, meg egy nő, aki unott arccal töltött egy pohár vizet és odaadta a háta mögött álló Clintnek. Az érkezésüket senki nem vette észre.

– Stark, befejezte a hisztit?

– Szerintem teljesen helyén való a kérdésem – válaszolt a férfi félrebillentett fejjel. – Megmondtam, hogy nem vagyok benne a fiúbandájában, Fury. Már bocs, Natasha.

A nő legyintett és hátradőlt a székében.

– Nem a Bosszúállók miatt hívtam, hanem a technikai tudása miatt! – csattant fel Fury. – Se Banner, se Selvig nem gépészmérnök, az maga! Csináljon egy szkennert és tűnjön el a hajómról!

Thor szétnézett. Tényleg, Erik is itt volt. Háttal állt neki, egy másik férfi mellett, aki csak Banner lehetett. Stark közben felemelt kézzel elfordult. Ő vette észre először Thor és Phil kettősét.

– A viking istent minek hívta? Hogy kiszagolja a gamma-sugárzást?

Fury ajka felfelé görbült.

– Csak félig mondott hülyeséget. Az úr Thor, Odin fia.

Stark hápogott, Erik viszont boldog mosollyal fordult felé. Meglapogatták egymást, utána kezet foghatott Clinttel is. Banner kézszorítása óvatos volt, de erélyes, a Steve Rogersként bemutatkozó férfié határozott, Natasha pedig a kézszorítás mellé örömmel vette a két puszit.

– Clint mesélt magáról, de csak jókat.

Rálegyintett, és próbált nem gondolni rá, milyen körülmények között találkozott először az íjásszal.

– Keresett – fordult végül Furyhez.

A férfi megnyalta az ajkát, majd az asztalra támaszkodott.

– Tudja, mi az a Tesseract?

Váratlanul érte a kérdés. Érezte, hogy a mosolya megremeg, és az elméje hátuljából azonnal felbukkant az anyja összes jó tanácsa: húzd ki magad, ne lássák rajtad a zavart! A mosolygással bizonyára elárulja magát. A fenébe.

– Nem tudom, miről beszél.

– Pocsékul hazudik – jelentette ki vidáman Natasha. – Egy pohár vizet?

Elfogadta. Míg ivott, Fury Rogersre mutatott.

– A kapitány azt mondta, a Tesseractra anno úgy hivatkoztak, mint „Odin kincseskamrájának ékköve”. – Rogers bólintott, Fury pedig Thor szemébe nézett. – És erről mit tud mondani?

Letette a poharat. Halkan koppant az asztalon. Igyekezett a lehető leghivatalosabb hangján megszólalni:

– Bizonyára megérti, ha azt mondom, hogy ez bizalmas információ. Nincs felhatalmazásom beszélni erről.

– Valaki megtagad valamit a titkok titkárától, ilyet se hallani mindennap – kommentálta Stark. – Mégis kinek a felhatalmazására vágyik, öregem?

Ez egy olyan kérdés volt, amire boldogan megadta a választ.

– Mindenek Atyjának engedélyére volna szükségem.

– Aki…? – sejtelmesen nyitva hagyta a mondat végét. Thor értetlenül felelt:

– Odin.

Rogers nagyot szusszant és folytatta a tollával babrálást. Stark keményen Thor szemébe nézett. Látszott rajta, hogy nem hiszi el, amit mond.

– A Tesseract nagyjából tíz órával ezelőttig a SHIELD egyik intézményében volt – vágott elébe Stark következő beszólásának Fury. – Ellopták.

– Azt értem – mondta Stark. – Azért kellek, hogy megtaláljam, azért kell a kapitány, hogy visszaszerezze, na de ez a holdkóros?

– Ha Thor nem is mond nekünk többet az eszközről magáról, talán az ellenfeleinket be tudja azonosítani.

Megnyomott egy gombot, mire az asztalba szerelt képernyő életre kelt. Egy biztonsági kamera enyhén szemcsés, fekete-fehér képét mutatta. Közeli felvétel volt négy alakról: két elég ronda pofa, egy kiborg nő, és valaki, akinek láttán Thornak a torkába ugrott a szíve.

Ez nem lehet igaz!

Közben Fury összefoglalta a történteket: az éjszaka közepén, amikor két biztonsági őrön kívül senki nem volt a létesítményben, megjelent ez a négy alak, felmarkolta a Tesseractot, cselekvőképtelenné tette az őröket, majd a főbejáraton át távoztak.

– Tehát – dörgölte meg a halántékát Stark. – Négy cosplayes betört a SHIELD egyik legszigorúbban őrzött bunkerébe, és elvitték az egyik legszigorúbban őrzött veszélyes tárgyat. Ez elég nagy biztonsági baki, nem?

– Stark, ha még egy szót szól, kivágom a hajóból. Nos?

Az utolsó szót Fury már Thornak szánta.

Ő meg még mindig a negyedik alakot bámulta. Átkozottul nem stimmelt, amit látott. Loki a szobájából se menne ki szakadt ruhában. Egyszer volt olyan, hogy egy csatában letört a sisakjáról az egyik szarv, ott helyben levette és fedetlen fővel küzdött tovább. Utána tanulta azt a trükköt, hogy varázslat segítségével átöltözik, azóta csak tip-top kinézettel látta. Ez a szakadt, leharcolt külső… ez nem az öccse volt.

Fury kezdett türelmetlenné válni, mire gyorsan megköszörülte a torkát.

– Ez a kettő túl ronda, szerintem hibridek. A kiborg… jól látom, hogy nincs szemfehérjéje?

– Az őrök inkább arra emlékeztek, hogy kék volt a bőre – mondta Fury.

– Bőrszín alapján senkit nem lehet egyből beazonosítani – rázta a fejét Thor. – A kék egyébként is egy elég gyakori szín. De úgy látom, hogy az egész szeme fekete, az pedig a luphomoidokra jellemző… Igen, az lesz.

– És a negyedik?

Thor pillantása megint Lokira tévedt. Örült vigyorral lóbálta az aktatáskát, amiben Fury szerint a Tesseract volt.

– Ő asgardi.

– Biztos benne?

– Ismerem.

– Gondolja, hogy ismeri, vagy biztos benne?

Thor nagyot nyelt. Végül is, nem titkolhatná sokáig, nem?

– Az öcsém. De ő nem… Ez, ahogy most kinéz, ez egyáltalán nem ő.

Stark felhorkant. Rogers tette fel a következő kérdést:

– Mikor látta utoljára?

– Egy éve, azelőtt, hogy Midgardra jöttem.

– Egy év alatt rengeteg minden változhat – jegyezte meg Natasha, szinte gyöngéden.

Thor keserűen felnevetett és a fejét rázta.

– Maguknak lehet. Az én fajtámnak egy földi év… – csettintett egyet.

Stark levegőt vett, mire Fury rászögezte a mutatóujját.

– Befogja és megy szkennert építeni.

Stark a szemeit forgatta. Csak azért nem indult, mert egy hölgy nadrágkosztümben megállt az asztal mellett és pironkodva kérdezte:

– Bocsássanak meg, egy bizonyos öhm, Thort keresnek telefonon.

– Tessék? – kérdezte Fury hökkenten.

– A központi számról, uram. Azt mondják, sürgős.

Thor azonnal a kórházra gondolt és a gyerekosztályra, ahol az elmúlt időszakban dolgozott. Azonnal a hölgy felé lépett és a kezét nyújtotta a telefonért.

– Na csakhogy! Mondták már, hogy nem lehet elérni?!

Thorban benne szakadt a lélegzet. Az öccse hangjára számított a legkevésbé.

– Loki?

– Ki más? Szeretném, ha engedélyt kérnél nekem a hajóra lépéshez.

– Az a helyzet…

– Igen?

– Nos, éppen most nézünk rólad egy képet – nyögte zavartan.

Mintha megfagyott volna a levegő körülötte.

– Igen, azzal kapcsolatban is szeretnék váltani velük néhány szót. Nos?

Thor zavartan fordult Furyhez.

– Loki engedélyt kér, hogy a hajóra lépjen.

– Loki? – vonta fel a szemöldökét Fury.

Thor a képernyő felé intett.

– Az öccse?! – kiáltott fel Stark.

– Kuss! – szólt rá Fury már szinte reflexből. – Mégis mit akar? És hogy jön maga ahhoz, hogy telefonon védett információkat osszon meg?!

– Csak tudja, hogy ellopták a kockát, ha már egyszer ő volt az – vágott vissza Thor, és visszaemelte a füléhez a készüléket. – Nem akaródzik nekik.

– Úgy megyek oda, ahogy akarok, ez csak formaság.

– Azt mondja, jön.

Fury abban a másodpercben kiadott hetvenhat parancsot a biztonság növelésére és a leszállóplatform biztosítására.

– Szerintem megbékélt vele – szólt bele a telefonba Thor.

– Na végre!

Loki hangját ezúttal nem a telefonból hallotta, már ott állt mellette. És nyoma sem volt a szakadt szőrmegalléros kabátnak vagy a törött fejdísznek: jól szabott öltönyben állt és úgy mozgott benne, mintha egész életében ilyesmit hordott volna. Thort átmosta a megkönnyebbülés, és már el is kapta, hogy megszorongassa. Loki bosszúsnak álcázott mordulással vette tudomásul a szeretetrohamot, de talán a száműzetés tette, hogy csak öt másodperc elteltével vágott a keze élével Thor veséjére, hogy engedje már el. Megtette. Az öccse szemében látta a csintalan öröm szikráját, ami többet mondott számára ezer szónál.

Akkor vette észre a testvére bal kezében a koffert, amikor Loki letette azt az asztalra. Ugyanaz volt, mint amit a biztonsági felvételen láttak.

Közben a híd valamennyi képernyőjét lekapcsolták, az ügynökök keze pedig gyanúsan közel volt a combjukra szíjazott pisztolytáskához. Loki legalább olyan zord távolságtartással állt meg, mint ők.

– Tudja, a bátyám sose arról volt híres, hogy könnyen el lehetne érni, de hogy magukkal is ez a helyzet, az őszintén meglepett. Az elmúlt egy évben Asgard összesen negyvenhét alkalommal próbálta felvenni a kapcsolatot a Föld változatos kormányaival és egyesült szervezeteivel. Az írásos megkeresésekre nem reagáltak, telefonon azt kérték, jelenjek meg személyesen, és amikor befáradtam, úgy gondolták, hogy közveszélyes őrült vagyok.

Fury pár pillanat elteltével válaszolt:

– A SHIELD-et kereste?

– Kilenc levél, két telefon. Még jó, hogy specialistának tartják magukat bolygón kívüli tevékenységből. Arra nem gondoltak, hogy egyszer esetleg hivatalos úton szeretnék felvenni magukkal a kapcsolatot?

– Nos…

– Vagy arra számított, hogy olyan lesz, mint az olyan népszerű filmjeikben? Hogy csak úgy megjelenek egy űrhajóval és leszállok az Eiffel-torony tetejére? Na de kérem!

– Pedig maga olyannak tűnik, mint aki szereti a feltűnést – horkantott Stark.

Loki pillantása a férfira villant, a szemei összeszűkültek.

– Asgard második hercege vagyok, halandó. Nem fogom produkálni magam egy Naudiz-besorolású planéta kedvéért!

Mély csönd állt be. Elég mély ahhoz, hogy a Clint bajsza alatt elmormolt mondatot mindenki hallja:

– Második?

Loki teátrális mozdulattal intett Thor felé. Clint értőn áh-zott.

Fury végre megtalálta a hangját:

– Hogy érti azt, hogy Naudiz-besorolású bolygó?

Thor ismerte az öccsét, tudta, hogy jól tudja rejtegetni az érzéseit, de ahhoz is eléggé ismerte, hogy tudja, mikor akar felrobbanni a feje az idegességtől. Gyorsan válaszolt helyette:

– Csillagközi egyezmények befolyásolják, hogy mikor lehet egy planétát bevonni a galaktikus kapcsolatokba. Önök még nem érték el a szükséges szintet. Amivel amúgy nincs semmi baj.

Az utolsó mondatot inkább Lokinak szánta, mint az embereknek. Egy évvel ezelőtt még maga is úgy állt meg ezen a bolygón, hogy ki ha én nem és a midgardiak legfeljebb mocsok lehetnek a csizmája talpán, de azóta megtanulta értékelni őket.

Loki vetett egy sanda pillantást a társulatra, majd az egyik álf nyelven szólt Thorhoz:

– Anya azt szeretné, hogy hazagyere.

– És apa?

– Apa alszik. Elég feszült volt a helyzet, miután… nos, tudod. És azt is, hogy apa hogyan kezeli a nehéz helyzeteket.

Thor felhorkant. Tipikus.

– Az átkot le tudjátok venni?

– Miért, mi van a kalapácsoddal?

– Ott van, ahová apa dobta.

Loki pillantása ellágyult.

– A helyedben tennék vele még egy próbát.

– Ha befejezték a cseverészést – szólalt meg Fury emelt hangon –, akkor talán beavathatna minket, hogy mi a fene történt a SHIELD raktárában.

– Az elmúlt egy évben többször fel akartuk venni magukkal a kapcsolatot, eleinte azért, hogy a bátyám itt-tartózkodása valamelyest hivatalos legyen. Az utóbbi fél évben az önök bolygója ellen irányuló fenyegetésről kívántuk volna tájékoztassuk önöket, és fel óhajtottuk ajánlani a segítségünket az ügy rendezésére. Mivel nem voltak hajlandóak válaszra méltatni, úgy rendeztük az ügyet, ahogy jónak láttuk.

– És ehhez feltétlen szükséges volt bejutni egy szigorúan titkos létesítménybe és bántalmazni néhány őrt, nem igaz?

– Ha a másik három illetőn múlt volna, akkor a hivatali órákban történt volna az átjáró megnyitása, és Dr Selviget elhurcolták volna, mint szükséges segítség egy galaktikus átjáró megnyitásához. Szeretné hallani a Föld ellen irányuló invázió teljes tervezetét, vagy megelégszik annyival, hogy segítettünk megmenteni három és félmilliárd ember életét két biztonsági őr agyrázkódása révén?

– Elég specifikus ez a szám – kötözködött Stark.

– A főnöküknek az a filozófiája, hogy az elfoglalt planétákon kiirtja a lakosság felét – villant rá Loki tekintete.

Thor felkapta a fejét.

– Várj, ezek Thanos csatlósai voltak?

– Ki másé? – Loki sóhajtott és ismét felvette az aktatáskát. – Fury igazgató, kérem, intézzen nekem egy találkozót a Biztonsági Tanáccsal, szeretném nekik is kifejteni a mai akciót, illetve biztosítani őket Asgard barátságos fellépéséről. Semmilyen módon nem kívánunk beavatkozni a világuk fejlődésébe.

– Ennyi? – kérdezte Rogers. – Jöttek, láttak, mennek is?

– Mint mondtam: a bolygójuk besorolása Naudiz. Az emberek még egy államon belül sem tudnak tisztességes kompromisszumokat összehozni, nem az, hogy faji szinten képviseljék magukat! Még nem állnak készen arra a pokoljárásra, amit galaktikus politikának hívnak.

A galaktikus politikát úgy mondta, mint akinek a fogát húzzák.

Thornak muszáj volt mosolyognia az emberek arckifejezése láttán. Ők úgy tekintettek magukra, mint a világuk legfejlettebb államának lakóira, az elsőre mind közül. Vicces pofákat vágtak, amikor megtudták, hogy mások szemében ők a szemétdombon kukorékoló kiskakasok.

– A Tesseractot elvisszük – emelte fel Loki az aktatáskát. Fury azonnal tiltakozni kezdett, de Loki félbeszakította: – Kérdezze meg a kapitányát, milyen volt harcolni a Tesseract segítségével alkotott fegyverek ellen, és kérdezze meg azt is, hogy mi a véleménye a szervezetükről annak fényében, hogy maguk is ilyesmit készültek létrehozni! A többi kérdését meg írja össze, majd megválaszoljuk őket azon a bizonyos tájékoztatón.

Fury a fogait csikorgatta.

– Természetesen. A kinevezett időpontról hogyan tudjuk értesíteni magukat?

– Hívja fel Thort!

Azzal karon ragadta és már vitte is magával.

– Egyből haza megyünk? – kérdezte az öccsétől álf nyelven.

– Nem, még megyünk összeszedni a kalapácsodat.

– Norvégiában van a telefonom.

Loki sötét pillantást vetett rá:

– Képzeld, feltűnt.

Vége